| Georg Heym | |
| Született | 1887. október 30. Hirschberg |
| Elhunyt | 1912. január 16. (24 évesen) Berlin |
| Állampolgársága | porosz |
| Nemzetisége | német |
| Élettársa | Hildegard Krohn |
| Foglalkozása | |
| Iskolái |
|
| Halál oka | vízbe fúlás |
| Sírhelye | Luisenfriedhof III |
| Írói pályafutása | |
| Jellemző műfajok | költészet |
| Irodalmi irányzat | expresszionizmus |
| Fontosabb művei | Der ewige Tag (1911) |
| Georg Heym aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Georg Heym témájú médiaállományokat. | |
Georg Heym (Hirschberg, 1887. október 30. – Berlin, 1912. január 16.) német költő.
Apja államügyész volt, aki fiát hivatalnoki pályára szánta. Ő azonban jogi tanulmányainak befejezése (1911) után inkább tolmácsiskolába, majd katonának jelentkezett, hogy ezt elkerülje. Bevonulása előtt egy költőtársával, Ernst Balckkal a Havelen korcsolyázás közben beszakadt alattuk a jég, és vízbe fulladtak.
Verseiben a naturalista leírások rémálomszerű jelenésekké alakulnak át. Emiatt az expresszionizmus korai képviselőihez tartozik – hasonlóan Georg Traklhoz, bár tőle eltérően nem a (szabad) természet, a falusi környezet, hanem inkább a modern nagyváros és a technika költészetének fő témája, ihletője (A város istene, A városok démonai, Lázkórház). A kopár, pusztulásra érett nagyvárosokat az emberi társadalom kitaszítottjai (őrültek, vakok, süketek) népesítik be.
Az idill csak néhány versében, kivételképpen (Április; Vidáman) bukkan fel – de gyakran ez is sötét látomásba merül (Printemps).
Georg Heym verseinek többsége – a húszas évek expresszionista költészetével szemben – kötött formájú: Szinte kizárólag négysoros strófákból álló versek és szonettek alkotják.
Életében egyetlen verseskötete jelent meg: Der ewige Tag (1911) (Az örök nap).
Halála után jelent meg Umbra vitae (1912) (Az élet árnyéka) című kötete, e kötetét Ernst Ludwig Kirchner német képzőművész illusztrálta.