A Northumberland grófja címet többször is létrehozták az angol, illetve a brit nemességben, a korábbi Northumbria grófja cím utódaként. Leghíresebb viselői a Percy-ház (másként Perci), amely a középkor jelentős részében Észak-Anglia legbefolyásosabb főnemesi családja volt. A Percy-örökösök nőági leszármazás útján 1766-ban Northumberland hercegeivé váltak, és azóta is viselik a grófi címet mellékcím formájában.
A grófi címet több alkalommal hozták létre, vonták meg, állították vissza korábbi megvonásból. Az 1464-es létrehozás körüli részletek vitatottak, némely forrás szerint az második létrehozás restaurációja, mások új létrehozásként tekintik. Az 1461 és 1471 közötti időszakban a cím több alkalommal átment politikai manővereken, ami nehezíti a tiszta „elkobzás / visszaadás” tagolást. Az 1557-es és 1572-es címet érintő események besorolása sem egyértelmű. Az 1674-es negyedik létrehozás George FitzRoyhoz kapcsolódott, és rövid ideig létezett, mert a cím 1678-ban hercegi rangra emelkedett. Az utolsó 1749-es ötödik létrehozás tekinthető biztosnak, ez él a mai napig is. Ez a létrehozás már Nagy-Britannia főrendjében történt, az előzőek az angol főrendben.
Grófok számozás
A különböző források legalább három eltérő számozást használnak a grófokra. Ez a szócikk tizenkét grófról szól – az utolsó lett az első herceg. A legnagyobb számozási eltérés abból adódik, hogy Henry (1394–1455) esetében vita tárgya, vajon új adományozásként az első, vagy visszaállításként a második gróf volt-e. A hetedik gróf esetében is kérdéses, hogy korábbi cím visszaállításáról, vagy új adományozásról van-e szó.
Áttekintés
Northumbria 802 körülCanaletto festménye Alnwickról, a Percy család legfontosabb váráról (XVIII. század)
A Northumberland grófi, majd hercegi cím, amely az angol történelemben a Percy házzal (lásd ott) fonódott össze, még a szigorúan szabályozott főnemesi rendszer kialakulása előtti időkből ered. A szász Northumbria királyság jóval nagyobb területet foglalt magában, mint a mai Northumberland, a Humbertől északra fekvő ország nagy részét jelentette, beleértve Durham és York városát is. E terület földrajzi helyzete, amely a skót királysággal határos volt, hatalmas felelősséget és hatalmat ruházott arra a grófra vagy kormányzóra, akinek az igazgatását rábízták. Úgy tűnik, Hódító Vilmos és közvetlen utódai politikájának része volt, hogy elismerték azoknak a férfiaknak a jogait, akik bár néha grófokként szerepeltek, a normann monarchia által létrehozott feudális nemességnek szigorúan véve nem voltak tagjai.
Hódító Vilmos Northumberlandet Morcar birtokában találta, aki Algar, a szász Mercia grófja fiatalabb fia volt. Morcart, miután megadta magát, megerősítették a terület kormányzatában, de hamarosan lázadás miatt bebörtönözték, és helyét Copsi foglalta el. Morcar elődjének, Tostignak a nagybátyja. Copsit néhány héttel később, a kinevezése után meggyilkolták, és ugyanez lett sorsa több utódjának is, akik elkerülték a halált, azokat gyakran lázadás vagy alkalmatlanság miatt fosztották meg hivataluktól.
Henry, Huntingdon grófja, I. Dávid skót király egyetlen fia, 1139-ben Northumberland kormányzója lett, és a kortárs krónikás, Roger of Hoveden „Northumberland grófjának” nevezte. Ugyanakkor sokáig nem létezett a Northumberland grófi cím mint örökletes főnemesi méltóság az angol főrend (peerage) jogrendje szerint.
