Gallirallus

Gallirallus
	Weka (Gallirallus australis)
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Osztály:	Madarak (Aves);
Rend:	Darualakúak (Gruiformes);
Család:	Guvatfélék (Rallidae);
Nem:	Gallirallus; (Lafresnaye(wd), 1841)
Hivatkozások
	A Wikifajok tartalmaz Gallirallus témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Gallirallus témájú médiaállományokat és Gallirallus témájú kategóriát.

A Gallirallus a madarak osztályának darualakúak (Gruiformes) rendjébe és a guvatfélék (Rallidae) családjába tartozó nem.

A nembe közepes és nagy testű fajok tartoznak. Három fajuk röpképes, a többi többé-kevésbé elvesztette röpképességét.

Elterjedésük

A Gallirallus fajok elterjedési területe az ausztrálázsiai régió (a Wallace-vonaltól keletre és a csendes-óceáni térség. A legnagyobb elterjedési területtel a szalagos guvat (Gallirallus philippensis) rendelkezik, mivel ez a faj előfordul Celebesz, a Fülöp-szigetek, Új-Guinea, Ausztrália, Új-Zéland területén is, valamint a Csendes-óceáni szigetvilág sok szigetén is él.

Sok fajuk él a Csendes-óceán különböző szigetén, az Északi-Mariana-szigetektől délre egészen a Chatham-szigetekig. Az utóbbi évek kutatásai során több, mára kihalt faj csontjait fedezték fel különböző csendes-óceáni szigeten, melyeket az európai telepesek megérkezése előtt (olykor több évszázada már) irtottak ki a szigetotthonukban megtelepedő melanéz és polinéz őslakók.

Megjelenésük

A nembe sorolt fajok közül csak a szürkemellű guvat (Gallirallus striatus), a szakállas guvat (Gallirallus torquatus) és a szalagos guvat (Gallirallus philippensis) teljes mértékben röpképes faj. Az összes többi faj szárnyai visszafejlődtek. Egyeseknek mint amilyen például a weka (Gallirallus australis) erősen visszafejlődött szárnyai és szárnyizmai vannak, ezek a fajok teljes mértékben röpképtelenek. Másoknál, mint például a guami guvatnál (Gallirallus owstoni) is a visszafejlődés nem volt teljes, így ezek a fajok gyöngén ugyan , de még tudnak repülni.

A táplálkozás módjának megfelelően vannak hosszúcsőrű és rövidebb csőrű fajok is a nemben. Vannak egyenes csőrű és görbült csőrű fajok is.

A fajok megjelenése is eléggé változatos. A weka és a barna bozótguvat (Gallirallus sylvestris) egyöntetűen barna színezetű. A szalagos guvat csíkozott oldalaival valamivel színesebb benyomást kelt. A legtarkább faj a nemből a mára már kihalt tahiti guvat (Gallirallus pacificus) volt, melynek karakteres fekete-fehér mintázata és jellegzetes vörös csőre volt.

Életmódjuk

A Gallirallus fajok erdők aljnövényzetében, mocsarakban, nedves réteken fordulnak elő, de mindenütt a nedves élőhelyeket részesítik előnyben.

A fajok elsősorban állati eredetű táplálékot fogyasztanak. Általában apróbb állatokkal, így rovarokkal, pókokkal, puhatestűekkel, gyűrűsférgekkel táplálkoznak. Egyes nagyobb testű fajok apróbb gerinceseket, így békákat vagy apróbb gyíkokat is elejthetnek. A legtestesebb faj, az új-zélandi weka nagyobb gerinceseket is legyűr, egyéb madarak fiókáit, sőt egereket vagy patkányokat is. A növények előfordulhatnak táplálékforrásként, de jelentőségük alárendelt. Valódi növényevő faj egy sincs köztük.

A legtöbb faj a talajon keresi táplálékát, az avarban vagy a talajban kapirgálva.

Rendszerezés

A jelenleg a Gallirallus nembe sorolt fajok egy részét korábban különálló monotipikus (egyfajos) vagy kevés fajból álló nemekbe sorolták, elsősorban egymástól való földrajzi távolságuk és a visszafejlődött szárnyuk különbözősége miatt. Ilyen korábban különálló nemek voltak a Ocydromus, Habropteryx, Nesiolimnas, Cabalus, Hypotaenidia, Tricholimnas, Eulabeornis és a Stictolimnas.

