HMMWV

HMMWV
High Mobility Multipurpose Wheeled Vehicle
M1113
M1113
Fejlesztő ország Egyesült Államok
Harctéri alkalmazás
GyártóAM General
Gyártási időszak1984–
Gyártási darabszám281 000
Általános tulajdonságok
Hosszúság4,57 m
Szélesség2,18 m
Tömeg4672 kg
Műszaki adatok
MotorGEP 6500 cm³ V8 dízelmotor
Teljesítmény140.6 kW (190 LE)
FelfüggesztésFüggetlen 4x4
Sebesség88 km/h
Hatótávolság443-542 km
A Wikimédia Commons tartalmaz HMMWV
High Mobility Multipurpose Wheeled Vehicle témájú médiaállományokat.
BGM–71 TOW irányított páncéltörő rakéta indítása HMMWV járműről

A HMMWV (High Mobility Multipurpose Wheeled Vehicle – magyarul nagy mozgékonyságú többcélú kerekes jármű) az amerikai fegyveres erők 1980-as évek elején kiírt tenderpályázatának elnevezése volt. Az intenzív csapatpróbáknak alávetett, tendernyertes pályázat hadrendbe állításakor az M998 HMMWV katonai nevet kapta. Az amerikai katonák körében beceneve, a mozaikszó kiejtése után, Humvee lett (ma már levédett márkanév). A későbbi civil változat neve lett a Hummer.

Az amerikai haderőnél fokozatosan a JLTV váltja le HMMWV járműveket.

Jellemzői

A jármű robusztus felépítése, szerkezeti egyszerűsége és nagy teherbírása miatt hamar kivívta alkalmazóinak tiszteletét és megbecsülését. Az amerikai haderők közkedvelt alaptípusává vált, több mint 30 féle változatban gyártotta az AM General. Váltótípusa a 2000-es évek elejétől fejlesztés alatt álltak, az egyes típusváltozatok gyártására legalább 2015-ig számít az Amerikai Védelmi Minisztérium. Az amerikai hadsereg TARDEC (Tank Automotive Research, Development and Engineering Center) részlege XM1124 jelzéssel dízel-elektromos hibriderőforrást fejleszt.

A Humvee több később kifejlesztett jármű alapjait képezte. Ilyenek a svájci MOWAG Eagle járműcsaládja és a spanyol UROVESA VAMTAC (Vehículo de Alta Movilidad Táctico) típusa, illetve a török Otokar Cobra számos egysége típusazonos. A görög ELVO kissé módiosított felépítménnyel gyártja a görög haderő részére. Orosz megfelelőjét, a GAZ–2975-öt a 2008-as Győzelem napján (május 5.) mutatták be a Vörös téren. A kínai Dongfeng Motor Corporation (DFM) is gyártja 2003-tól.

Polgári célra további változatok is kifejlesztésre kerültek, főként erdészetek, hegyimentő és tűzoltó alakulatok üzemeltetik az USA-ban. Utcai terepjáró változatai a HUMMER márkanevet viselik, H1, H2 és némileg rövidebb kivitelben H3 jelzéssel.

Történet

A második világháborúban kifejlesztett és bevált könnyű terepjáró járművek (Kübelwagen, Willys Jeep) tapasztalatain alapuló Ford MUTT és a konkurens M39 az 1970-es évek végére kifutották üzemidejük nagy részét. A vietnámi háború tapasztalatai alapján meghatározták a váltótípus műszaki paramétereit, melyekben az egyik legfontosabb cél az volt, hogy a különböző haderőnemeknek egyaránt megfeleljen az új típus. Ez a szemlélet a későbbiekben további gyártás-racionalizálást, valamint egyszerűbb üzemeltetést és kisebb költségeket vont maga után. A tendert az AM General nyerte és 1983 márciusában kezdték meg a sorozatgyártást.

