Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. A felmerült kifogásokat a szócikk vitalapja részletezi (vagy extrém esetben a szócikk szövegében elhelyezett, kikommentelt szövegrészek). Ha nincs indoklás a vitalapon (vagy szerkesztési módban a szövegközben), bátran távolítsd el a sablont! Csak akkor tedd a lap tetejére ezt a sablont, ha az egész cikk megszövegezése hibás. Ha nem, az adott szakaszba tedd, így segítve a lektorok munkáját!
A faipar a fa feldolgozásával foglalkozó ipar. A fa olyan természetes anyag, mely könnyen beszerezhető, jól alakítható, rugalmas, állati- és növényi nedvekkel és levekkel kiválóan színezhető és bizonyos feltételek mellett még időt álló is. (Velence közel egy évezrede áll vörösfenyő cölöpökön.)
A fa őseinknél az élet legrangosabb szimbóluma, a családjaink eredetének és elágazódásainak bemutatására használták és használjuk ma is, rajzolt sziluettjét. A legrégebbi építményeinknél, a jurtáink tartófal rácsait készítették hajlított fából, ma is megcsodálandó mérnöki szerkezeti megoldással és pontossággal. E rácsszerkezeteket gyapjúnemezzel fedték a huzat, az eső és a lehűlés megakadályozására. Ezekben a praktikus otthonokban szintén, fából készített lovaglónyereg szolgált kényelmes ülőhelyként, az alvásnál pedig a fejtámasz szerepét töltötték be. Régen hazánkat hatalmas erdőségek és árterek mocsaras rétjei borították, ahol, sás, nád, fűzvessző és természetesen a fa szinte korlátlan mennyiségben kínálták magukat építésre és használati tárgyak készítésére.
Később megjelennek a kezdetleges ácsolt és rönkfából készült bútorok, kerítések, kapuk és gazdasági épületek (ólak, csűrök, górék). A letelepedés erdőirtással, mocsarak lecsapolásával és a földművelés kialakulásával járt. A munkaeszközök, szerszámok nagy része is fából készült. Felhasználják, part- és védművek, hidak építésére is, de a bányaművelés is elképzelhetetlen lett volna fa nélkül.
A 16. században a kínaiak találmánya [forrás?] alapján hazánkban is megkezdődik a papírgyártás, amelynek később szintén a fa lesz legfontosabb alapanyaga. Napjainkra az erdőterületek oly mértékben lecsökkentek, hogy a fa becses és igen drága árucikké vált, a belőle készülő használati tárgyak egyre keresettebbek.
A fa, mint építőanyag
A fa, mint építőanyag egyidős az emberiséggel. Kezdetben, mint a természetben fellelhető és megmunkálható anyag, ez állt rendelkezésre, de később már teljesen világossá váltak a fa kiváló tulajdonságai. A fa azonban új építőanyagok felfedezésével, a technikai, technológiai fejlődéssel, az iparszerű folyamatok terjedésével, és ezzel párhuzamosan az erdőterületek drasztikus csökkenésével háttérbe szorult. Teherhordó szerkezeteink jórészt betonból, vasbetonból és acélból készülnek. Ugyanakkor az utóbbi néhány évtizedben a Föld környezeti problémái felhívták a figyelmet a környezettudatosság fontosságára, az emberek ismét törekszenek arra, hogy összhangban éljenek a természettel (például a keleti kultúra betör a mai Európába). Talán részben ezért, ismét előtérbe került a fa, mint építőanyag.
Valóban a fát számos előnyös tulajdonsága teszi kiváló építőanyaggá. Könnyen, sokoldalúan megmunkálható. Növekedésének irányában magas szilárdságú, haránt irányban azonban kevéssé. Ez elsősorban az építkezés során fontos, hiszen a szerkezet tervezésénél ezt a szempontot veszi alapul a gyártó. A fa súlyához képest nagy szilárdságú, könnyen megmunkálható és kombinálható.
A többi építőanyaghoz képest a fa jó hőszigetelő, levegővel töltött sejtszerkezete révén kevéssé vezeti el a meleget. Ugyanakkor ebből a rossz hővezetési tulajdonságából következik, hogy tűzálló, nehezen éghető, belső rétegei lassan melegszenek fel, ellentétben a fémmel, amely, ha eléri olvadáspontját, menthetetlen. Tűz hatására a külső rétegek elszenesednek, amelyek tovább növelik a hőszigetelő hatást, mivel akadályozzák az oxigén bejutását a belsőbb rétegekbe.
A faszerkezetes házak jó hőszigetelő képessége továbbá abban rejlik, hogy lehetőség van vastag hőszigetelő rétegek szerkezetbe való beépítésére. Márpedig a jó hőszigetelés kisebb fűtési költséget jelent, mivel a faszerkezetes házakat könnyű kifűteni, azaz a ház gyorsan átmelegszik, nincsenek úgynevezett meleg átnyúlások, amikor a falak csak akkor adják le a tárolt hőt, amikor a helyiségnek már éppen hűlnie kellene.