A későbbi tudományos vizsgálatok bebizonyították, hogy a röpképtelen fajok viszonylag közeli rokonságban állnak a szorosabban vett, repülésre képes Gallirallus fajokkal, így e fajokat is áthelyezték a Gallirallus nembe.

A kihalt fajoknál azonban nem bizonyítható könnyen, hogy valóban nem alkottak külön nemet, így ezek közül néhányat (elsősorban a chatham-szigeteki guvatot (Caballus modestus) továbbra is különálló nem tagjaként kezelik.

Emellett a Gallirallus nem közeli rokonságban áll a kisebb testű fajokat tömörítő Rallus nemmel is, így néhány fajt olykor oda is sorolnak.

A legújabb rendszerezés szerint a Cabalus és a Hypotaenidia nemeket újra használatba vették és több fajt átsoroltak oda. A Nesoclopeus nemet megszüntették, a korábban oda sorolt kettő fajt beolvasztották a Hypotaenidia nembe. A szürkemellű guvatot átsorolták a távolabbi rokon Lewinia nembe.

A nembe korábban 17 faj tartozott, ezek zömét azonban más nemekbe sorolták át, így a Gallirallus nemben 3 faj maradt.

weka (Gallirallus australis), – Új-Zéland
calayai guvat (Gallirallus calayanensis), ez a legutoljára felfedezett faj. Kizárólagosan a Fülöp-szigetekhez tartozó, Calayan-szigeten él, 2004-ben fedezték fel.
Sharpe-guvat (Gallirallus sharpei) – egykoron Indonéziában élő, mára feltehetően kihalt faj.

Áthelyezve a Cabalus (Hutton, 1874) - nembe - 2 kihalt faj

új-kaledóniai bozótguvat (Cabalus lafresnayanus), vagy (Gallirallus lafresnayanus) más néven (Tricholimnas lafresnayanus) - feltehetően kihalt őshazájából, Új-Kaledónia hegyvidéki erdeiből.
chatham-szigeteki guvat (Caballus modestus) más néven (Gallirallus modestus) – egykor a Chatham-szigeteken élő faj, mely 1900 körül kihalt

Áthelyezve a Hypotaenidia (Reichenbach, 1853) - nembe, 8 élő és 4 kihalt faj

okinavai guvat (Hypotaenidia okinawae), vagy (Gallirallus okinawae) más néven (Habropteryx okinawae) - csak a Japánhoz tartozó Rjúkjú-szigetek legnagyobb tagján, Okinava szigetén őshonos.
szakállas guvat (Hypotaenidia torquata), vagy (Gallirallus torquatus) más néven (Habropteryx torquatus)
szalagos guvat (Hypotaenidia philippensis), vagy (Gallirallus philippensis) - óriási elterjedési területe van Ausztrálázsiában és Óceániában.
guami guvat (Hypotaenidia owstoni), vagy (Gallirallus owstoni) - csak Guam szigetén élő, kihalástól fenyegetett faj.
új-britanniai guvat (Hypotaenidia insignis) vagy (Gallirallus insignis) más néven (Habropteryx insignis) - kizárólag a Pápua Új-Guinea államhoz tartozó Új-Britannia szigetén él.
roviana szigeti guvat (Hypotaenidia rovianae) vagy (Gallirallus rovianae) - Csak a Salamon-szigetekhez tartozó Roviana szigeten őshonos faj.
Salamon-szigeteki csíkosszárnyú guvat (Hypotaenidia woodfordi) vagy (Nesoclopeus woodfordi)
fidzsi csíkosszárnyú guvat (Hypotaenidia poeciloptera) vagy (Nesoclopeus poecilopterus) – kihalt
barna bozótguvat (Hypotaenidia sylvestris) vagy (Gallirallus sylvestris) más néven (Tricholimnas sylvestris) - - az ausztrál partok mentén levő Lord Howe-szigetcsoport erdeiben élő faj, melyet intenzív természetvédelmi munkával és fogságban való tenyésztéssel hoztak vissza a kihalás küszöbéről.
csíkos guvat (Hypotaenidia dieffenbachii) vagy (Gallirallus dieffenbachii) – – kihalt, 1872-re irtották ki hazájából, a Chatham-szigetekről.
tahiti guvat (Hypotaenidia pacifica) vagy (Gallirallus pacificus) – Tahiti és Mehetia szigetén endemikus faj, mely kihalt a 19. század végére.
wake-szigeti guvat (Hypotaenidia wakensis), vagy (Gallirallus wakensis) – egykoron kizárólag Wake szigetén élő, 1945-re kihalt faj.

