| First Avenue | |
| Korábbi nevek: Greyhound Bus Depot (1937–1968) The Depot (1970–1972) Uncle Sam's (1972–1979) Sam's (1979–1981) | |
| Település | Minneapolis |
| Cím | |
| Építési adatok | |
| Építés éve | 1937 |
| Megnyitás | 1970. április 3. |
| Hasznosítása | |
| Felhasználási terület |
|
| Elhelyezkedése | |
![]() | |
| First Avenue weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz First Avenue témájú médiaállományokat. | |
A First Avenue & 7th St Entry (helyileg ismert nevén: The Mainroom vagy The Entry) két zenei helyszín ugyanabban az ikonikus épületben Minneapolis belvárosában, Minnesotában. A helyszínek nevei rövidítések az elhelyezkedésük alapján. A First Avenue a First Avenue North utcára, míg a 7th St Entry a 7th Street North utcára nyílik. A klub oldalán 531 csillag látható, amellyel megemlékeznek a korábbi fellépőkről.
David Carr (The New York Times) azt írta, hogy a First Avenue kulturális súlyához nem sok hasonlítható az Egyesült Államokban.
2020-ban ünnepelte 50. évfordulóját.

Az épületet 1937-ben nyitották buszállomásként, évtizedekkel azt követően, hogy a Greyhound Lines-t megalapították Hibbingben, Minnesotában. Art deco stílusú. Az épület padlója kockás terrazzo, míg a kívül csillogó kék tégla, fehér szélekkel. 1968-ban áthelyezték az állomást mai napi helyszínére, a 10th Street-re.

Az átalakítás története nem igazán tiszta. Az biztos, hogy Allan Fingerhut, a Fingerhut cég örököse befektetett 150,000 dollárt az épületbe, illetve Danny Stevens, a Danny's Reasons tulajdonosának volt egy nehezen megszerezhető alkohol-engedélye. Mindketten egyetértenek abban, hogy a nightklub Skip Goucher ötlete volt először.
1970. április 3-án nyitott meg a The Depot egy Joe Crocker koncerttel, akihez csatlakozott 27 további zenész és énekes, mint Leon Russell, Rita Coolidge, Claudia Lennear, Jim Keltner, Jim Price és Bobby Keys.
Két év biztos működés után szembe kellett néznie a Depot-nak, hogy a zenei élet elkezdett megváltozni a városban. A pszichedelikus rock egyre kevésbé volt kedvelt és a diszkó elkezdett egyre kedveltebb lenni. Egy rövid átépítést követően átvette a The Depot helyét 1972 júliusában az Uncle Sam's, amely az American Avents Corporation of Cincinnati franchise-a volt. A klub vörös-fehér-piros színeket viselt, volt egy DJ, egy dobos és egy világító táncparkett, amelyet Richard Luka a következőként írt le: "a Studio 54 a diszkriminatív Kmart vásárlónak." 1973 végén Steve McClellan (aki később a klub tehetségkutatója és ügyvezetője lett) elkezdett dolgozni csaposként a klubban.

Miután az American Avents elhagyta a klubot 1979-ben Steve McClellan, akkor már ügyvezetőként felvette korábbi középiskolai osztálytársát, Jack Meyers-t, hogy segítsen a pénzügyeket kezelni. Dan Lessard volt a bár dolgozóinak menedzsere. 1980 elején Sam's lett a hely új neve. 1981 új évének napján kapta meg a klub a mai nevét.

Chrissie Dunlap 1979-ben kezdett el dolgozni a klubnak, mikor McClellan megegyezett a Ramones-szel és Pat Benatar-ral két egymást követő, teltházas koncertben. Kevin Cole és Roy Freedom kiépített hetente megrendezendő hétvégi táncesteket, amelyeknek Danceteria volt a neve, az azonos nevű New York-i klub által inspirálva. Ezek az estek általában elég bevételt hoztak, hogy kifizessék vele a klub számláit. A klub történetének nagy részében ezeknek az esteknek köszönhetően élt túl.
A diszkrimináció nagy probléma volt Minneapolis belvárosában az 1970-es években. Dunlap rávette Jimmy Jam-et és a Mind & Matter-t, hogy írják saját dalaikat, akik így képesek voltak áttörni. Először megegyezett a Lipps-szel, majd 1981-ben úgy döntött, hogy ad egy esélyt Prince-nek 2500 dollárért és a jegybevételek egy részéért. Mielőtt meghalt volna 2016-ban, Prince kilenc teljes koncertet játszott a First Avenue-ban. Ennek következtében sok rajongója azt hitte, hogy ő a klub tulajdonosa.
1983-ban Prince itt vette fel a Purple Rain című dalt, amely a Bíboreső című filmjének és az azonos című albumnak címadó dala lett. Prince és menedzsmentje 100 ezer dollárt ajánlott a First Avenue-nak, hogy felhasználhassák forgatásra 1983 novembere és decembere között, de az Entry nyitva maradhatna. McClellan elkezdett attól tartani, hogy a tényleges zenerajongók helyett elkezdték turisták látogatni klubját, de ő és Meyers hálásak voltak a megemelkedett bevételért.
A klubot 2004 őszén bezárták pénzügyi problémák miatt a klubot, amely tüntetést váltott ki zenerajongókból. A klubot egy héttel később ismételten kinyitották Meyers, McClellan és Byron Frank közreműködésével.
McClellan 32 év után, 2005-ben elhagyta a First Avenue-t, hogy elkezdjen a Diverse Emerging Music Organization nonprofit szervezetre koncentrálni. McClellan távozása után Jack Meyers volt a klub ügyvezetője 2009-ig, mikor Nathan Kranz átvette tőle a vezetést.