Így a szoba lehűtéséhez szükséges nyáresti szellőztetések rövidebbek a kisebb hőtárolásnak köszönhetően. A falak és a kinti levegő közötti kisebb hőmérséklet különbség megakadályozza a kellemetlen légáramlatok kialakulását, kellemes klímát biztosít, továbbá megakadályozza a nedvesség lecsapódását, így a sarkok bepenészedését is.
Ha ökológiai irányból közelítjük meg a dolgot, elmondható, hogy a fa az egyetlen megújítható erőforrás, az erdőtelepítéseknek köszönhetően. Előállításához nem szükséges fosszilis energia, sőt, mint ismeretes, a fa növekedése közben szén-dioxidot von el a levegőből, amivel csökkenti az üvegházhatást. Feldolgozása után tovább- és újrahasznosítható, akár további alapanyagként, akár fűtőanyagként.
A fa mint építőanyag élettartama nagyban függ a szakszerű kezeléstől, légszáraz állapot biztosításától, feldolgozásától. Így a házban lévő szerkezet akár száz-százötven évig semmiféle alakváltozást nem szenved, és állékonyságából sem veszít. A fa otthonos, meleg hatást kelt, jól kombinálható egyéb anyagokkal a lakberendezés során, és ma újra divatját éli.
Az építőiparban használatos faipari termékek csoportosítása
Fa alapanyagú épületszerkezeti elemek felhasználásával lehetőség van alacsony energiaigényű, vagy akár a passzív házakhoz szükséges kiemelkedő hőszigetelő képességű határolószerkezetek szárazépítészeti technológiával történő létrehozására.
Az alábbiakban bemutatott anyagok elsősorban ragasztással készülnek, fontos kiemelni, hogy a formaldehid ragasztóanyag használata – a mérgező gázok fejlődése miatt – nem megengedett, a ragasztóanyag megválasztásánál ezt mindenképpen figyelembe kell venni.
Rúdelemek
Tömör fa alapú elemek
Fűrészelt gerenda
Ragasztott tartók
Furnér alapú elemek
Furnérlemezből ragasztott tartó
Furnércsíkokból ragasztott tartó
Forgács alapú elemek
Összetett I tartók; Jellemzői: csekély súly, kézzel építhető; nem vetemedik, mérettartó; vékony gerinc miatt minimális hőhíd; egyszerű gépészeti áttörések
A magyar faipar fejlődése szorosan összefügg az erdőgazdálkodás és a fafeldolgozás történetével. A fa az egyik legrégebben használt alapanyag volt a Kárpát-medencében: építőanyagként, tüzelőként, valamint szerszámok és használati tárgyak készítéséhez egyaránt alkalmazták. A kezdeti időszakban a faipari tevékenység elsősorban kézműves jellegű volt, amelyet az ácsmesterség, a bognár- és asztalosmesterség képviselt.
A 19. század második felében, az iparosodás hatására a fafeldolgozás egyre inkább ipari jellegűvé vált. A vasúthálózat kiépülése és a gőzgépek alkalmazása lehetővé tette a nagyobb kapacitású fűrészüzemek létrehozását, ami jelentősen növelte a fűrészáru-termelést. Ebben az időszakban a fafeldolgozó ipar a gazdaság fontos ágazatává vált.
A második világháborút követően a faipar szervezete jelentős átalakuláson ment keresztül. Az államosítás során nagy állami vállalatok és ipari kombinátok jöttek létre, amelyekben gyakran egyetlen szervezet keretében végezték a fakitermelést, a fűrészipari feldolgozást, valamint a további ipari feldolgozási műveleteket. Ez a nagyfokú vertikalitás hosszú időn keresztül meghatározta az ágazat szerkezetét.
A faipar fejlődésében fontos szerepet játszott a szakemberképzés is. A faipari mérnökképzés Magyarországon az 1950-es évektől fejlődött ki, és később a soproni felsőoktatás vált a faipari műszaki képzés egyik meghatározó központjává.
A rendszerváltást követően a tulajdonviszonyok átalakulása és a piacgazdaságra való áttérés jelentős szerkezeti változásokat hozott az ágazatban. Számos állami vállalat privatizációja vagy átalakulása ment végbe, miközben megerősödtek a kis- és középvállalkozások. A termelési szerkezet és a piaci kapcsolatok is módosultak, a vállalatok egy része exportorientált termelésre állt át.
Az utóbbi évtizedekben a faipar szervezetében, termelési szerkezetében és piaci kapcsolataiban olyan mértékű átalakulás történt, amely alapvetően megváltoztatta az egész ágazat arculatát. A technikai és technológiai fejlesztések, valamint az európai piacokhoz való alkalmazkodás révén a hazai faipar egyes területei a fejlett országok színvonalához közelítő fejlődést értek el.
Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!
Fafeldolgozás (elsődleges faipar)
Ökológiai szemléletű és ökonomikus fahasznosítást feltételezve három termékpályát és három felhasználási kört kell áttekintenünk. A kitermelt faanyagot így három csoportra bonthatjuk: értékes hengeres fa, ipari vékonyfa és tűzifa.
Termékpályák
hengeres fa – fűrészelt, illetve furnér és rétegelt falemez termékek,
ipari vékonyfa – agglomerált lemezek (farostlemezek, forgácslapok), cellulóz- és papíripar,