Áthelyezve a Lewinia nembe, 1 faj

szürkemellű guvat (Lewinia striatus), korábban (Gallirallus striatus), Dél- és Délkelet-Ázsiában széles körben elterjedt faj

1500 előtt kihalt fajok

A nembe viszonylag sok, régen kihalt faj is tartozik, melyek csak csontmaradványok alapján ismertek. Minden ide tartozó faj a Csendes-óceán különböző szigetein volt egykor őshonos. Ezen fajokat feltehetőleg a szigetotthonukban megtelepedett mikronéz, melanéz és polinéz népek irtották ki jóval a szigetek európai felfedezése előtt.

Gallirallus epulare – csak csontjai alapján ismert, egykor a Francia Polinéziához tartozó Marquises-szigetek Nuku Hiva szigetén élt.
Gallirallus ernstmayri – közepes termetű, röpképtelen faj volt, mely kizárólag a Bismarck-szigetek közé tartozó Új-Írország szigetén élt és a szigetről az európaik megjelenését követően pusztult ki.
Gallirallus gracilitibia – csak csontjai alapján ismert, egykor a Francia Polinéziához tartozó Marquises-szigetek Ua Huka szigetén élt.
Niue-szigeti guvat (Gallirallus huiatua) – Steadman írta le 2000-ben csontmaradványok alapján Niue szigetéről. Viszonylag kis testű, nagyjából 25 centiméteres madár volt és a szigeten megtelepülő polinézok irtották ki.
Gallirallus pendiculentus – feltehetően a szalagos guvatból származott faj, mely az Északi-Mariana-szigetek közé tartozó Tinian szigeten volt őshonos. A fellelt csontjai alapján röpképtelen faj volt és egészen a holocén időszakig előfordult a szigeten, ahonnan feltehetően a mikronéz őslakók irtották ki.
Gallirallus pisonii – feltehetően a szalagos guvatból származott faj, mely az Északi-Mariana-szigetek közé tartozó Aguiguan szigeten volt őshonos. A fellelt csontjai alapján röpképtelen faj volt és egészen a holocén időszakig előfordult a szigeten, ahonnan feltehetően a mikronéz őslakók irtották ki.
Mangaia-guvat (Gallirallus ripleyi), a nagyjából 23 centiméteres nagyságű faj csontjait 1986-ban találták meg a Cook-szigetekhez tartozó Mangaia szigeten. Csontjai alapján legközelebbi rokona a mára szintén kihalt wake-szigeti guvat (Gallirallus wakensis) volt.
Gallirallus roletti a Francia Polinéziához tartozó Tahuata szigetén élő, csak csontmaradványai által ismert faj.
Gallirallus storrsolsoni – Csak Huahine szigetéről ismert, csontmaradványok alapján beazonosított közepes méretű faj. Erősen visszafejlődött szárnycsontjai alapján biztosan röpképtelen faj volt. Távoli otthonát bizonyosan csak repülve érhette el, ahol viszonylag rövid időn belül felhagyott a repüléssel.
Gallirallus temptatus – feltehetően a szalagos guvatból származott faj, mely az Északi-Mariana-szigetek közé tartozó Rota szigeten volt őshonos. A fellelt csontjai alapján röpképtelen faj volt és egészen a holocén időszakig előfordult a szigeten, ahonnan feltehetően a mikronéz őslakók irtották ki.
Eua-szigeti guvat (Gallirallus vekamatolu) – csak a Tongához tartozó Eua szigetén előforduló, 30 centiméteres nagyságú, röpképtelen, csak csontmaradványok alapján ismert faj.

