Mornington grófja

Mornington grófja
Earl of Mornington
Wellington hercegek alcíme
Wellington hercegének címere
Wellington hercegének címere
OrszágÍr Királyság
Nemzetiségír-angol
Alapítva1760. október 2.
AlapítóII. György
FejeCharles Wellesley, Wellington 9. hercege
FőágWellington hercege
OldalágCowley grófja
Ranggróf

A Mornington grófja cím az ír főnemesség része. 1760-ban hozták létre Garret Wellesley számára. Az ötödik gróf 1863-as halálakor a cím Wellington hercegére szállt. A szócikk mutatja be a Mornington bárója címet, amit önálló címként egyedül az első Mornington gróf apja viselt, hasonlóan a Maryborough bárója címhez, amelyet a Mornington grófja cím megöröklése előtt csak a harmadik gróf viselt. És ez a szócikk mutatja be az egyetlen Wellesley márki címet viselt személyt, a második grófot. A márki címet leszámítva a többi címet megöröklésüket követően Wellington hercegei birtokolják.

A szócikk speciális jelölései

A szócikkhez szorosan kötődő főnemesi címek mellett előfordulhat a (Anglia 1488 II) jelzés. Ez azt jelenti, hogy a nemesi címet az angol peerage-ben, főrendben hozták létre 1488-ban. Ez volt a cím második létrehozása. Gyakran csak a létrehozás sorszámát jelentő római számokat adjuk meg.

A dőlt betűs, kurzív nemesi cím jelentése: a viselő az apja (esetleg nagyapja) második (harmadik) címét viseli, azaz ő az örökös vagy az örökös örököse.

Előzmények

A Wellesley család (eredetileg Wesley) anglo–ír eredetű, és a XV. század végén telepedett le Írországban. A család őse, William Wesley (vagy Wellesley) az angliai Somersetből származott, és a Tudor-korban, VIII. Henrik idején került Írországba, ahol Meath megyében, Dangan vára környékén szerzett birtokot. A család a XVII. századra meggyökeresedett Írországban, az ír protestáns földbirtokos arisztokrácia, az úgynevezett Protestant Ascendancy részévé vált.

Henry Colley

Henry Colley (1648–1719), aki az írországi Király-megyei (más néven: Offaly megye) Carbery kastély birtokosa volt, Kildare megyét képviselte az ír parlamentben, Meath megye helyettes hadnagya volt. Felesége Mary Usher (vagy Ussher, ~1650–?) William Usher, Dublin város lovagja és hivatalnoka lánya volt.

Henry Colley (1648–1719) nővére, Elizabeth (–1678), Garret (vagy Gerald) Wesleyhez (1638–1682), a Meath-megyei Dangan birtok urához ment feleségül. Számos gyermekük közül az utolsó életben maradt Garret Wesley (~1660–1728) volt, aki a családi vagyont másod-unokatestvérére, Richard Colley-ra hagyta azzal a kikötéssel, hogy ő és utódai viseljék vezetéknevét és címerét.

Legidősebb fia, Henry (1680–1723) Mary Hamiltont, James Hamilton, Abercorn 6. grófja lányát vette el. Ez a házasság politikai és társadalmi értelemben jelentős szövetségnek számított: a Colley család egy befolyásos skót–ír arisztokrata házhoz kapcsolódott, ami megszilárdította helyzetüket a dublini protestáns elit körében. Halálakor (1719) a család birtokai és társadalmi pozíciója már biztosan megalapozott volt. Henry-nek nem született fia, öccse, Richard Colley (1690–1758), aki 1746-ban Mornington 1. bárója címet kapott. Ő 1728-ban, unokatestvére, Garret Wesley (~1660–1728) halála után örököli a Wesley-birtokokat azzal a feltétellel, hogy ő és utódai viseljék vezetéknevét és címerét.

Mornington bárója (1746)

Richard Colley, Mornington 1. bárója

Richard Colley (1690–1758. január 31.) a dublini Trinity College-ben tanult, ahol 1711-ben bölcsészdiplomát, 1714-ben mesterfokozatot szerzett. 1713-ban az ír Court of Exchequer kamarájának főtisztviselője lett.

