|
|
Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. |
| Faust | |
| Az 1808-as kiadás címlapja | |
| Szerző | Johann Wolfgang von Goethe |
| Eredeti cím | Faust |
| Ország | |
| Nyelv | német |
| Műfaj | lírai dráma |
| Előző |
|
| Kiadás | |
| Kiadó | Cotta’sche Verlagsbuchhandlung, Tübingen |
| Kiadás dátuma | 1832 |
| Magyar kiadó | Engel Mandello és Walzel |
| Magyar kiadás dátuma | 1860 |
| Fordító | Nagy István (1860), Dóczy Lajos (1873), Váradi Antal (1887), Szabó Mihály (1888), Kozma Andor (1924), Szabó Lőrinc, Jékely Zoltán (1941) (ős-faust), Sárközi György (1947), Tordai Ferenc (1951), Kálnoky László (1956) (második rész), Franyó Zoltán (1958), Márton László (1994) |
| Média típusa | könyv |
| Oldalak száma | 308 (1860) |
| ISBN | 9786155603174 (2015) |
| Külső hivatkozások | |
| A könyv a MEK-ben | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Faust témájú médiaállományokat. | |

A Faust Johann Wolfgang von Goethe 1832-ben megjelent posztumusz műve.
Goethe a Faust-témával már 1774 táján elkezdett foglalkozni. Ekkor készült el az ős-Faust, amely még csak a későbbi első rész néhány jelenetét tartalmazta, 1790-ben pedig a Töredék. 1797-ben a költő folytatta a félbehagyott művet. 1808-ban megjelent az első rész, a másodikhoz a szerző csak 1824-ben kezdett hozzá, amit röviddel halála előtt fejezett be. A teljes alkotás nyomtatásban csak Goethe halála után, 1832-ben látott napvilágot.
Magyar nyelvre először Nagy István fordította le 1860-ban, továbbá Dóczy Lajos (1873), Váradi Antal (1887), Szabó Mihály (1888), Kozma Andor (1924), Jékely Zoltán (1941) (ős-faust), Sárközi György (1947), Tordai Ferenc (1951), Kálnoky László (1956) (második rész), Franyó Zoltán (1958), Ős-Faust, Jékely Zoltán, Faust 1, rész Jékely Zoltán; Faust 2. rész Csorba Győző (A három mű egy kötetben, 1959), Faust 2. rész Csorba Győző (1961), Márton László (1994).

A Faust-könyvek a világdrámák sorába tartoznak; gondolati gazdagságukkal, filozófiai mélységükkel és művészi tökéletességükkel a világirodalom legnagyobb alkotásai közé tartoznak. A lét egyetemes, nagy kérdéseire keresik a választ: mi a célja az emberi életnek? Mit kell tennünk, hogy kibontakoztassuk egyéniségünket?
Művei témáját egy XVI. századi német népkönyvből merítette Goethe. Hőse egy középkori tudós, Faust doktor. A Faust bonyolult jelképrendszerében különböző elemek formálódnak egységes egésszé. Mint Dante Isteni színjátékában és a barokk eposzokban, itt is a keresztény hitregék túlvilágról szóló elképzelései vegyülnek az antik mitológiával. Az európai művelődés e két alappillére mellett szerepet kapnak a középkor mágikus hiedelmei és a népi babonák is.

A goethei életmű fő alkotása a Faust. Alkotója szinte egész életén át dolgozott rajta. A téma, a megismerésre, tudásra szomjazó emberi vágy drámája nem nála jelenik meg először. Vándorútja hosszú: kezdve a Faust Népkönyvön, amely ennek a motívumnak első írásos változata, Christopher Marlowe drámáján át a 18. századi Friedrich Müller, valamint Friedrich Maximilian Klinger Faust-alakjáig. Ezekkel egy időben már készült Goethe művének első változata, az úgynevezett ős-Faust. Ezt követte 1808-ban a végleges mű első német kiadása.
A dráma alapgondolata közismert: Faust egyezséget köt az ördöggel, Mefisztóval, hogy miközben az minden óhaját teljesíti, halála után átengedi neki a lelkét, ha akad az életében egyetlen olyan pillanat, amikor valóban boldognak érzi magát. Az első rész líraibb, szubjektívebb: az elvont tudásból való kiábrándulás, a mágia sikertelen kutatása, s a tragikus szerelem Goethe személyes élménye. A fausti megismerésvágy a kor szellemének hatása, amelyben a francia forradalom előtti években feltörő polgárság mindentudásra való törekvése fejeződik ki.
Az első rész vezérmotívuma, a Margit-tragédia, az elcsábított és gyilkossá lett lány története, az elavult társadalmi rend, a merev előítéletek és a képmutató erkölcs elleni vád. Itt Faust még az úgynevezett "kisvilágban" bolyong, tévedései, csalódásai személyes, emberi jellegűek. A második – kevésbé ismert és olvasott rész – a "nagyvilágba" viszi főhősét.
Faust a közéletben keresi cselekvése értelmét, s bár csalatkozik, végül az alkotó mégis megváltja, küzdelmét jutalmazva feloldozza a hőst, jelképezve, hogy a küzdő ember nem bukhat el.
A Faust első részének műfaji sajátosságai:
A mű első magyarországi bemutatója a Nemzeti Színházban volt 1887. április 1-jén, Faust: Nagy Imre: Mefisztó: Gyenes László: Margit: P. Márkus Emilia: Márta: Vízváriné Szigeti Jolán szereplésével.
Goethe számos könyvet írt Faust főszereplésével: