| Frederick Delius | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1862. január 29. Bradford |
| Állampolgársága | brit |
| Elhunyt | 1934. június 10. (72 évesen) Grez-sur-Loing |
| Sírhely | St Peter Churchyard, Limpsfield |
| Családja | |
| Házastárs | Jelka Rosen |
| Pályafutás | |
| Műfajok | opera |
| Hangszer | zongora |
| Díjak |
|
A Wikimédia Commons tartalmaz Frederick Delius témájú médiaállományokat. | |
Frederick Delius (Bradford, 1862. január 29. – Grez-sur-Loing, 1934. június 10.) késő romantikus angol zeneszerző, aki Franciaországban működött.
Kezdetben édesapja vállalatánál dolgozott utazó ügynökként, majd 1884-ben narancsültetvényesként Floridába ment. Itt kezdett érdeklődni a zene iránt. 1886-ban visszatért Európába, és Lipcsében zenei tanulmányokba kezdett és megismerkedett Edvard Grieg norvég zeneszerzővel. Később Párizsba ment, majd 1897-ben Grez-sur-Loingban települt le. Néhány dala, egy zenekari szvitje (Florida), és egy operája (Irmelin) után 1893-ban nyomtatásban jelent meg a zenekarra írt Legenda. Ezt követően több operája készült (Koanga [1895–1897], Falusi Rómeó és Júlia [1900–1901], Fennimore és Gerda [1908–1910]). Nagyobb kórusművei és zenekari darabja voltak a Párizs – egy nagyváros dala (1899), az Appalachia (1902), és a Tengeráramlat (1903). Ezeket a műveit kivétel nélkül Németországban mutatták be először.
1904–1905-ben írta Az élet miséjét, 1907-ben a Briggi vásárt, 1914–1916-ban a Requiemet, és több más kisebb szerzeményét. 1929-ben a Becsületrend tagjává avatták. 1934-ben hunyt el 72 éves korában.
Zenéjét a kritikusok kortársával, az ugyancsak angol Edward Elgaréval összevetve hasonlóan csiszoltnak, eredeti nyelvezetűnek, fejlett technikájúnak, de Elgarénál szűkebb kifejezési skálájúnak, kevésbé invenciózusabbnak tartják.