1719-ben feleségül vette Elizabeth Sale-t (–1738), John Sale, a dublini egyházmegye nyilvántartója lányát. A Wellesley-örökös család a középkori de Wellesley nemzetségtől származott és a XVI. században a Cusack családon keresztül örökítette tovább a nevet és a birtokjogot. Egyik leszármazottja és örököse volt Elizabeth Sale, aki Richard Colley felesége lett. 1728-ban, unokatestvére, az utód nélkül elhunyt Garret Wesley (~1660–1728) után örököli a Dangan és Mornington birtokokat azzal a feltétellel, hogy ő és utódai viseljék vezetéknevét és címerét.

1729 és 1746 között Trim képviselője volt az ír parlamentben, 1734-ben Meath megye főbírája. 1746. július 9-én Mornington bárójává emelték ( 1746), ami a Wellesley család első nemesi címe volt, és ezzel Richard Wesley (Colley) a dublini politikai elitből az arisztokrácia tagjává vált. A Mornington báróságot 1760 óta a Mornington grófjai, 1863 óta pedig a Wellington hercegei birtokolják. Kortársai művelt, jóindulatú, de pazarló földbirtokosként jellemezték.

Mornington grófja (1760)

Garret Wesley, Mornington 1. grófja, ismeretlen XVIII. századi ír portréfestő műve
Garret Wesley, Mornington 2. bárója, majd Mornington 1. grófja

Garret Wesley, Mornington 1. grófja (1735. július 19. – 1781. május 22.) ír nemes, zeneszerző és politikus volt. A dublini Trinity College hallgatója volt, ahol 1754-ben bölcsészdiplomát, 1757-ben mesterfokozatot, 1764-ben pedig zenei doktorátust szerzett. 1757–1758 között Trim város parlamenti képviselője volt, apja halála után örökölte a bárói címet, 1759-ben Meath megye főjegyzője lett.

Garret Wesley valódi zenei tehetség volt, nemcsak úri kedvtelésből zenélt. A Trinity College-ban Doctor of Music (Mus.D.) fokozatot szerzett. A XVIII. században ez nem díszoklevélnek számított, hanem tudományos elismerésnek: a jelöltnek saját zeneművet kellett komponálnia és előadnia a vizsga részeként. A kortársak szerint Mornington gróf kiválóan játszott hegedűn, orgonán és csembalón, komponált glee-ket (angol kóruszene) és kórusműveket, amelyek közül néhány fennmaradt, és a brit kórusrepertoárban sokáig énekelték. A gróf zenei hírneve annyira figyelemre méltó volt, hogy III. György király személyesen is támogatta, és részben ennek köszönhette 1760-as grófi rangra emelését.

1760-ban október 2-án Mornington 1. grófjává ( 1760) (alcím: Wellesley vikomtja) emelték az ír főrendben. 1764 és 1774 között a Trinity College zeneprofesszora, 1776-ban az ír titkos tanács tagja, 1776–1777-ben pedig az ír szabadkőművesek nagymestere volt. 1759-ben vette feleségül vette Anne Hillt, Arthur Hill-Trevor, Dungannon 1. vikomtja lányát. Hat gyermeke közül öt fiú jelentős politikai és diplomáciai karriert futott be: Richárd megalapozta brit Indiát, William politikai szerepvállalása mellett jelentősen gyarapította a családi vagyont, a herceggé emelt Arthur Waterloo-nál legyőzte Napoleont, Gerard a királyi háztartás káplánja lett és Henry, a diplomata megalapította a család Cowley grófja oldalágát.

Garret Wesley 45 éves korában halt meg Kensingtonban.

Wellesley márkija (1799)

Martin Archer Shee képén Richard Wellesley, Wellesley első márkija. Wellesley a Térdszalagrend palástjában, nyakában a Szent Patrik-rend nagymesterének jelvényével, a Térdszalagrend-rend láncával és egy Nagy György medállal, valamint a Lord Steward hivatalának fehér botjával. Háttérben a Westminsteri apátság. Feltehetően IV. Vilmos király 1831. szeptember 8-i koronázásán vislet öltözet
Richard Wellesley, Mornington 2. grófja, majd Wellesley 1. márkija KG KP PC

