
A fulgurit egy üvegszerű ásványi anyag, ami villámlás során a földben (ritkábban a földfelszínen) keletkezik. Neve a latin fulgurból ered, jelentése „villámlás”. Magyarul villámkőnek is nevezik. Alakja többnyire hosszúkás, csőszerű.
Többnyire homokos, laza talajban keletkezik, amibe a villám becsap, ritkábban nagyfeszültségű vezeték leszakadásakor is. Létrejöttekor a hőmérséklet eléri az 1800 °C-ot, ilyenkor a talajban lévő szilícium-dioxid üvegesre olvad. A folyamat nagyjából egy másodpercig tart. A talajon és a talajban gyökérszerűen elágazó fraktálforma, Lichtenberg-féle ábra alakul ki.
Hasonlóan üvegszerű anyag keletkezik meteorit-becsapódás vagy vulkánkitörés alkalmával is, de azok külső megjelenése erősen eltér a fulguritétól.
Átmérője néhány centiméter, hosszúsága elérheti a 15 métert is. Törékenysége miatt nehéz a talajból törés nélkül kiemelni. Alakja többnyire csőszerű, hosszúkás. Az egyik legnagyobb kiállított példány hossza 4 m, ez a Yale Egyetem Peabody Museum of Natural History nevű múzeumában látható.
Színe a talaj összetételétől függ, lehet fekete vagy sötétbarna, de lehet zöld, sárga vagy átlátszó fehér is. Felszíne sima, kisebb göbökkel, dudorokkal, amihez homokdarabkák tapadnak.