Jegyzetek

1 2 "Kirchman, Jeremy J.: New Species of Rails (Aves: Rallidae) from an Archaeological Site on Huahine, Society Islands. Pacific Science – Volume 60, Number 2, April 2006, pp. 281-297". 2012. június 6. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2009. január 26.
1 2 3 STORRS L. OLSON: A CLASSIFICATION OF THE RALLIDAE. THE WILSON BULLETIN December 1973 Vol. 85, No. 4
1 2 3 4 Walter Lawry Buller (1838-1906): A History of the Birds of New Zealand. 1888
1 2 3 Dieter Luther: Die ausgestorbenen Vögel der Welt. 4. Auflage, unveränderter Nachdruck der Auflage von 1986. Magdeburg: Westkarp-Wiss und Heidelberg: Spektrum Akad. Verlag. 1995
1 2 3 Rothschild, Lionel Walter (1868-1937): Extinct birds: an attempt to unite in one volume a short account of those birds which have become extinct in historical times : that is, within the last six or seven hundred years : to which are added a few which still exist, but are on the verge of extinction (1907). London: Hutchinson
↑ Richard N. Holdaway, Trevor H. Worthy, Alan J. T. Tennyson: A working list of breeding bird species of the New Zealand region at first human contact. New Zealand Journal of Zoology, 2001, Vol. 28: 119-187
↑ JARED DIAMOND: A NEW SPECIES OF RAIL FROM THE SOLOMON ISLANDS AND CONVERGENT EVOLUTION OF INSULAR FLIGHTLESSNESS. Vol. 108, No. 3, July-September, 1991^{[halott link]}
1 2 Steven A. Trewick: Sympatric flightless rails Gallirallus dieffenbachii and G. modestus on the Chatham Islands, New Zealand; morphometrics and alternative evolutionary scenarios. Journal of The Royal Society of New Zealand Volume 27 Number 4 December 1997 pp 451-464
↑ J. Mark Jenkins: Natural History of the Guam Rail. The Condor, Vol. 81, No. 4 (Nov., 1979), pp. 404-408. doi:10.2307/1366967
↑ BirdLife International 2004. Gallirallus owstoni. In: IUCN 2006. 2006 IUCN Red List of Threatened Species. www.iucnredlist.org. Downloaded on 10 September 2007.
↑ NSW National Parks and Wildlife Service (2002). Approved Recovery Plan for the Lord Howe Woodhen. NSW National Parks and Wildlife Service, Hurstville NSW.
↑ R.N. HOLDAWAY: NEW ZEALAND'S PRE-HUMAN AVIFAUNA AND ITS VULNERABILITY. NEW ZEALAND JOURNAL OF ECOLOGY, VOL 12, (SUPPLEMENT) 1989
↑ GRAEME ELLIOTT, DARYL EASON, GIDEON CLIMO: Short Note: Possible weka (Gallirallus australis) predation of kakapo (Strigops habroptilus) eggs. Notornis, 2002, Vol. 49: 177-179
↑ ^[halott link]Miller, B; Mullette, KJ: Rehabilitation of an endangered Australian bird: The Lord Howe Island woodhen Tricholimnas sylvestris (Sclater). Biological Conservation [BIOL. CONSERV.]. Vol. 34, no. 1, pp. 55-95. 1985.^{[halott link]}
↑ Beth Slikas, Storrs L Olson, Robert C Fleischer: (2002) Rapid, independent evolution of flightlessness in four species of Pacific Island rails (Rallidae): an analysis based on mitochondrial sequence data. Journal of Avian Biology 33 (1), 5?14. doi:10.1034/j.1600-048X.2002.330103.x
↑ BirdLife International 2008. Cabalus modestus. In: IUCN 2008. 2008 IUCN Red List of Threatened Species. www.iucnredlist.org. Downloaded on 06 November 2008.
1 2 Deutsche Namen und Synonyme aus Avibase, Suchergebnisse zu Gallirallus^{[halott link]}
↑ Bradley C. Livecey: A phylogenetic analysis of the Gruiformes (Aves) based on morphological characters, with an emphasis on the rails (Rallidae). Philosophical Trans. Royal Society London B (1998) 353, S.2077-2151
1 2 3 "Jeremy J. Kirchman and David W. Steadman: New Species of Extinct Rails (Aves: Rallidae) from Archaeological Sites in the Marquesas Islands, French Polynesia. Pacific Science, Volume 61, Issue 1 (January 2007), DOI: 10.2984/1534-6188(2007)61[145:NSOERA]2.0.CO;2". 2025. január 24. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2009. január 26.
1 2 3 4 Kirchman, Jeremy J, Steadman, David W: Rails (Rallidae: Gallirallus) from prehistoric archaeological sites in Western Oceania. Zootaxa 1316: 1-31 2006
↑ Trevor H. Worthy: The fossil rails (Aves: Rallidae) of Fiji with descriptions of a new genus and species; Journal of the Royal Society of New Zealand Volume 34, Number 3, September 2004, pp 295-314
↑ R.G. POWLESLAND, J.R. HAY, M.H. POWLESLAND: Bird fauna of Niue Island in 1994-95. Notornis, 2000, Vol. 47: 39-53
1 2 David W. Steadman, Trevor H. Worthy, Atholl J. Anderson, and Richard Walter: NEW SPECIES AND RECORDS OF BIRDS FROM PREHISTORIC SITES ON NIUE, SOUTHWEST PACIFIC. The Wilson Bulletin, Volume 112, Issue 2 (June 2000), S. 165-186
↑ DAVID W. STEADMAN AND PATRICK V. KIRCH: Prehistoric extinction of birds on Mangaia, Cook Islands, Polynesia. Proc. Natl. Acad. Sci. USA Vol. 87, pp. 9605-9609, December 1990
↑ STEADMAN D W: TWO NEW SPECIES OF RAILS AVES RALLIDAE FROM MANGAIA SOUTHERN COOK ISLANDS SOUTH PACIFIC. Pacific Science. 40(1-4). 1986. 27-43.
↑ "Jeremy J. Kirchman, and David W. Steadman: New Species of Rails (Aves: Rallidae) from an Archaeological Site on Huahine, Society Islands. Pacific Science, Volume 60, Issue 2 (April 2006)". 2016. február 24. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2009. január 26.
↑ "Jeremy J. Kirchman and David W. Steadman: Rails (Aves: Rallidae: Gallirallus) from prehistoric sites in the Kingdom of Tonga, including a description of a new species. Proceedings of the Biological Society of Washington, Volume 118, Issue 2 (June 2005)". 2025. január 18. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2009. január 26.
↑ Taxonomicon, Gattung Gallirallus
↑ ITIS, Gattung Gallirallus

