Pályafutása
Jimi Hendrix és Eric Clapton hatására kezdett el gitározni, de nagy hatást gyakoroltak rá a 60-as, 70-es évekbeli klasszikus rockbandák is. A 70-es évek végétől aktív zenész, de karrierje 1980-tól indult be igazán. Ekkor ugyanis nagy esélye volt rá, hogy Ozzy Osbourne újonnan alakult zenekarába kerüljön, de Randy Rhoads kapta meg a posztot. Lynch nem hagyta annyiban Randy halála után megint bejelentkezett, de ezúttal Jake E. Lee halászta el előle a lehetőséget. A Dokken-beli tevékenysége révén vált a korszak egyik legnagyobb hatású gitárosává.
A Back for the Attack lemezen hallható Mr.Scary dal hallatán vált a gitármagazinok állandó szereplőjévé. A Dokken feloszlása után hozta létre a Lynch Mob zenekart amelynek első két albumán a szintén ex-Dokken tag Wild Mick Brown dobolt. Egybehangzó szakmai és hallgatói vélemények alapján a debütáló 1990-es Wicked Sensation lemezt szokták a legerősebbnek tartani. George szólóban is kipróbálta magát (Sacred Groove-1993), az album nem instrumentális dalaiban neves vendégzenészek énekelnek (Glen Hughes, Ray Gillen, a Nelson-testvérek). Zeneileg igen termékeny, hol saját neve alatt, hol Jeff Pilsonnal készít lemezeket, de 2008-ban már Souls Of We név alatt is adott ki lemezt. 2009-ben pedig elkészült a Lynch Mob visszatérő lemeze is (Smoke and Mirrors).
Az ESP gitárcégnél 1986 óta folyamatosan jelennek meg a George Lynch modellek. Ezek legújabbika a Super V., amelynél George szakított a hagyományokkal: juharfa helyett mahagóni a test, a Floyd Rose rendszert pedig fix húrlábbal váltotta fel. Ezenkívül akusztikus gitárok és a Mr.Scary effektpedálok is George Lynch neve alatt válnak hozzáférhetővé. George Lynch Guitar Dojo néven saját online gitáriskolát nyitott. A weboldalnak több mint 400 regisztrált hallgatója van. 2008 végén együtt turnézott Paul Gilberttel és Richie Kotzen-nel, de Európában továbbra is csak hangszerkiállításokon és gitárbemutatókon lehetett vele találkozni.
Stílusa
Első oktatófilmje 1989-ben jelent meg Guitar Bible címen, amelyen nemcsak Purple Sunburst Tiger gitárját elemzi ki, hanem technikáját is megosztja az érdeklődőkkel: bemelegítő gyakorlatok a lefogókéz ujjközeinek a nyújtására, pengetéstechnikák (sweep, alternate, fan), tapping manőverek, szokatlan tremolókarhasználat, üveghangok segítségével keltett speciális hanghatások (pinch, natural, tap harmonics), arpeggio, különféle vibratók (köztük a híres hegedűszerű "Jackass" becenevű), legato futamok. 1990-ben jelent meg a folytatás Alfred Artist Series címmel, melyet a Scary Licks követett. Utóbbiban a trükkjeit vesézi ki az arra fogékony érdeklődők számára. A Wicked Riffs filmben pedig improvizációs teóriákról, akkordfűzésekről, a dalszerzői készség fejlesztéséről esik szó. Riffjeiben előszeretettel használja a tritonusz hangközt, mely nem más mint egy fél hanggal szűkített kvint, illetve bővített kvart. A tritonuszt, a hangköz fordíthatatlansága miatt a középkorban "diabolus in musica"-nak (ördög a zenében) nevezték, emiatt tiltott volt a használata.
Amerikai Egyesült Államok, Washington, Spokane
