| Fingolimod | |||
| IUPAC-név | |||
| 2-amino-2-[2-(4-oktilfenil)etil]propán-1,3-diol | |||
| Kémiai azonosítók | |||
| PubChem | 107970 | ||
| ChemSpider | 97087 | ||
| DrugBank | DB08868 | ||
| KEGG | D10001 | ||
| ChEBI | 63115 | ||
| ATC kód | L04AA27 | ||
| Gyógyszer szabadnév | fingolimod | ||
| SMILES | OCC(N)(CCc1ccc(cc1)CCCCCCCC)CO | ||
| InChIKey | KKGQTZUTZRNORY-UHFFFAOYSA-N | ||
| Beilstein | 7811195 | ||
| UNII | 3QN8BYN5QF | ||
| ChEMBL | 314854 | ||
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
| Kémiai képlet | C19H33NO2 | ||
| Moláris tömeg | 307,47 g/mol | ||
| Terápiás előírások | |||
| Licenc adat | Fingolimod (USA) | ||
| Jogi státusz | Rx-only | ||
| Terhességi kategória | C (US) | ||
| Alkalmazás | orális | ||
A fingolimod (kódnevén FTY720) második generációs immunmodulációs gyógyszer. 2010–2011 során elfogadták sclerosis multiplex elleni szerként az USA-ban, Oroszországban, az Európai Unióban, Ausztráliában és Kanadában.
A szervátültetések utáni kilökődés elleni gyógyszerként eljutott a klinikai próbák harmadik fázisáig, de nem bizonyult jobbnak a már meglevő szereknél.
A sclerosis multiplex egyidejűleg autoimmun és degeneratív betegség. Két fajtája van: a hullámzó (relapszáló/remittáló) és a folyamatosan romló.
A fingolimod a betegség relapszáló/remittáló típusában az autoimmun hatást gátolja: megakadályozza, hogy a limfociták a nyirokrendszerből a központi idegrendszerbe jussanak, és megtámadják az idegsejtek nyúlványait (az axonokat) befedő mielinhüvelyt.
Szerkezetileg a szfingozinra hasonlít. A sejtben a szfingozin kináz (elsősorban a szfingozin kináz 2) enzimek foszforizálják. A foszfofingolimod valószínűleg az öt szfingozin-foszfát receptor egyikére, az S1PR1-ra hat. Ezen felül tudott, hogy a fingolimod kannabionid receptor antagonista, citoszol foszfolipáz A2 gátló és ceramid szintáz gátló.
1992-ben szintetizálták először a miriocin szerkezeti módosításával. A miriocint az Isaria sinclairii gombából izolálták, melyet a hagyományos kínai orvoslás az örök ifjúság csodaszerének tart. In vitro majd in vivo kísérletek után (patkányon meghosszabbította az átültetett bőr megmaradását) több lépésben módosították a molekulaszerkezetet.
A struktúra–hatás összefüggését vizsgáló tanulmányok azt mutatták, hogy a miriocin biológiai aktivitása nem függött sem a 3-as és 4-es szénatom hidroxilcsoportjának, sem a 14-es szénatom ketocsoportjának, sem a 6-os és 7-es szénatom közötti kettőskötés konfigurációjától, ezért leegyszerűsítették a miriocin szerkezetét a hatás javítása és a mellékhatások csökkentése érdekében. Az így kapott közbenső, ISP-I-28 kódú vegyület kísérleti próbái igazolták is a feltevéseket.
A szer klinikai próbái a sclerosis multiplexre gyakorolt kedvező hatáson kívül váratlan és súlyos mellékhatásokat tártak fel. Ezek: potenciálisan végzetes fertőzés lehetősége, bradycardia (lassú szívverés), bőrrák, egy esetben vérzés okozta agyvelőgyulladás. Két személy halt meg: egyikük agyi herpeszfertőzésben, a másikuk övsömörben. Nem világos, hogy a fingolimod szerepet játszott-e a két halálesetben.
Gyakori mellékhatások: nátha, fejfájás és kimerültség. A klinikai próbák során előfordult néhány bőrrák is, de ezek a betegek natalizumabot vagy más sclerosis multiplex elleni szert is szedtek.
Magyarországon:
Szerkezeti hasonlóság:
Enzimek:
Receptorok:
Egyéb: