Friedrich Koenig

Friedrich Koenig
Született1774. április 17.
Lutherstadt Eisleben
Elhunyt1833. január 17. (58 évesen)
Zell am Main
Állampolgárságaporosz
HázastársaFanny Koenig (1808 – 1882)
GyermekeiWilhelm Koenig (1826 – 1894)
Friedrich von Koenig (1829 – 1924)
Luise Bolza (1830 – 1928)
Foglalkozása
  • feltaláló
  • vállalkozó
  • nyomdász-könyvkereskedő
SírhelyePrämonstratenserkloster
A Wikimédia Commons tartalmaz Friedrich Koenig témájú médiaállományokat.

Friedrich Koenig (teljes nevén Johann Friedrich Gottlob Koenig) (Eisleben, 1774. április 17. – Oberzell, 1833. január 17.) német feltaláló. A gyorssajtóval vált híressé, amelyet Andreas Friedrich Bauerral együtt készített.

Életpályája

Szülei egyszerű földművesek voltak, átlagos adottságait tovább tudta fejleszteni a népi iskola és egy eislebeni plébános magántanársága alatt. Apja halálával a család nehéz helyzetbe került. Ennek ellenére lehetővé tették számára, hogy gimnáziumban tanuljon. A fiatal Koenig matematikai és mechanikai tehetsége már korán megmutatkozott.

1790-ben a nagy tradíciókkal rendelkező Breitkopf & Härtel könyvnyomdánál kezdett el könyvnyomdásznak tanulni, de tanulmányát pénzügyi nehézségei miatt nem tudta teljesíteni. Már négy és fél év múltával befejezte az inaskodást (normális esetben ez a képzés akkoriban öt évig tartott).

A nyomdagépek iránti érdeklődése meghatározta Koenig további életútját. Például mikor nem kezdett el rögtön a szakmájában dolgozni, hanem főiskolai előadásokon hospitált, hogy tovább képezze magát. 1802-ben megállapodást kötött barátjával, Friedrich Riedellel egy nyomdával egybekötött könyvkereskedés berendezésére szülővárosában. Később megegyeztek, hogy beruháznak egy fejlettebb kézi nyomdagépbe. 1803-ban kezdett el dolgozni a türingiai Suhlban egy üzemi sajtón, de az eredmény egy gyenge, fából készült konstrukció lett (Suhli-nyomda). Ez egy mechanikailag hajtott újfajta tégelysajtó volt. Az iparosodott Németországból hiányoztak mind az elegendő fémfeldolgozási ismeretek, mind az elegendő tőke ahhoz, hogy Koenig ötletei gyakorlatba is átültethetőek legyenek. 1806-ban áthajózott Angliába, hogy egy ottani nyomdatulajdonossal, Thomas Bensleyvel szerződést kössön találmányai hasznosítására. Megismerte a finommechanikus természettudóst, Andreas Friedrich Bauert, aki képzettségét fejleszteni jött el Stuttgartból az angol fővárosba 1805-ben. Angliában az ipari forradalom már a XVIII. század második felében elkezdődött - ötven évvel Németország és Franciaország előtt – s az angol mérnöki tudományt utolérhetetlennek tartották 1800 óta. Bensley tőkéjével és Bauer mechanikai ismereteivel Koenig hozzáláthatott a „Suhl-Presse“ tökéletesítéséhez, speciálisan elkészített fém alkatrészek beépítéséhez.

Hengeres gyorssajtó

1809. szeptember 9-én Bensley és Koenig egy kiegészítő szerződésben szabályozta, hogy a nyomdász Richard Taylor és Thomas Woodfall is csatlakozik a nyomdagép-építők társaságához. Koenig és Bauer 1810-ben szabadalmaztatott egy tégelysajtót, melyet 1811-re el is készítettek. A nyomdagép egy festékező szerkezetet is irányított, ami egy henger segítségével oszlatta szét a színeket, és juttatta a nyomdaformába. Tehát nem festékező labdát használtak már, hanem hengert, de ez a szerkezet még nagyon hasonlított a kézisajtóra. Ugyanebben az évben sikerült kinyomtatni az első könyvet. 1812-ben Koenig feltalálta a hengeres gyorssajtót, ami forradalmasította a könyvnyomtatást. Ez tulajdonképpen a korábbi találmány továbbfejlesztett változata volt.

1814. november 29-én a londoni The Times kiadta a világ első hengeres gyorssajtóval nyomtatott újságát. A kézisajtó gőzgéppel hajtott változatával is ők dolgoztak először, mert az újító kedvű ifj. John Walter megvette Koenig egyik gépét. Miután Koenig elnyerte a különféle szabadalmakat, összeveszett mecénásaival, mert ők a szabadalmaztatott nyomdagépet kizárólag saját nyomdájukban akarták alkalmazni. Ezzel szemben Koenig gépei ipari sokszorosításában volt érdekelt.

1817-ben visszahajózott Németországba és üzleti partnerével, Andreas Bauerral a Würzburg melletti Oberzell kolostorban rendezte be gépgyárát, a Koenig & Bauert. Ez volt Németország első nyomdagépgyára. 1828-ban rendezte be az első papírgyárát bajor királyságban. Az 1830. júliusi franciaországi forradalom visszavetette a megrendeléseket, ezért a cég a csőd szélére jutott. Felesége segítségével sikerült csak ismét fellendíteni a gyárat.

1833-ban bekövetkezett halála után Andreas Bauer és özvegye, Fanny Koenig vitte az oberzelli üzletet tovább. A cég a 19. században vált igazán sikeressé fiai, Wilhelm Koenig és Friedrich Koenig idejében. 1920 óta a vállalkozás részvénytársaságként üzemelt.

2007 végén a Koenig & Bauer cég 8250 munkavállalót foglalkoztatott, 1. 704 milliárd euro forgalma volt, és világszerte 9 gyárat tartott fenn.

Emlékezete

1974 óta Würzburgban a Friedrich–Koenig gimnázium viseli a feltaláló és vállalkozó nevét.

Irodalom

Jegyzetek

  1. 1 2 Német Nemzeti Könyvtár. "Gemeinsame Normdatei". Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Hozzáférés: 2014. április 9.
  2. 1 2 "Brockhaus Enzyklopädie". Brockhaus (német nyelven). F.A. Brockhaus.
  3. ↑ Francia Nemzeti Könyvtár. "BnF-források" (francia nyelven).
  4. 1 2 3 "Store norske leksikon". Great Norwegian Encyclopedia (norvég (bokmål) nyelven). Hozzáférés: 2026. október 17.
  5. ↑ Német Nemzeti Könyvtár. "Gemeinsame Normdatei". Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Hozzáférés: 2014. december 10.

További információk