| Grenadilfa | |
| Dalbergia melanoxylon | |
| Fizikai tulajdonságok | |
| Rönkhossz | 1…3 m |
| Rönkátmérő | 0,1…0,3 m |
| Sűrűség | 1,05 g/cm³ |
| Zsugorodás | |
| Sugárirányban | n. a. % |
| Húrirányban | n. a. % |
| Keménység | |
| Rostra merőleges | n. a. MPa |
| Rosttal párhuzamos | n. a. MPa |
| Merevség | 20500 MPa |
| Szilárdság | |
| Nyomó | 75 MPa |
| Hajlító | 214 MPa |
| Nyíró | n. a. MPa |
A grenadilfa vagy grenadill, grenadilla (szuahéli nyelven mpingo) a Dalbergia melanoxylon nevű afrikai fafaj, a belőle nyert nagyon kemény faanyag neve. Gyakran fekete gesztje miatt tévesen afrikai ébennek is nevezik, de nem az ébenfákkal, hanem a paliszanderekkel áll közeli rokonságban.
Kelet-Afrikában, elsősorban Mozambik és Tanzánia, kisebb mértékben Angola és Uganda területén fordul elő. Sztyeppés, félsivatagos területeken, szavannákon, lombhullató erdőkben található, lassú növekedésű 6-15 méteres fa, vagy többszörös törzsű bokorszerű növény. A száraz évszakban lombhullató. Fehér, illatos virága van, 3–7 cm hosszú hüvelyes termése egy-két magot tartalmaz. Azon ritka növények egyike, amelyek az erdőtüzet képesek túlélni.
A legértékesebb, legdrágább faanyagok egyike. Vékony, sárgás szíjácsa alatt a bíbor-barnától a mélyfeketéig terjedő színű, nagyon finom textúrájú, olajos fényű geszt található. Felületén edényeket, bélsugarakat csak nagyítóval lehet látni. Rönkjei szabálytalan alakúak, görbék, nem hengeresek, átmérőjük ritkán haladja meg a 30 cm-t. Az ébenfákhoz hasonlóan nagyon kemény, nagyon nehéz fa, de azoknál sokkal kedvezőbb mechanikai tulajdonságokkal rendelkezik.
Luxuscélokra, esztergályozásra, Afrikában faragásra, intarziára használják. A jó minőségű fúvós hangszerek nagyra becsült anyaga, nemcsak kiváló akusztikai tulajdonságai miatt, hanem azért is, mert természetes olajtartalmánál fogva jól ellenáll a nedvesség és a hőmérséklet változásainak, ami a fafúvós hangszereknél gyakran okoz deformációt, repedést. Mivel még száraz állapotban is a víznél nagyobb fajsúlyú, régen gyakran használták kereskedelmi hajókban ballasztként. A tengerfenékről, hajóroncsokból kitermelt faanyagot állítólag különleges minőségű fúvós hangszerek készítésére lehet használni.
E zavarosságok kialakulásában szerepet játszhatott az elnevezések félrehallása (coco – cocobolo) és a faanyagok, azok felhasználási körének viszonylagos hasonlósága is.