Bármennyire is bevált típust sikerült megalkotni üzemeltetése során, a 21. századba lépve a konstrukció fölött eljárt az idő, leváltásáról a döntés megszületett, miután a járműről utóbb kiderült, hogy az aknákkal, improvizált bombákkal és kézifegyver-tűzzel szemben védtelen. Váltótípusa tervezés alatt áll, tenderkiírás az elkövetkező 2-3 évben várható. A váltótípust kereső járműprogram, a JLTV (Joint Light Tactical Vehicle) 2012 nyarán ismét módosult, hat pályázó mutatta be prototípusait.

2018 júniusában debütált a jármű fejlesztett változata, a HMMWV NXT 360, melynek lényeges különbsége a korábbi változatokhoz képest az erősebb, komolyabb fegyvereknek is jobban ellenálló páncélzat, valamint a nagyobb motorteljesítmény. A P400 jelzésű 6,5 literes motorjának teljesítménye a korábbi 190 helyett 250 lóerő, a csúcsnyomatéka pedig 624 Nm-re emelkedett. Az erősebb motorhoz hatfokozatú automata váltó jár, és a biztonsági felszerelés is korszerűbb, egyebek közt az alapfelszerelés része a blokkolásgátló, a menetstabilizáló és a kipörgésgátló. Javítottak a futómű képességein is: nőtt a hasmagasság és a rugóút, a szélesebb kerekek pedig javítottak a tapadáson és csökkentik a talajnyomást.

A HMMWV-t a felmerült hiányosságai miatt 2007 óta már semmilyen közvetlen harci cselekménybe nem vonták be, helyettük úgynevezett MRAP-okat (könnyű páncélozott taktikai járműveket) használtak, melyeket az Oshkosh cég gyártott. Ugyanők gyártják 2012-től a HMMWV tényleges utódát, az Oshkosh L-ATV-t – későbbi néven JLTV-t –, miután az Oshkosh nyerte el a hadsereg tenderjét, ezért az Oshkosh MRAP-ok gyártását 2012-ben szintén befejezték, hogy átálljanak az L-ATV-kre. Szemben a HMMWV-vel, az Oshkosh L-ATV eleve páncélzattal készül, hátranya viszont az elődhöz képest nagyobb tömege, így desszant és partraszállási célokra nehezebben alkalmazható.

Szerkezeti felépítés

Típusváltozatok

Nem amerikai továbbfejlesztések

Görögország

  • ELVO M1114GR

Izrael

Japán

Kína

  • Dongfeng EQ2050
  • Shenyang SFQ2040
  • Xiaolong XL2060

Oroszország

Svájc

Törökország

Harci alkalmazás

Polgári típusváltozatok

1992-ben Arnold Schwarzenegger családi kapcsolatainak felhasználásával nagy nehezen elérte, hogy a Pentagon 5 db M998 megvásárlására engedélyt adjon. Később, Schwarzenegger révén engedélyezték a nem fegyveres testületek Hummer-beszerzését is (pl. tűzoltóságoknak, és egyéb kutató-mentő szakszolgálatoknak). Az AM General látván az új, civil piac méreteit, annak igényeinek megfelelő típusváltozatokat fejlesztettek ki: a HUMMER H1-et, a H2-t és a H3-at (ill. H3x).

Jegyzetek

  1. 1 2 Bemutatták az új katonai Hummert Totalcar, 2018. június 12.
  2. ↑ Jane's Defence Weekly. {{cite journal}}: Cite has empty unknown parameters: |quotes= és |month= (súgó); Missing or empty |title= (súgó)
  3. ↑ "Új szakaszába lép a JLTV program" (magyar nyelven). HM Currus - Hírek. 2012. augusztus 22. Hozzáférés: 2012. augusztus 23. {{cite web}}: External link in |publisher= (súgó)
  4. ↑ Oshkosh lesz az új Hummer Totalcar, 2015. szeptember 4.
  5. ↑
  6. ↑ "Archivált másolat". 2016. február 6. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2007. július 17.

Források

Monográfiák

Külső hivatkozások