Francesco Redi

Kígyóméreg

Redi 1664-ben írta első jelentős művét barátjának, Lorenzo Magalottinak (aki az Accademia del Cimento titkára volt), aminek címe Osservazioni intorno alle vipere ("Megfigyelések a viperákról") volt. Ebben a munkájában kezdte el megkérdőjelezni az általánosan elfogadott hiedelmeket, miszerint a viperák megisszák a bort és összetörik a poharat, mérgük lenyelve is halálos, az elpusztult vipera fejével gyógyítani lehet a marását vagy hogy mérge az epehólyagjában termelődik. Kísérletsorozattal bizonyította be, hogy a méreg sárga folyadék formájában van jelen a méregfogban és csak akkor ártalmas, ha bekerül a véráramba. Kimutatta, hogy a végtagokon a marás fölött erős szorítókötéssel meg lehet akadályozni, hogy a méreg a szív felé jusson. Munkájával vette kezdetét a kísérletes toxikológia.

Entomológia és az élet spontán keletkezése

Redi leginkább az 1668-ban publikált Esperienze intorno alla generazione degl'insetti (A rovarok keletkezését illető kísérletek) c. művében leírt kísérletekről ismert. Ezt tartják fő művének, amely mérföldkövet jelent a modern természettudomány történetében. Ebben megcáfolja az élet spontán keletkezésének elméletét, amely Arisztotelész óta általánosan elfogadott volt. Eszerint a megfelelő körülmények között a kisebb élőlények a semmiből, maguktól jönnek létre, pl. lárvák a romlott húsban, egerek a Nílus iszapjában vagy bolhák a porban.

Redi vett hat edényt és két csoportra osztotta őket. Valamennyibe különböző romlandó dolgokat (hal, nyers hús) tett, de az egyik csoportban finom gézzel fedte be az edények száját, a másikban pedig nyitva hagyta. Néhány nap elteltével lárvák jelentek meg a nyitott szájú edényekbe tett élelmiszeren, míg a lefedett szájúakban nem. Egy másik kísérletben három edénybe tett húst: egyet parafadugóval, a másikat gézzel zárta le, míg a harmadik nyitott maradt. A legyek csak a harmadikba jutottak be, így csak ott jelentek meg lárvák, de Redi ezzel a kísérlettel azt is bebizonyította, hogy az életcsírák nem a levegővel terjednek. Apró lárvák megjelentek a géz felszínén is, de hamarosan elpusztultak.

További kísérleteiben Redi megfigyelte, hogy a lárvák idővel bebábozódnak, amiből legyek kelnek ki. Amikor elpusztított legyeket vagy lárvákat tett a lezárt edénybe a hús mellé, nem látott újabb lárvákat, de amikor élő legyeket használt a kísérlethez, akkor már igen. Ismerve az olyan merész gondolkodók sorsát, mint Giordano Bruno vagy Galileo Galilei, Redi óvatosan fogalmazta meg a bevett elképzeléseket megdöntő eredményeit és mindig bibliai passzusokra hivatkozott, amikor kijelentette, hogy omne vivum ex vivo ("Minden élő élőtől ered"; másik változata az omne vivum ex ovo, "minden élő tojásból ered").

Parazitológia

Az Esperienze intorno alla generazione degl'insetti-ben elsőként írt le tudományos igénnyel olyan parazitákat, mint a kullancsok, ő ábrázolta először a szarvasfélék orrüregében élősködő őzbagócs lárváit, valamint a birkák májában élő májmételyt. 1684-ben megjelent következő összefoglaló műve (Osservazioni intorno agli animali viventi che si trovano negli animali viventi -"Megfigyelések élő állatokban lévő élő állatokról") több mint 180 parazita leírását és ábráját tartalmazza. Különbséget tett a földigiliszták és az ember bélrendszerében is élősködő orsóféreg között. Kimutatta, hogy a rühösséget egy apró rovar okozza, amely a bőr alá rakja le a petéit. Az élősködők elleni szerek kipróbálásakor bevezette a mai orvostudományi kísérleteknél már alapvetőnek tartott kontrollcsoportot. Legfontosabb megfigyelései közé tartozik, hogy a paraziták új generációja nem magától terem, hanem az előző generáció által lerakott petékből fejlődnek ki.