Falus Elek

Falus Elek
Falus Elek 1912-ben
Falus Elek 1912-ben
SzületettFriedmann Elek
1884. december 31.
Orosháza
Elhunyt1950. május 20. (65 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
SzüleiFriedmann Márkus
Weisz Lina
Foglalkozásagrafikus, iparművész, díszlettervező
A Wikimédia Commons tartalmaz Falus Elek témájú médiaállományokat.

Falus Elek, születési és 1903-ig használt nevén Friedmann Elek (Orosháza, 1883. december 26. – Budapest, 1950. május 17.) grafikus, iparművész, színházi díszlettervező, építész. A magyar könyvillusztrátorok egyik jeles képviselője.

Életpályája

Budapesten a Mintarajziskolában tanult, nyaranként a nagybányai művésztelepen festett, majd Zemplényi Tivadarnál dolgozott a szolnoki művésztelepen. Itthon 1904-től szerepelt szecessziós stílusú műveivel kiállításokon. Tapasztalatszerzésre Münchenbe, Londonba is kijutott, Londonban iparművész-tervezőként és illusztrátorként működött. Később Berlinben lakásberendezéseket tervezett. Itthon művészi könyvborítóival, plakátjaival keltett feltűnést, sikerrel alkalmazott magyar népies motívumokat.

1909-től Falus illusztrálta a Nyugatot és a Nyugat-könyveket. Iványi-Grünwald Béla vezetésével ő is a többi nagybányai neóssal együtt megalapította a Kecskeméti művésztelepet (1909-), ő lett ott a szőnyegszövő műhely vezetője. Később belső építkezéssel, enteriőrök (Belvárosi Színház nézőtere) és pavilonok tervezésével foglalkozott. A Vígszínház előadásaihoz tervezett díszleteket, például Lengyel Menyhért: Tájfun, Molnár Ferenc: A testőr c. előadásaihoz . Kerámiái és szőnyegtervei sikeresek voltak, kedvelt épületdíszítő és lakberendező volt nagypolgári körökben.

Művei (válogatás)

Társasági tagság

Építészi munkássága

Falus építészettel is foglalkozott, néhány ház tervezése fűződik a nevéhez. Ismert épületei:

Jegyzetek

  1. ↑ "Születési bejegyzése az orosházi izr. hitközség születési akv. 34/1883. folyószáma alatt". Hozzáférés: 2019. július 20.
  2. ↑ "Halotti bejegyzése a Budapest VI. kerületi polgári halotti akv. 595/1950. folyószáma alatt". Hozzáférés: 2019. július 20.
  3. ↑ Kovács Dániel: Szecessziós Budapest, Kedves László Könyvműhelye, Budapest, 2021, 62. o.
  4. ↑ https://www.theatre-architecture.eu/hu/db/?theatreId=181
  5. ↑ https://www.theatre-architecture.eu/hu/db/?theatreId=207
  6. ↑ http://beszelo.c3.hu/cikkek/fontos-epuletek-egy-kulonos-helyen
  7. ↑ https://toldyferenc.elte.hu/Zetelaki_Orsolya.pdf

Források

További információk