Richard Wellesley, Norragh 1. márkija (1760. június 20. – 1842. szeptember 26.) gyermekkorát Írországban töltötte, majd a Harrow School, az Eton College és az Oxfordi Egyetem Christ Church kollégiumának diákja volt. Tanulmányai során kimagasló klasszika-filológiai tudásra tett szert, és 1780-ban megnyerte az oxfordi kancellári latin verseny díját. Apja halála után örökölte a családi címeket, így lett Mornington 2. grófja

Fiatalon a brit és ír parlament tagja volt: 1780–1781 között Trim képviselője, majd több angol választókerület képviselője is (Beeralston, Saltash, Windsor, Old Sarum). 1783-ban a Szent Patrik-rend (Order of St. Patrick) alapító lovagjai közé tartozott, 1784-ben ír titkos tanácsos, 1786–1797 között a kincstári tanács tagja. Miután 1797-ben megkapta a Wellesley báró (GB 1799) címet az Nagy-britanniai főrendben, kinevezték Bengália főkormányzójává (Governor-General of Bengal) – amely a teljes indiai gyarmat feletti kormányzóságot jelentette –, ahol döntő szerepet játszott a brit hatalom kiterjesztésében. Ő irányította a Maiszúri Királyság elleni hadjáratot (1799), amely Seringapatam(wd) bevételével zárult, és Tipu szultán(wd) halálához vezetett. E győzelem után Wellesley 1. márkijává ( 1799) emelték az ír főrendben. Wellesley csalódott volt, mert ír hercegi címben vagy magas nagy-britanniai címben reménykedett.

Kormányzása alatt megszilárdította a brit befolyást Indiában, létrehozta az Alárendelt szövetség rendszerét, amely révén a helyi fejedelmek brit védnökség alá kerültek. 1809-ben nagykövete Spanyolországban, majd 1809–1812 között külügyminiszter volt, 1810-ben elnyerte a Térdszalagrendet. Kétszer töltötte be az Írország kormányzója posztját (1821–1828 és 1833–1834), mérsékelt, katolikusokat támogató politikát folytatva.

Első felesége egy francia színésznő, Hyacinthe Gabrielle Roland (1794–1816) volt, akit kilenc év együttélés után vett feleségül. Ekkorra már öt gyerekük volt, akik törvénytelennek számítottak, mert házasságon kívül születtek, ezért nem voltak öröklésre jogosultak. Második felesége Marianne Caton volt, Richard Caton és Mary Carroll lánya, a Függetlenségi Nyilatkozatot aláíró Charles Carroll of Carrollton unokája, 1825-ben házasodtak össze Dublinban.

Élete végén visszavonultan élt londoni Kingston House rezidenciáján, klasszikus tanulmányokkal és latin költészettel foglalkozott. Halálával a Wellesley márki és Wellesley báróság cím megszűnt, többi címe pedig öccsére, Williamre [később Wesley, később Wellesley-Pole], Maryborough első bárójára szállt, aki így Mornington 3. grófja lett. Richard Wellesley tartják az egyik legnagyobb hatású brit gyarmatpolitikai vezetőnek, aki Robert Clive, Clive 1. bárója és Warren Hastings mellett megalapozta a brit Indiát.

Maryborough bárója (1821)

Mornington grófja (1760, visszaállt)

Thomas Lawrence festménye Mornington 3. grófjáról
William Wellesley-Pole, Maryborough 1. bárója, Mornington 3. grófja GCH PC

William Wellesley-Pole (1763. május 20. – 1845. február 22.) a brit Indiát megalapozó Richard Wellesley öccse és Arthur Wellesley, a Waterloo-i győző bátyja volt. Az Eton College-ban tanult (1774–1776), majd 1778 és 1782 között a Brit Királyi Haditengerészet kötelékében szolgált, ahol a Medea hajón kezdte pályáját. 1781-ben megörökölte unokatestvére William Pole vagyonát – birtokokat Devonshire-ben és Dorsetben –, ezért királyi engedéllyel felvette a Pole nevet, így lett William Wesley-Pole, majd újabb engedéllyel 1789-től William Wellesley-Pole.

1783 és 1790 között Trim képviselője volt az ír parlamentben, később East Looe (1790–1795) és a Királynő megyéje (1801–1821) képviselője a brit alsóházban. Számos fontos tisztséget töltött be: a hadfelszerelési hivatal főtisztviselője (1802–1806, 1807), az Admiralitás főtitkára (1807–1809), Írország kormányának vezető minisztere (1809–1812), az ír kincstár kancellárja (pénzügyminisztere) (1811–1812) és a Pénzverde vezetője (1814–1823). 1809-ben mind az ír, mind a brit Titkos tanács tagjává nevezték ki.