1645-ben Joan Blaeu (1598–1673) Angliát bemutató atlasza nagyon népszerű volt. Munkáját angol kollégája, John Speed (1552–1629) 1611-ben megjelent Theatre of the Empire of Great Britaine című művére alapozta. Az atlasz tartalmazott egy alap térképet Northumberlandről is. A képre kattintva az 5 500 x 4 604 képpont méretben is elérhető. Alnswick a tengerparttól kicsit beljebb, középmagasságban, a két erőt, parkot jelző zöldes folt között található. A bal felső sarokban a terület korábbi urai közül a következők szerepelnek címerükkel:
* Waltheof, Earl of Northumbria
* Robert de Mowbray
* Henry of Scotland(wd)
* a felirat szerint Hugh Dudley, de valójában Hugh de Puiset
* John Neville, Montagu márkija, Northumberland grófja
* Henry Percy, Northumberland 1. grófja
* John Dudley, Northumberland 1. hercege
* Thomas Percy, Northumberland 7. grófja
A normann hódítás óta a Percy ház folyamatosan növelte hatalmát és befolyását, és 1377-ben II. Richárd koronázásakor Henry de Percy-t, Percy 4. báróját, aki a francia háborúkban szerzett hírnevet, Anglia marsalljaként szolgált, Northumberland grófjává nevezték ki. Fiával, a „forrófejű” Harry Percy-vel meghatározó szerepet játszottak Anglia történetében, különösen II. Richárd trónfosztásában és IV. Henrik trónra juttatásában.
Northumberland és fia összeütközése IV. Henrik királlyal, az 1402. szeptember 14-én Homildon Hillnél elfogott skót foglyok váltságdíja miatt, ShakespeareIV. Henrik művében is megörökítést nyert, lázadásuk következtében a gróf minden címét és méltóságát 1406-ban elkobozták. Maga a gróf nem vett részt az 1403. júliusi shrewsburyi csatában, ahol Harry Percy elesett, de 1408. február 19-én, amikor újabb lázadást vezetett, Bramham Moor-nál megölték.
Northumberland első grófját unokája követte, akit 1414-ben visszahelyeztek a Percy-család grófi címébe és birtokaiba, majd 1455 májusában az első St Albans-i csatában esett el. A cím ezután férfiágon öröklődött egészen a hatodik gróf 1537-es haláláig.
A Rózsák háborúja idején a Percy család a lancasteri oldalt támogatta, ami miatt a harmadik gróf ellen felségárulásért eljárást indítottak, és a címét a yorkista győzelem idején elveszítette. Az elkobzott címet 1464-ben IV. Eduárd királyJohn Neville-nek, Montagu bárójának adta, ám ezt az adományt néhány év múlva érvénytelenítették.
1473-ban a grófi címet – azzal együtt, hogy apja házasság révén megszerezte a Poynings bárói címet – a negyedik gróf fiának visszaadták. Ő IV. Eduárd királyhoz csatlakozott, III. Richárd trónra lépését elfogadta, majd VII. Henriknek is hűséget esküdött, aki kegyeibe fogadta.
A hatodik gróf örökös nélkül halt meg, és unokaöccse, Thomas Percy, nem örökölhette a címet, mert apját a Kegyelem Zarándoklata felkelésben való részvétele miatt megfosztották jogaitól.
1549-ben azonban Thomast rehabilitálták, és 1557-ben új adománnyal Northumberland hetedik grófjává tették. Az 1557-es adománnyal a Percy ház számára helyreállított Northumberland grófi cím 1670-ig megszakítás nélkül férfiágon öröklődött. A hetedik grófot 1572-ben lefejezték, mert részt vett egy összeesküvésben, amelyben Charles Neville, Westmorland 6. grófja is csatlakozott hozzá, azzal a céllal, hogy kiszabadítsák I. Mária skót királynőt és helyreállítsák a katolikus vallás szabad gyakorlását.
A gróf felségárulás miatti elítélése következtében a Percy- és Poynings-bárói címeket, valamint a korábbi Northumberland grófi címet elkobozták. Azonban a címlevél egyik záradéka értelmében az újabb Northumberland grófi cím és az 1557-ben adományozott többi rang öccsére, Henryre (kb. 1532–1585) szállt.
