Füge

Füge
Szobafikusz (Ficus elastica)
Szobafikusz (Ficus elastica)
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (Eudicots)
Csoport: Core eudicots
Csoport: Superrosidae
Csoport: Rosidae
Csoport: Eurosids I
Rend: Rózsavirágúak (Rosales)
Család: Eperfafélék (Moraceae)
Nemzetség-
csoport
:
Ficeae
Gaudich.
Nemzetség: Ficus
Tourn. ex L.
Szinonimák
Szinonimák
  • Boscheria Carruth.
  • Bosscheria de Vriese & Teijsm.
  • Caprificus Gasp.
  • Covellia Gasp.
  • Cystogyne Gasp.
  • Dammaropsis Warb.
  • Erosma Booth
  • Erythrogyne Vis.
  • Mastosuke Raf.
  • Necalistis Raf.
  • Oluntos Raf.
  • Rephesis Raf.
  • Stilpnophyllum (Endl.) Drury
  • Tenorea Gasp.
  • Tremotis Raf.
  • Urostigma Gasp.
  • Varinga Raf.
  • Visiania Gasp.
  • Galoglychia Gasp.
  • Gonosuke Raf.
  • Macrophthalma Gasp.
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Füge témájú rendszertani információt.
A Wikimédia Commons tartalmaz Füge témájú kategóriát.

A füge, fügefa, mézgafa vagy fikusz (Ficus) a rózsavirágúak (Rosales) rendjébe és az eperfafélék (Moraceae) családjába tartozó Ficeae nemzetségcsoport egyetlen nemzetsége.

Előfordulása

A különböző fügefajok az Antarktisz kivételével minden kontinensen jelen vannak és több szigeten is őshonosak. A trópusi és szubtrópusi térségekben telepedtek meg, emiatt természetes elterjedésük Európában a legkisebb. Egyes fajait sikeresen telepítették be a mérsékelt övbe.

Megjelenése, életmódja

Közönséges füge hajtása és termése

A nemzetségbe rendkívül változatos fajok tartoznak: vannak közöttük fák, bokrok, folyondárok és epifita növények egyaránt. Általános törvényszerűség, hogy minél világosabb egy fikusz levele, annál fényigényesebb. Örökzöld, de a kisebb levelű fajták ősszel lehullatják néhány levelüket.

Felhasználása

Egyes fajok — mint például a közönséges füge (Ficus carica) — termése ehető gyümölcs. Másokat — mint például a szobafikuszt (Ficus elastica) — dísznövénynek termesztenek.

Rendszerezése

Források

Jegyzetek

  1. ↑ Magyar nagylexikon XIII. (Mer–Nyk). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2001. 72. o. ISBN 963-9257-09-5

Kapcsolódó cikkek