Maryborough 1. bárója (UK 1821) címet kapott, majd 1842-ben bátyja halálával örökölte az Mornington grófja címet. 1834–1835-ben az ország postaszolgáltatásért volt felelős, 1838–1843 között Deal kastély kapitánya, 1823-tól haláláig pedig Királynő megyéje főjegyzője és a Maryborough kastély felügyelője volt. 1822-ben megnősült, elvette Katherine Elizabeth Forbes-t, John Forbes altengernagy és Lady Mary Capell lányát. William Wellesley-Pole 81 éves korában halt meg.

William Pole-Tylney-Long-Wellesley, Mornington 4. grófja

William Pole-Tylney-Long-Wellesley (1788. május 22. – 1857. július 1-jén) születési neve William Wellesley-Pole volt, de 1812. január 14-én királyi engedéllyel felvette a Pole-Tylney-Long-Wellesley nevet, miután feleségül vette Catherine Tylney-Longot, James Tylney-Long, 7. baronet és Catherine Sydney Windsor leányát. Catherine „Wiltshire örökösnőjeként” ismert volt, és a kortársak szerint Anglia leggazdagabb közemberének számított.

William a tory párt képviselőjeként St Ives (1812–1818), majd Wiltshire (1818–1820) választókerületeiben ült a parlamentben. Fényűző életmódja miatt hírhedtté vált; 1814-ben hatalmas ünnepséget rendezett Wanstead ház birtokán nagybátyja, Wellington herceg Napóleon feletti győzelme alkalmából, amelyen a walesi herceg (a későbbi IV. György király) is részt vett.

Mértéktelen költekezése miatt eladósodott, és 1822-ben megkapta a Gentleman Usher tisztséget, ami ideiglenes mentességet biztosított számára az adósok börtöne elől. Röviddel ezután Európába menekült hitelezői elől, ahol viszonyt kezdett Helena Paterson Bligh-val, a Coldstream Guards tisztjének, Thomas Bligh kapitánynak feleségével. Első feleségét elhagyta, aki 1825-ben meghalt. Második házasságát 1828. november 10-én kötötte meg Helenával, de ez is boldogtalanul végződött.

Visszatérése után 1830–1831-ben ismét St Ives képviselője, majd 1831–1832-ben Essex megye képviselője lett. A Wellington-kormány bukásában szerepet játszó tory lázadók közé tartozott. Később elvesztette gyermekei felügyeleti jogát, sőt 1831-ben egy bíró a Fleet börtönbe záratta, miután megvetően viselkedett a bíróságon.

1845-ben, apja halálával örökölte a Mornington grófja címet. Utolsó éveit elszegényedve élte, unokatestvére, Arthur Wellesley, Wellington 2. hercege heti nyugdíjat folyósított neki. William Pole-Tylney-Long-Wellesley 1857-ben halt meg Londonban. A kortárs nekrológja szerint „életét sem egyetlen erény, sem egyetlen jó tulajdonság nem ékesítette; bűnös ifjúságát züllött férfikor követte, és halála a megbánás legcsekélyebb szikrája nélkül jött el”.

William Richard Arthur Pole-Tylney-Long-Wellesley, Mornington 5. grófja

William Richard Arthur Pole-Tylney-Long-Wellesley (1813. október 7. – 1863. július 25.) anyja halála (1825) után megörökölte a családi birtokok maradványait – Wanstead, Athelhampton és Draycot Cerne – ám apja mértéktelen költekezése miatt ezek jelentős része elúszott. Gyámságát édesanyja nővérei per útján szerezték meg, és végül nagyapja testvére, Arthur Wellesley, Wellington 1. hercege lett a gyámja.

1836-ban bíróság elé vitte apját, miután az 3000 fontos adóssága fejében eladta a draycot-i kastély bútorait és festményeit, amelyeket William mint családi örökséget követelt vissza. 1848-ban – apja tiltakozása ellenére – eladta az Athelhampton-házat, amely a Long család birtokában volt 1665 óta. 1857-ben örökölte az ír Mornington grófja címet. 1863. július 25-én halt meg Párizsban, nyelvrákban, nőtlenül. Végrendeletét halála előtt három héttel módosította: korábbi végrendeletében minden birtokát egyetlen húgára, Victoriára hagyta, az újban azonban minden földbirtokát apja unokatestvérére, Henry Wellesleyre, Cowley 1. grófjára, akkor párizsi brit nagykövetre testálta.