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Gallirallus című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

ITIS szerinti rendszerbesorolás

Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[Q34-1] 1 2 "Kirchman, Jeremy J.: New Species of Rails (Aves: Rallidae) from an Archaeological Site on Huahine, Society Islands. Pacific Science – Volume 60, Number 2, April 2006, pp. 281-297". 2012. június 6. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2009. január 26.

[Q44-2] 1 2 3 STORRS L. OLSON: A CLASSIFICATION OF THE RALLIDAE. THE WILSON BULLETIN December 1973 Vol. 85, No. 4

[Q45-3] 1 2 3 4 Walter Lawry Buller (1838-1906): A History of the Birds of New Zealand. 1888

[Q112-4] 1 2 3 Dieter Luther: Die ausgestorbenen Vögel der Welt. 4. Auflage, unveränderter Nachdruck der Auflage von 1986. Magdeburg: Westkarp-Wiss und Heidelberg: Spektrum Akad. Verlag. 1995

[Q246-5] 1 2 3 Rothschild, Lionel Walter (1868-1937): Extinct birds: an attempt to unite in one volume a short account of those birds which have become extinct in historical times : that is, within the last six or seven hundred years : to which are added a few which still exist, but are on the verge of extinction (1907). London: Hutchinson

[Q64-6] Richard N. Holdaway, Trevor H. Worthy, Alan J. T. Tennyson: A working list of breeding bird species of the New Zealand region at first human contact. New Zealand Journal of Zoology, 2001, Vol. 28: 119-187

[Q221-7] JARED DIAMOND: A NEW SPECIES OF RAIL FROM THE SOLOMON ISLANDS AND CONVERGENT EVOLUTION OF INSULAR FLIGHTLESSNESS. Vol. 108, No. 3, July-September, 1991^{[halott link]}

[Q31-8] 1 2 Steven A. Trewick: Sympatric flightless rails Gallirallus dieffenbachii and G. modestus on the Chatham Islands, New Zealand; morphometrics and alternative evolutionary scenarios. Journal of The Royal Society of New Zealand Volume 27 Number 4 December 1997 pp 451-464

[Q58-9] J. Mark Jenkins: Natural History of the Guam Rail. The Condor, Vol. 81, No. 4 (Nov., 1979), pp. 404-408. doi:10.2307/1366967

[Q105-10] BirdLife International 2004. Gallirallus owstoni. In: IUCN 2006. 2006 IUCN Red List of Threatened Species. www.iucnredlist.org. Downloaded on 10 September 2007.

[Q119-11] NSW National Parks and Wildlife Service (2002). Approved Recovery Plan for the Lord Howe Woodhen. NSW National Parks and Wildlife Service, Hurstville NSW.

