Gyebjoszi

Gyebjoszi (Дебёсы)
Gyebjoszi címere
Gyebjoszi címere		 Gyebjoszi zászlaja
Gyebjoszi zászlaja
Közigazgatás
Ország Oroszország
Föderációs alanyUdmurtföld
JárásGyebjoszi
Irányítószám427060
Körzethívószám34151
Népesség
Teljes népesség5663 fő (2021)
Földrajzi adatok
Elhelyezkedése
é. sz. 57° 39′, k. h. 53° 49′57.650000°N 53.816667°EKoordináták: é. sz. 57° 39′, k. h. 53° 49′57.650000°N 53.816667°E
Gyebjoszi (Udmurtföld)
Gyebjoszi
Gyebjoszi
Pozíció Udmurtföld térképén
A Wikimédia Commons tartalmaz Gyebjoszi témájú médiaállományokat.

Gyebjoszi (oroszul: Дебёсы, udmurt nyelven Дэбес) falu Oroszországban, Udmurtföldön, a Gyebjoszi járás székhelye.

Lakossága: 5720 fő (a 2010. évi népszámláláskor).

Fekvése

Udmurtföld keleti részén, Izsevszktől 141 km-re, a Csepca felső folyásának jobb partján terül el. A legközelebbi vasútállomás a 32 km-re lévő Kez, a Kirov–Perm vasúti fővonalon. Itt vezet a Kazany–Perm főút, mely sokáig a falun haladt keresztül, később elkerülőutat építettek.

Története

Írott források először 1646-ban említik. Első templomát 1749-ben alapították, ez számít a falu alapítási évének. A fatemplom 1754-ben készült el, de két évvel később leégett. Az új fatemplom építését 1767-re fejezték be, ezt 1854-ben lebontották. Addigra már állt az új, kőből épített templom, melyet 1846-ban szenteltek fel. A szovjet időszakban, 1939-ben bezárták, 1961-ben lebontották. A 2006-ra felépített új templomot a következő évben szentelték fel.

A 19. század elejétől a régi szibériai út (szibirszkij trakt) egyik fontos állomása volt. Itt futott össze az útvonal Szentpétervárról kiinduló északi és a Moszkvából kiinduló déli ága. A forgalmas hely számos vjatkai és permi oroszt vonzott, és a kezdetben tisztán udmurt település vegyes lakosságú lett. A 19. században évente öt vásárt rendeztek és hetente tartottak piac napot. 1920-ban a Votják Autonóm Körzet (a későbbi Udmurt ASZSZK) része és középszintű közigazgatási székhely, 1929-ben pedig járási székhely lett.

Népesség

Múzeuma

A falu különlegessége a nagy szibériai út történetét bemutató múzeum (Музей истории Сибирского тракта). Egy régi kaszárnya épületében kapott helyet, mely valójában a szibériai száműzetésre indulók pihenőhelye, börtönépülete volt. Hasonló építmények sorakoztak 25-30 versztánként a hosszú útvonalon. A múzeumon kívül eredeti formájában meghagyták (vagy megrendezték) a régi út 1,2 km-es szakaszát.

Jegyzetek

  1. ↑ "Итоги Всероссийской переписи населения 2020 года (по состоянию на 1 октября 2021 года)" (orosz nyelven). Orosz Szövetségi Állami Statisztikai Hivatal.
  2. ↑ "A 2010. évi népszámlálás adatai" (PDF). Oroszország statisztikai hivatala. 2013. május 23. dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2013. május 23.

Források