Joceline, Northumberland tizenegyedik grófja 1670-ben meghalt meg, és ezzel a Percy férfiág kihalt. Ez volt a férfiág második kihalása, az első még Topcliffe Percy bárói idején, 1175 körül esett meg, amikor a feudális bárói címet Agnes örökölte. Férje Löveni Joscelin lett, aki I. Gottfried leuveni gróf törvénytelen fia és Löweni Adelhaid angol királyné féltestvére volt. A házasságot az akkor már özvegy királyné hozta össze, a pár gyerekei felvették a Percy nevet. 1670-ben ez az ág halt ki.
A Percy vagyon és címek megmentésére egészen egyedi, bár nem teljesen szokatlan megoldást találtak. Joceline Percy egyetlen életben maradt gyermeke, Elizabeth Percy (1667–1722), aki saját jogán Percy bárónő volt, háromszor ment férjhez, harmadszor Charles Seymour, Somerset 6. hercege vette el. Ebből a házasságból született fia, Algernon Seymour (1684–1750) előbb Percy 1. bárója, majd Somerset 7. hercege lett. 1749. október 2-án Algernon Seymour számára II. György létrehozta a Northumberland grófja címet – alcíme: Warkworth bárója –, egyedi öröklési renddel. Amennyiben Algernon Seymournak nem születik férfi örököse – és ez ekkor már szinte biztos volt –, akkor a cím lánya, Elizabeth Seymour férjére, Hugh Smithson, Stanwick Smithson 4. baronetjére és férfiági örököseire száll. Algernon Seymour és a kormány célja az volt, hogy a Percy birtokok és politikai befolyás a férfiágon is fennmaradjanak, ezért Hugh Smithsont Northumberland grófja rangra emelték, hogy felesége öröksége felett legitim módon rendelkezzen, és a családi hatalom tovább élhessen a Northumberland név alatt. Hugh Smithson vezetéknevét Percy-re módosította, hamarosan Northumberland hercegévé emelte az uralkodó.
Henry Percy, Percy 4. bárója, Northumberland 1. grófja KG
Henry Percy (1341. november 10. – 1408. február 19.) a Percy-ház egyik legjelentősebb alakja, aki Anglia északi határvidékén szinte fejedelmi hatalommal rendelkezett. Henry de Percy, Topcliffe 7. Percy bárója és Mary of Lancaster (~1320–1362) fia volt. 1358-ban feleségül vette Margaret de Neville-t, Ralph Neville, Raby 2. bárója lányát, gyerekei ebből a házasságból származtak.
Balra a cockermouth-i Lucy család beszélő címere három egymás mellett, sorban elhelyezett ezüst csukát ábrázol vörös mezőben. Azért nevezik „beszélő” címernek, mert a benne látható ábrák (három csuka) utalnak a Lucy névre: az angol lucy szó középkori jelentése csuka. Jobbra a házasságot követően használt Percy címer. A Lucy család címerének beemelése és máig megtartása mutatja a házasság és a hozomány fontosságát. Maud de Lucy halálával a Lucy bárói cím alvó állapotba került. A címet nem vehette át a férje, házasságukból nem született utód. De mivel lehetséges volt – és máig lehetséges, hogy van jogosult örökös, ezért az 1320-ban létrehívott cím alvó állapotban van
Második felesége Maud de Lucy (vagy Luci), Lucy 4. bárónője lett, a Cockermouth-i Lucy-család egyetlen örököse. Maud de Lucy öröksége Észak-Anglia egyik legnagyobb földbirtoka volt, amely Cumbria, Egremont, Cockermouth és Langley területeit foglalta magában. Házassága Henry Percyvel, Northumberland 1. grófjával a birtokokat és a Lucy család címerét is a Percy-házhoz kapcsolta. Ennek jelképeként a grófi címerbe bekerült a Lucy család három ezüst luchalat (csuka) ábrázoló motívuma, amely azóta is a Percy heraldika részét képezi.