Halála után a Maryborough bárói cím kihalt, az ír Mornington grófi cím a többi címmel Arthur Wellesley, Wellington 2. hercegére szállt.

A Wesley/Wellesley-család fontosabb tagjainak családfája

  • Richard Wesley (1690–1758), Mornington 1. bárója ∞ Elizabeth Sale (~1698–1738)
    • Garret Wesley (1735–1781), Mornington 1. grófja ∞ Anne Hill (1742–1831)
      • Richard Wellesley (1766–1816), Mornington 2. grófja, majd Wellesley 1. márkija ∞¹ Hyacinthe-Gabrielle Roland ∞² Marianne Canton (1788–1853)
        • ○¹ öt törvénytelen gyerek
      • William Wellesley-Pole (1763–1845), Mornington 3. grófja ∞ Katherine Elizabeth Forbes (1760s–1851)
      • Arthur Wellesley (1769–1852), Wellington 1. hercege ∞ Catherine Sarah Dorothea Pakenham (1773–1831)
        • Arthur Wellesley (1807–1884), Wellington 2. hercege ∞ Elizabeth Hay (1820–1904)
        • Charles Wellesley (1808–1858) ∞ Augusta Pierrepont (1820–1893)
          • Henry Wellesley (1846–1900), Wellington 3. hercege ∞ Evelyn Williams (–1939)
          • Arthur Wellesley (1849–1934), Wellington 4. hercege ∞ Kathleen Emily Bulkeley Williams (1852–1927)
            • Arthur Wellesley (1876–1941), Wellington 5. hercege ∞ Lilian Maud Glen Coats (1885–1946)
              • Anne Wellesley (1910–1998), Ciudad Rodrigo 7. hercegnője ∞ David Reginald Rhys (1907–1991)
              • Henry Wellesley (1912–1943), Wellington 6. hercege
            • Gerald Wellesley (1943–1972), Wellington 7. hercege
              • Valerian Wellesley (1915–2014), Wellington 8. hercege ∞ Diana Ruth ??? (1922–2010)
                • Charles Wellesley (1945–), Wellington 9. hercege ∞¹ Antónia porosz hercegnő (1955–)
                  • (1) Arthur Wellesley (1978–), Mornington grófja ∞¹ Jemma Madeleine Kidd (1974–) ∞² Hayley Elizabeth Whitehead (1986–)
                    • ¹Mae Wellesley (2010–)
                    • (2) ¹Arthur Wellesley (2010–), Wellesley vikomtja
                    • (3) ¹Alfred Wellesley (2014–)
                    • (4) ²Arlo Wulf Wellesley (2023–)
                  • Honor Wellesley (1979–)
                  • Mary Wellesley (1986–)
                  • Charlotte Wellesley (1990–)
                  • Frederick Wellesley (1992–)
      • Gerald Wellesley (1770–1848)
      • Henry Wellesley (1773–1847), Cowley 1. bárója ∞ Charlotte Sloane Paget (1780–1853)