A 7th St Entry egy kisebb színpad (250 fős befogadóképességgel), amely hozzá van kapcsolva az 1500 főt befogadó First Avenue-hoz. A hely korábban a egy étterem volt (Greyhound Cafe), majd később egy ruhatár, mielőtt Danny Flies és McClellan elköltött 1500 dollárt a felújítására. Meyers odaajándékozta a klubnak saját Bose hangszóróit, hogy felhasználják a színpadon. A Jay's Longhorn Bar-hoz és a Duffy's-hoz hasonlóan az újonnan alakult helyi együttesek léptek fel itt, akik még ne voltak elég ismertek a First Avenue-hoz.
Az Entry 1980. március 21-én nyitotta meg kapuit, mikor Cathy Mason fellépett a Wilma & the Wilburs-zel, Curtiss A koncertje előtt.

A klub nagyon sok minnesotai előadónak adott kiindulópontot az évek során, mint Prince, a The Revolution, a The Replacements, a Hüsker Dü, a Soul Asylum, a Semisonic, az Atmosphere, a Brother Ali, a Dosh, a The Jayhawks, a Mint Condition és Curtiss A.
1970 óta nagy befolyással vannak az itt fellépő zenészek a minnesotai zene alakulására. A First Avenue ezüst csillagokat festett a korábban ott fellépett előadók emlékére az épület külsejére. Az egyetlen aranycsillag Prince tiszteletére van felfestve a klub falára. A klub ezek mellett 1984-ben szerepelt a Bíboreső című filmben.
A U2 az October egy részét a klubban írta.
Grammy-győztes Lucinda Williams egy 2009-es koncertje után itt házasodott össze a színpadon.
Cory Smoot (Gwar) itt játszotta utolsó koncertjét 2011. november 3-án. A fellépés után órákkal már halott volt.
A klub 15. helyen szerepelt 2013 novemberében a Playboy "Guide to Best Nightclubs in the World" című listáján.
Egy Theory of a Deadman koncert közben, 2015. augusztus 12-én az épület egy része összeomlott. Hárman megsérültek.
A nonprofit Developing Music and Arts Foundation-t 1999-ben alapította a klub.
1970-ben a The Depot felvette az első koncertalbumot a klub történetében, amely Gathering at The Depot címen jelent meg.
Daniel Corrigan (a First Avenue fényképésze 1981 óta) több videót is készített a Minnesota Historical Society-nak.
2000-ben kiadták a First Avenue & 7th Street Entry: Your Downtown 'Danceteria' Since 1970 című könyvet, amelyet Rebecca Noran írt és szerkesztett és a klub történetéről szól. 1998 szeptembere és 2000 augusztusa között kiadták a First Avenue In House magazint.
2005 novemberében kiadták az első válogatásalbumukat, amellyel a klub 35 éves évfordulóját ünnepelték, amelynek a címe Bootlegs Volume 1. Ezen a lemezen a First Avenue-ban és a 7th St Entry-ben felvett dalok szerepeltek. A bevételeket mind McClellan nonprofit szervezetének, a DEMO-nak juttatták.
Ezek mellett otthont ad a F1RST Wrestling-nek, amelynek jelenleg Arik Cannon a tulajdonosa.
{{cite web}}: CS1 karbantartás: elavult archiválási szolgáltatás (link){{cite web}}: CS1 karbantartás: extra központozás (link) CS1 karbantartás: numerikus név: szerzőfelsorolás (link){{cite journal}}: Cite journal requires |journal= (súgó){{cite journal}}: Cite journal requires |journal= (súgó){{cite journal}}: Cite journal requires |journal= (súgó)