[Q177-12] R.N. HOLDAWAY: NEW ZEALAND'S PRE-HUMAN AVIFAUNA AND ITS VULNERABILITY. NEW ZEALAND JOURNAL OF ECOLOGY, VOL 12, (SUPPLEMENT) 1989

[Q215-13] GRAEME ELLIOTT, DARYL EASON, GIDEON CLIMO: Short Note: Possible weka (Gallirallus australis) predation of kakapo (Strigops habroptilus) eggs. Notornis, 2002, Vol. 49: 177-179

[Q22-14] [halott link]Miller, B; Mullette, KJ: Rehabilitation of an endangered Australian bird: The Lord Howe Island woodhen Tricholimnas sylvestris (Sclater). Biological Conservation [BIOL. CONSERV.]. Vol. 34, no. 1, pp. 55-95. 1985.^{[halott link]}

[Q42-15] Beth Slikas, Storrs L Olson, Robert C Fleischer: (2002) Rapid, independent evolution of flightlessness in four species of Pacific Island rails (Rallidae): an analysis based on mitochondrial sequence data. Journal of Avian Biology 33 (1), 5?14. doi:10.1034/j.1600-048X.2002.330103.x

[Q309-16] BirdLife International 2008. Cabalus modestus. In: IUCN 2008. 2008 IUCN Red List of Threatened Species. www.iucnredlist.org. Downloaded on 06 November 2008.

[Avibase-17] 1 2 Deutsche Namen und Synonyme aus Avibase, Suchergebnisse zu Gallirallus^{[halott link]}

[Q115-18] Bradley C. Livecey: A phylogenetic analysis of the Gruiformes (Aves) based on morphological characters, with an emphasis on the rails (Rallidae). Philosophical Trans. Royal Society London B (1998) 353, S.2077-2151

[Kirchman-19] 1 2 3 "Jeremy J. Kirchman and David W. Steadman: New Species of Extinct Rails (Aves: Rallidae) from Archaeological Sites in the Marquesas Islands, French Polynesia. Pacific Science, Volume 61, Issue 1 (January 2007), DOI: 10.2984/1534-6188(2007)61[145:NSOERA]2.0.CO;2". 2025. január 24. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2009. január 26.

[zootaxa-20] 1 2 3 4 Kirchman, Jeremy J, Steadman, David W: Rails (Rallidae: Gallirallus) from prehistoric archaeological sites in Western Oceania. Zootaxa 1316: 1-31 2006

[Q3-21] Trevor H. Worthy: The fossil rails (Aves: Rallidae) of Fiji with descriptions of a new genus and species; Journal of the Royal Society of New Zealand Volume 34, Number 3, September 2004, pp 295-314

[Q65-22] R.G. POWLESLAND, J.R. HAY, M.H. POWLESLAND: Bird fauna of Niue Island in 1994-95. Notornis, 2000, Vol. 47: 39-53

[Q74-23] 1 2 David W. Steadman, Trevor H. Worthy, Atholl J. Anderson, and Richard Walter: NEW SPECIES AND RECORDS OF BIRDS FROM PREHISTORIC SITES ON NIUE, SOUTHWEST PACIFIC. The Wilson Bulletin, Volume 112, Issue 2 (June 2000), S. 165-186

[steadman-24] DAVID W. STEADMAN AND PATRICK V. KIRCH: Prehistoric extinction of birds on Mangaia, Cook Islands, Polynesia. Proc. Natl. Acad. Sci. USA Vol. 87, pp. 9605-9609, December 1990

[Q281-25] STEADMAN D W: TWO NEW SPECIES OF RAILS AVES RALLIDAE FROM MANGAIA SOUTHERN COOK ISLANDS SOUTH PACIFIC. Pacific Science. 40(1-4). 1986. 27-43.

[Kirchman2-26] "Jeremy J. Kirchman, and David W. Steadman: New Species of Rails (Aves: Rallidae) from an Archaeological Site on Huahine, Society Islands. Pacific Science, Volume 60, Issue 2 (April 2006)". 2016. február 24. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2009. január 26.

[Kirchman3-27] "Jeremy J. Kirchman and David W. Steadman: Rails (Aves: Rallidae: Gallirallus) from prehistoric sites in the Kingdom of Tonga, including a description of a new species. Proceedings of the Biological Society of Washington, Volume 118, Issue 2 (June 2005)". 2025. január 18. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2009. január 26.

[taxonomicon-28] Taxonomicon, Gattung Gallirallus

[itis-29] ITIS, Gattung Gallirallus