Címer

Megjegyzések

  1. ↑ A hadnagy (Lieutenant) megyei tisztviselő volt, aki a katonai és rendvédelmi erők irányításáért felelt az adott területen. A hadnagy feladatai közé tartozott a katonai védelmi feladatok ellátása és a helyi rend fenntartása. Gyakran a megye fegyveres erőinek parancsnoka volt, különösen vészhelyzetekben vagy katonai konfliktusok esetén.
  2. ↑ A Court of Exchequer a dublini kincstári bíróság volt, amely az ír királyi pénzügyekkel, adóügyekkel és az állammal szembeni perek elbírálásával foglalkozott. Az angol mintát követve az ír jogrendszer három felső–bírósága közül ez felügyelte a királyi bevételek kezelését és a pénzügyi vitákat.
  3. 1 2 Gerald Valerian Wellesley (1770. december 7., megh. 1848. október 24) tanulmányait követően az egyház szolgálatába lépett. Chelsea plébánosa lett Londonban, később a durhami székesegyház székesegyház kanonokja volt. 1798 márciusában nevét hivatalosan Wellesleyre változtatta. Teológiai doktorátust szerzett. Az uralkodói udvarban is szolgált, mint a királyi háztartás káplánja (Chaplain of the Royal Household). 1802. június 2-án feleségül vette Emily Maud Cadogant, Charles Sloane Cadogan, Cadogan 1. grófja és Mary Churchill leányát. 1848. október 24-én hunyt el 77 éves korában. Forrás: "Rev. Hon. Gerald Valerian Wellesley". ThePeerage.com. Hozzáférés: 2025. november 11.
  4. ↑ Catherine Tylney-Long azért számított „Wiltshire örökösnőjének”, mert két nagy angol földbirtokos család vagyonát is ő örökölte. Anyai ágon a Tylney család leszármazottja volt, akik a XVIII. században Wanstead ház birtokát és kiterjedt essexi földjeiket hagyták rá. Apai ágon pedig a Long családból származott, amelynek központja Draycot Cerne volt Wiltshire megyében, 1600 hektárnyi földdel. Apja, James Tylney-Long mindkét családi vagyont egyesítette, de fiúörökös nélkül halt meg, így Catherine vitte tovább mind a Tylney, mind a Long örökséget.
  5. ↑ A Gentleman Usher a brit királyi udvarban szolgáló, rangos, de többnyire ceremoniális tisztség volt. Viselője a király vagy királynő személyes kíséretéhez tartozott, és feladatai közé tartozott az udvari eseményeken a vendégek fogadása, a rend fenntartása és az uralkodó jelenlétének bejelentése. A tisztség egyben a királyi háztartás (Royal Household) tagjává tette viselőjét, ami jogi előnyökkel is járt: a XIX. században ideiglenes mentességet biztosított az adósok letartóztatása alól, mivel az udvari szolgálat az uralkodó közvetlen védelme alá esett.
  6. ↑ A Coldstream Guards eredetileg Monck's Regiment of Foot néven alakult meg 1650-ben George Monck vezetése alatt. 1660-ban Monck és katonái Coldstream városából indultak el, hogy részt vegyenek az angol monarchia helyreállításában, amikor II. Károlyt visszahelyezték a trónra. Ennek az eseménynek köszönhetően kapta a nevet a város után az ezred, amely hivatalosan The Coldstream Regiment of Foot Guards lett. A Coldstream Guards a Brit haderő legrégebbi, folyamatosan szolgáló reguláris ezrede. Az ezred rendszeresen vett részt bevetéseken a világ különböző részein, és harcolt a Brit Hadsereg által vívott legtöbb nagyobb konfliktusban. Az ezred folyamatos szolgálatban van, és soha nem olvasztották össze más egységekkel.
  7. ↑ Richard Wellesley és Hyacinthe-Gabrielle Roland kapcsolatából öt gyerek született, mielőtt összeházasodtak volna, ezért ők törvénytelenek voltak és nem örökölhették Wellesley címeit. Az öt gyerek:
    • Richard Wellesley (1787–1831),
    • Anne Wellesley (1788–1875),
    • Hyacinthe Mary Wellesley (1789–1849),
    • Gerald Wellesley (1792–1833) és
    • Henry Wellesley (1794–1866)
  8. ↑ John Fane (1784–1859), Westmorland 11. grófja brit főnemes, hadvezér és diplomata volt. 1841-ben örökölte meg a Westmorland grófi címet. Katonai pályafutása során 1803-ban lett az angol hadsereg tisztje, 1808-tól Portugáliában a napóleoni háborúkban is harcolt, többek között a Talavera- és Busaco-csatákban (1810). Diplomata lett: 1814-től 1830-ig a Toszkánai Nagyhercegség brit követek, 1841-től 1851-ig Porosz Királyságban, majd 1851-től 1855-ig Osztrák Császárságnál nagykövet, részt vett az 1855-ös bécsi kongresszuson. Egyike volt a Londoni Királyi Zeneakadémia alapítóinak, ő maga hegedűn is játszott. 1859. október 16-án hunyt el.
  9. ↑ Charles Wellesley (1808–1858) brit katona és udvari tisztségviselő volt, aki egész pályáját katonai és királyi szolgálatban töltötte. Fiatalon belépett a hadseregbe, ahol a 1. Life Guards kötelékében szolgált, majd ezredesi rangig jutott. Többször részt vett diplomáciai és udvari küldetésekben, és hosszú időn át Viktória királynő személyes kíséretének tagja volt. Emellett a Household Cavalry kötelékében töltött be parancsnoki feladatokat. Katonai érdemeiért több kitüntetésben részesült. 1858. október 9-én hunyt el Párizsban, viszonylag fiatalon, mindössze ötvenévesen. Forrás: "Major-General Lord Charles Wellesley". ThePeerage.com. Hozzáférés: 2025. november 11.
  10. ↑ Arthur Wellesley születésekor Mornington grófja lett, mert nagyapja volt akkor Wellington hercege. Apja, a herceg fia "Duoro márkija" udvariassági címet viselte. Amikor a nagyapja meghalt, apja lett a herceg és ő felvehette volna apja udvariassági címét, a "Duoro márkit", de nem tette, ami törvényes joga. Egyes elmondások szerint azért maradt Mornington grófja, mert egyfelől születése óta ez volt a címe, másrészt az üzleti világban ezen a néven ismerik.

Hivatkozások

  1. 1 2 "Earl of Mornington (I, 1746)". Cracroft’s Peerage (angol nyelven). Hozzáférés: 2025. november 9.
  2. ↑ "Richard Wesley, 1st Baron of Mornington". ThePeerage.com. Hozzáférés: 2025. november 11.
  3. ↑ "Wellesley, Richard Colley (1690?-1758)". Wikisource (angol nyelven). Hozzáférés: 2025. november 9. {{cite web}}: More than one of |work= és |website= specified (súgó)
  4. 1 2 3 4 5 "Earl of Mornington (I, 1760)". Cracroft’s Peerage. Hozzáférés: 2025. november 9.
  5. ↑ "Garret Wesley, 1st Earl of Mornington". ThePeerage.com. Hozzáférés: 2025. november 11.
  6. ↑ "Wellesley, Garrett". Wikisource (angol nyelven). Hozzáférés: 2025. november 9. {{cite web}}: More than one of |work= és |website= specified (súgó)
  7. ↑ ""Mysore Wars"". Britannica (angol nyelven). Hozzáférés: 2025. november 9.
  8. ↑ ""The Fall of Seringapatam"". Warfare History Network (angol nyelven). Hozzáférés: 2025. november 9.
  9. ↑ "„Az ékszerek és a tigrisek – megszállottja volt a britek ellen harcoló Tipu szultán"". Múlt-kor. 2018. május 4. Hozzáférés: 2025. november 9.
  10. ↑ "Earl of Wellesley (UK, 1799)". Cracroft’s Peerage. Hozzáférés: 2025. november 9.
  11. ↑ "Richard Wellesley, 1st Marquess Wellesley of Norragh". ThePeerage.com. Hozzáférés: 2025. november 11.
  12. ↑ "Wellesley, Richard Colley (1760-1842)". Wikisource (angol nyelven). Hozzáférés: 2025. november 9. {{cite web}}: More than one of |work= és |website= specified (súgó)
  13. ↑ "William Wellesley-Pole, 3rd Earl of Mornington". ThePeerage.com. Hozzáférés: 2025. november 11.
  14. 1 2 3 "Wellesley-Pole, William". Wikisource (angol nyelven). Hozzáférés: 2025. november 9. {{cite web}}: More than one of |work= és |website= specified (súgó)
  15. ↑ "William Pole-Tylney-Long-Wellesley, 4th Earl of Mornington". ThePeerage.com. Hozzáférés: 2025. november 11.
  16. ↑ "William Richard Arthur Pole-Tylney-Long-Wellesley, 5th Earl of Mornington". ThePeerage.com. Hozzáférés: 2025. november 11.
  17. ↑ "Hon Alfred Wellesley (b 2014)". Peerage News. 2015. január 24. Hozzáférés: 2025. november 21.
  18. ↑ "'Lord' Arlo Wulf Wellesley (born 2023)". Peerage News. 2023. december 31. Hozzáférés: 2025. november 21.
  19. 1 2 3 4 5 6 7 "House of Wellesley". WappenWiki (angol nyelven). Hozzáférés: 2025. november 9.

Források

Fordítás