Az EN (sumer: úr vagy pap, ékírással 𒂗, 𒂗, 𒂗, 𒂗, 𒂗, 𒂗, 𒂗, 𒂗, 𒂗) a mezopotámiai kora dinasztikus kor (i. e. 3000–2350) egyik uralkodói címe volt. Hatalmának pontos jellege nem ismert, valószínűleg szakrális jellegű is volt. Később az EN címet a templom egyik (fő)papja birtokolta, mint EN – vagy akkád nyelven: ENU, papnő értelemben ENTU – pap, valószínűleg ő kapcsolta össze a népet az istenséggel. Eredetileg a sumer városállamok templomállamok voltak, ezért a főpap volt eleve az uralkodó, ez lehetett az eredeti EN, akit ekkor fordíthatunk papkirálynak. Innen származik az ENSI kifejezés is.
A másik főpap a sangu pap volt, valószínűleg a templom adminisztratív vezetője. Tisztségük elvált a város fejedelmétől vagy helytartójától, az enszitől, vagy a királytól, a lugaltól, bár a feliratok szerint előfordult, hogy együtt gyakoroltak több tisztséget, főleg a korai időkben.
Az EN szótag több istenség nevében is szerepel:
