Hans Geiger
| Hans Geiger | |
 | |
| 1928-ban | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1882. szeptember 30. Neustadt an der Haardt |
| Elhunyt | 1945. szeptember 24. (62 évesen) Potsdam |
| Sírhely |
|
| Születési neve | Johannes Wilhelm Geiger |
| Ismeretes mint |
|
| Nemzetiség | német |
| Állampolgárság | német |
| Iskolái | Erlangen–nürnbergi Egyetem |
| Iskolái | |
| Felsőoktatási intézmény | Erlangen-Nürnbergi Egyetem |
| Pályafutása | |
| Kutatási terület | radioaktivitás |
| Tudományos fokozat |
|
| Szakintézeti tagság | Uránium Klub (1939) |
| Munkahelyek | |
| Manchesteri Egyetem (1906–1911) | Langworthy-professzor asszisztense |
| Kieli Egyetem (1925–1929) | professzor |
| Tübingeni Egyetem (1929–1936) | professzor |
| Nemzeti Tudományos és Műszaki Intézet (Berlin, 1912–1914) | radiológiai laboratórium vezetője |
| Szakmai kitüntetések | |
| Hughes-érem (1929) | |
| Akadémiai tagság | Német Tudományos Akadémia (1937) |
| Hatással voltak rá | |
| Hatással volt | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Hans Geiger témájú médiaállományokat. | |
Johannes „Hans” Wilhelm Geiger (Neustadt an der Haardt, 1882. szeptember 30. – Potsdam, 1945. szeptember 24.) német atomfizikus, feltaláló, egyetemi oktató, a Geiger-féle sugárzásmérő kifejlesztője.
Pályafutása
Wilhelm Ludwig Geiger indológus öt fiának egyikeként született. Apja az Erlangeni Egyetem professzora volt, és Hans is ezen az egyetemen doktorált fizikából 1906-ban.
Ezután a Manchesteri Egyetemre ment, ahol Arthur Schuster, az egyetem Langworthy-professzorának asszisztense lett. Schuster 1907-ben nyugdíjba vonult, és a tisztségét átvevő Ernest Rutherford megtartotta asszisztensének Geigert. Első önálló feladataként megbízta azzal, hogy fejlesszen ki olyan eszközt, amellyel meg lehet számlálni a becsapódó alfa-részecskéket. Ez lett a később róla elnevezett Geiger–Müller-számláló első változata. Rutherford utasítására Geiger és a munkáját segítő Ernest Marsden (aki akkor 18 éves egyetemista volt) a számlálóval a különböző (platina-, arany-, alumínium-, ezüst-) fóliákon áthatoló alfa-sugarak szóródását kezdte mérni. Az a legtöbb esetben az általuk várt 2°-on belül maradt, de a kísérletet azonban „elkószáló” részecskék zavarták meg. A két kísérletező arra gondolt, hogy ezeket az üvegcső falának molekulái téríthették el eredeti irányukból. Hiába próbálkoztak azonban az üvegcső különböző módosításaival, az eredmények jottányit sem javultak, ezért a helyes okra ráérző Rutherford utasította őket, hogy próbáljanak a fóliáról visszaverődő alfa-részecskéket találni — ez lett az atommag szerkezetének felismerésében hatalmas előrelépést hozó Rutherford-kísérlet — más néven Geiger–Marsden-kísérlet.
A Manchesterben kifejlesztett részecskeszámlálót 1928-ban honfitársával és tanítványával, Walther Müllerrel fejlesztette tovább; közös munkájuk eredménye a Geiger–Müller-számláló.
Még manchesteri évei alatt (1911-ben) John Mitchell Nuttall-lal fölfedezte a kettejükről elnevezett törvényt, amely összefüggést állapít meg a radioaktív anyagok felezési ideje és az általuk kibocsátott alfa-sugarak energiája között.
Fordítás
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Hans Geiger című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Jegyzetek
- 1 2 Múlt-kor.hu: 130 éve született a Geiger-Müller számláló feltalálója
- ↑ Richard Rhodes, 1986: Az atombomba története. Park Könyvkiadó, Budapest, 2013. ISBN 978-963-530-959-7 p. 57–58.
- ↑ Új magyar lexikon III. (G–J). Szerk. Berei Andor és 11 tagú szerk.bizottsága. Budapest: Akadémiai. 1960. 36–37. o.
- ↑ História - Tudósnaptár: Müller, Walther
