Forster Gyula

Forster Gyula
László Fülöp Elek festménye
László Fülöp Elek festménye
Született1846. december 21.
Esztergom
Elhunyt1932. július 18. (85 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar magyar
Nemzetiségemagyar magyar
GyermekeiForster Pál
SzüleiForster János
Foglalkozása
TisztségeMűemlékek Országos Bizottságának elnöke
Iskolái
Írói pályafutása
Jellemző műfajokértekezés, tanulmány
Fontosabb műveiA műemlékek védelme a magyar és külföldi törvényhozásban (1906)
A Wikimédia Commons tartalmaz Forster Gyula témájú médiaállományokat.

Forster Gyula arcképe

Pusztakéri báró Forster Gyula (Esztergom, 1846. december 21. – Budapest, 1932. július 18.) jogi és művészeti szakíró, az MTA tagja (1899–1904), az MTA Igazgatótanácsának tagja (1904-től), a Műemlékek Országos Bizottságának elnöke.

Életpályája

Forster János primatialis jószágkormányzónak fia. A gimnáziumba Esztergomban járt, ezután a pesti egyetemen végzett jogi tanulmányokat, majd a doktorátus elnyerése után 1869-től két éven át Párizsban tanult, a Collège de France-on. 1870-ben a közalapítványi ügyigazgatósághoz joggyakornokká nevezték ki. 1872-ben ügyvédi oklevelet kapott, de még ugyanebben az évben a vallás- és közoktatásügyi minisztériumba nyert beosztást mint fogalmazó dr. Hegedűs Lajos miniszteri tanácsos mellett. Később a képzőművészetekre, alapítványokra és műemlékekre vonatkozó ügyek vezetője, 1883. április 22-én miniszteri tanácsos lett, erről az állásáról azonban 1887. január 2-án lemondott. 1887 és 1911 között a Magyar Földhitelintézet egyik igazgatója volt. 1887. október 24-től a Műemlékek Országos Bizottságának alelnökeként, majd 1895-től elnökeként nagy része volt sok hazai műemlék helyreállításában és megmentésében. Másodelnöke volt az Országos Képzőművészeti Tanácsnak, elnöke az Erzsébet királyné-emlékbizottságnak. Tagja volt annak a kiküldött bizottságnak, amely 1906-ban II. Rákóczi Ferenc és bujdosó társai hamvait Törökországból hazahozta. 1891-től a Magyar Tudományos Akadémia archeológiai bizottságának tagja, 1899-ben az intézmény tiszteletbeli tagja, 1904-ben pedig az MTA igazgatótanácsának tagjává választották. 1904-ben a magyar bárói méltóságot és az örökös főrendiházi tagságot, 1911-ben pedig a belső titkos tanácsosi méltóságot nyerte. Nagy alapítványokat tett a hazai földművelést elmozdító munkák, egyháztörténeti monográfiák írása továbbá levéltári kutatások, valamint a magyar történeti tárgyú festészet elősegítése céljából.

Felesége szobi Luczenbacher Erzsébet (1854–1943) volt, akitől négy fiúgyermeke származott:

1932-ben húnyt el, sírja Esztergomban a szentgyörgymezői temetőben található, védett, a nemzeti sírkert része.

Szakírói munkássága

Emlékezete

Művei

Jegyzetek

  1. 1 2 "macse.hu/gudenus/mfat/fam.aspx?id=2232".
  2. ↑ "PIM-névtér-azonosító". Hozzáférés: 2020. június 25.
  3. ↑ Révai lexikon
  4. ↑ Luczenbacher Erzsébet életrajzi adatai
  5. ↑ Forster (pusztakéri), báró. [Kempelen]. A péchujfalusi Péchy család valamint a kapcsolódó családok családfái (magyarul) (Hozzáférés: 2016. szeptember 16.) (HTML)[halott link]
  6. ↑ A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye 73. évfolyam (1939). Arcanum Digitális Tudománytár. (magyarul) Budapest: Magyar Mérnök- és Építész-Egylet (1939. április 23.) (Hozzáférés: 2016. szeptember 16.) (HTML)[halott link]
  7. ↑ Nemzeti Sírhely Forster Gyula, pusztakéri; 1904-től báró

Források