Fiatalkorától III. Eduárd király szolgálatában állt, a skót határvidék örzője, majd 1367-ben a skót erődök felügyelője lett. 1366-ban Térdszalagrend lovagja, 1372-ben a keleti és nyugati határőrvidék őre, 1376-ban Anglia marsallja, és 1377. július 16-án II. Richárd király Northumberland grófjává emelte. A következő években az északi flotta admirálisa, Berwick várnagya, Calais kapitánya és az angol–skót tárgyalások vezetője volt.
Kezdetben II. Richárd hű támogatója, de miután a király 1397-ben riválisát, Ralph Neville-t Westmorland grófjává tette, Percy és fia, a „forrófejű” Henry Percy fellázadtak ellene, és támogatták Henry Bolingbroke trónra lépését IV. Henrik néven. A király 1399-ben Anglia Lord High Constable és Man-sziget urává nevezte ki.
1402-ben a homildoni csatában döntő győzelmet aratott a skótok felett, ám IV. Henrikkel összeveszett a hadifoglyok váltságdíja miatt. 1403-ban fia és testvére, Thomas Percy, Worcester 1. grófja fellázadtak, de a shrewsbury-i csatában vereséget szenvedtek; „forrófejű” Henry Percy elesett, Worcestert kivégezték. Bár a gróf ekkor kegyelmet kapott, 1405-ben ismét fellázadt, majd Skóciába menekült. 1408-ban újra betört Angliába, de a Bramham Moor-i csatában elesett, testét feldarabolták, fejét a London Bridge-re tűzték ki.
A bramham moori vereség után Henry Percy-t posztumusz attainderrel sújtották, vagyis a parlament megfosztotta minden címétől és birtokától, mintha árulóként még életében elítélték volna.
Henry Percy
Forrófejű Henry Percy címere a Percy címer, a tetején a háromágú címkeszalag, az első szülött fiú megkülönböztető jelzése
Henry Percy (1364. május 20. – 1403. július 21.), akit állandó jelzőjével, a „forrófejű“-val különböztettek meg a család többi Henry Percy tagjától, öccseit túlélte, de apját nem, így soha sem viselte a grófi címet. Néha Harry Percy-ként szerepel a forrásokban.
Henry Percy már fiatalon kitűnt katonai tehetségével, 1377-ben III. Eduárd király lovaggá ütötte, majd 1378-ban részt vett Berwick várának visszafoglalásában a skótoktól. Többször volt a határőrvidékek főfelügyelője. 1388-ban, a Cheviot-hegységben vívott otterburni csatában fogságba esett. A skótok nevezték hotspur-nak, ami leginkább a forrófejű-nek felel meg a magyar nyelvben. Később Aquitania helytartója lett, majd 1399-ben apjával együtt támogatta a későbbi IV. Henrik királyt, aki hűségükért hatalmas birtokokat adományozott nekik.
A királlyal való viszony azonban megromlott, amikor Henrik nem engedte meg Percy-nek, hogy váltságdíjat fizessen sógoráért, Edmund Mortimerért, és magának követelte a skót hadifoglyokat. Percy fellázadt, és 1403. július 21-én a shrewsbury-i csatában életét vesztette, amikor a királyi sereg legyőzte. Holttestét előbb Whitchurchben temették el, majd a király parancsára felnégyelték, fejét pedig York városkapujára tűzték. Felesége Elizabeth Mortimer, March hamradik grófjának a lánya volt. Percy alakját Shakespeare örökítette meg a IV. Henrik drámában, ahol bátorságát és forróvérűségét legendás hőssé tette.
Northumberland grófja, második létrehozás (1416)
Henry Percy, Northumberland 2. grófja
Henry Percy, Northumberland 2. grófja (1392/93. február 3. – 1455. május 22-én) „forrófejű” Henry Percy és Elizabeth de Mortimer fia volt. Apja 1403-ban elesett a shrewsbury-i csatában, nagyapja, Northumberland 1. grófja pedig 1408-ban a bramham moori ütközetben, amikor a család elveszítette címeit és birtokait. Henrik éveket töltött Skóciában fogsághoz hasonló helyzetben, míg V. Henrik király 1414-ben vissza nem állította a Percy-ház becsületét, és 1416-ban újra létre nem hozta számára a Northumberland grófságot.
