Pályafutása
Édesanyjuk, Rose Thompson Hovick lányainak különböző születési anyakönyvi kivonatokat hamisított – az idősebbeknek, amikor a különböző állami gyermekmunka-törvények megkerülésére volt szükség, a fiatalabbaknak pedig a kedvezményes vagy ingyenes vonatjegyekért. A lányok csak később tudták biztosan, hogy hány évesek.
Rose Louise Hovickot, valamint nővérét, Ellent − akit később June Havocként ismertek − édesanyjuk már fiatalon bevezette a show-biznisz világába. A testvérek vaudeville- (varieté) -előadásokban léptek fel a rajtuk mindig uralkodó anyjuk hatása alatt. Rose kezdetben húga, June árnyékában élt. Ahogy a varieté régimódivá vált, és megjelentek a durvább szórakoztatási formák. Rose a burleszk műfajában tűnt fel. Vulgáris, mégis kifinomult modora és humorérzéke a „Minsky Brothers” New York-i burleszkelőadásainak sztárjává tette. Újításai a legtöbb sztriptíztáncos stílusához képest szinte laza stílusuak voltak (a „sztriptíz” szóban a "„tease”-t (incselkedő) hangsúlyozta), és csípős humort vitt az előadásába. Éppoly híres lett színpadi szellemességéről, mint sztriptízstílusáról, és – miután művésznevét Gypsy Rose Lee-re változtatta – a Minsky's Burlesque egyik legnagyobb sztárjává vált.
Gyakran letartóztatták a Minsky Brothers műsorai elleni razziák során. A nagy gazdasági világválság idején Lee különböző szakszervezeti gyűléseken beszélt a New York-i munkások támogatására.
Miután hozzáment Michael Todd filmproducerhez, és annak számos filmjében szerepelt.
Kapcsolatából Otto Preminger filmrendezővel egy fiú született. Édesanyja halála után 1957-ben Rose kiadta „Gypsy” című emlékiratait. A színpadi változatban − amelyben túlerős anyját alakította − akit később gyilkossággal vádoltak. Ez szolgált az alapjául Jule Styne, Stephen Sondheim és Arthur Laurents Gypsy: A Musical Fable (1959) című musicaljének, amelyet 1962-ben sikeresen filmesítettek meg „Gypsy: Queen of the Night” címmel.
Gypsy Rose Lee − mint élő legenda − utolsó éveiben televíziós filmekben és talkshowkban szerepelt. Rákban halt meg.
A „Pal Joey” című musicalből Richard Rodgers és Lorenz Hart által írt „Zip” című dal Gypsy Rose Lee gondolatait és elmélkedéseit meséli el, miközben levetkőzött a színpadon. Egy újságíró mesélte el, hogy Miss Lee-vel készített interjúja a legnagyobb sikere volt a neves hírességekkel készült interjúkból álló karrierje során.
A The Distillers punkzenekar írt egy dalt „Gypsy Rose Lee" című debütáló albumukra 2000-ben. 1973-ban Tony Orlando és Dawn felvette a „Say, Has Anyone Seen My Sweet Gypsy Rose” című dalát. 2012. januárjában a Seattle Theater Writers művészetkritikusai nevében átadták az első „Gypsy Rose Lee-díjat”, amely a helyi színházi kiválóságokat ünnepelte. A The Academy Film Archive számos Lee „házi” filmjét megőrizte, beleértve a kulisszák mögötti felvételeket is.
.jpg)
