| Hans Modrow | |
Németország
| |
| Német Demokratikus Köztársaság miniszterelnöke | |
| Hivatali idő 1989. november 13. – 1990. április 12. | |
| Helyettes | Christa Luft Peter Moreth Lothar de Maizière |
| Elnök | Egon Krenz Manfred Gerlach Sabine Bergmann-Pohl (ideiglenes) |
| Előd | Willi Stoph |
| Utód | Lothar de Maizière |
| Katonai pályafutása | |
| Csatái | második világháború |
| Született | 1928. január 27. Jasenitz, Németország |
| Elhunyt | 2023. február 10. (95 évesen) Berlin |
| Sírhely | Dorotheenstadti temető |
| Párt |
|
| Foglalkozás |
|
| Iskolái | Humboldt Egyetem |
| Halál oka | agyi érkatasztrófa |
| Díjak |
|
A Wikimédia Commons tartalmaz Hans Modrow témájú médiaállományokat. | |
Hans Modrow (Jasenitz, 1928. január 27. – Berlin, 2023. február 11.) német politikus és közgazdász, az NDK utolsó kommunista miniszterelnöke.
Modrow a Német Szocialista Egységpárt (NSZEP) tagjaként 1954-ben a párt berlini kerületi vezetőségébe került. 1961 szeptemberében Berlin Köpenick kerületének elsőtitkára lett. 1967 és 1989 között a NSZEP Központi Bizottságának (KB) tagja volt. 1967 és 1973 között a KB agitprop osztályát vezette. 1973 és 1989 között Drezda város pártbizottságának első titkári tisztét töltötte be. 1978-ban Karl Marx-renddel tüntették ki.
1989. október 3-án 1320 tiltakozó drezdait tartóztattatott le. Titkos terveket dolgoztatott ki a drezdai rendőri vezetés számára a kibontakozóban lévő polgári tiltakozási mozgalom kezelésére.
1989. november 8-án beválasztották a NSZEP Politikai Bizottságába. November 13-án Willi Stoph utódjaként, egy ellenszavazattal megválasztották a Minisztertanács elnökének. 1990. április 12-ig volt hivatalban. Utódja a keletnémet kereszténydemokrata párthoz (Ost-CDU) tartozó Lothar de Maizière lett, aki az újraegyesítési tárgyalásokat lefolytatta az NSZK kormányával.
1990 februárjában Modrow az időközben PDS-re átkeresztelt párt tiszteletbeli elnöke lett.
1999-ben az Európai Parlament tagjává választották. 2004-ben nem indult újra a képviselőségért.