A Percy birtokok elsősorban Yorkshire, Northumberland és Cumberland északi megyéiben feküdtek. Bár a címet újra létrehozták, és a Percy birtokokat hivatalosan is újra odaítélték, ez nem jelentette a családi vagyon azonnali visszaszerzését. Hosszadalmas jogi viták követték, különösen Bedford hercegével. Haláláig sem sikerültnagyapja minden birtokát visszaszereznie.
1417-ben kinevezték a keleti határvidék őrzőjévé, majd tagja lett a királyi kiskorúsági tanácsnak VI. Henrik uralkodásának kezdetén. Részt vett a skótok elleni határháborúkban, több békeküldöttség tagja volt, és 1450-ben rövid ideig Anglia Lord High Constable-jeként szolgált. A Neville–Percy-viszály idején a Lancaster-ház oldalán állt, és 1455. május 22-én a rózsák háborújának első nagy összecsapásában, az első St Albans-i csatában esett el.
Henry Percy-t (1421. július 25. – 1461. március 29.) 1426-ban lovaggá ütötték, majd 1440-ben Berwick kormányzójává és a keleti határvidék őrzőjévé nevezték ki. 1448-ban apjával együtt betört Skóciába és felégette Dunbart és Dumfries-t, de a skótok megtorolták a támadást. 1451-ben angol békeküldöttként tárgyalt a skótokkal, majd 1455-ben megvédte Berwicket II. Jakab skót király ellen. A Neville családdal folytatott hosszas viszály után a rózsák háborújában a Lancaster-ház oldalán harcolt. Részt vett az 1460-as wakefieldi csatában és 1461-ben a towtoni ütközetben, ahol elesett. 1461 novemberében a York-házból származó IV. Eduárd király parlamentje posztumusz hűtlenség miatt megfosztotta címeitől, birtokaitól és rangjától. Felesége, Eleanor de Poynings saját jogán Poynings bárónője volt, akinek öröksége révén a család jelentős dél-angliai birtokokhoz jutott. Öccse, Thomas Percy, Egremont bárója 1460-ban a Northamptoni csatában esett el.
Balra a Poynings bárók címere. A harmadik gróf felesége, a negyedik anyja Eleanor de Poynings bárónő volt. A házassággal a Poynings vagyon beolvadt a Percy vagyonba, a bárói címet pedig Eleanor halálát követően örökölte fia. A jelentős örökség okán a Poynings címer bekerült a Percy címerbe – balra.
Henry Percy (~1449–489. április 28.) a harmadik gróf és Eleanor de Poynings bárónő egyetlen fia volt. Apja 1461-es hűtlenségi ítélete után a fiatal Henry-t IV. Eduárd őrizetbe vetette, majd a Northumberland grófi címet a család elleblábasa, John Neville, Montagu báró kapta. Percy-t a Fleet börtönben, majd a londoni Towerben tartották fogva, de 1469-ben hűséget esküdött a királynak, és 1470-ben visszakapta a családi címet. A következő években Észak-Anglia legfontosabb tisztségeit viselte: a keleti és középső határőr-vidék őrzője, Northumberland seriffje, a Térdszalagrend lovagja és Berwick kormányzója lett. 1483-ban Gloucester hercege udvari méltóságokkal halmozta el, királyi Nagy kamarássá tette.
A bosworthi csatában (1485. augusztus 22.) Richard király seregének tartalékát vezette, de nem vetette be csapatait, ami a király vereségéhez és halálához vezetett. Az új uralkodó, VII. Henrik előbb letartóztatta, majd rövidesen kegyelmet adott neki, visszahelyezve tisztségeibe és birtokaiba. 1489-ben a breton háború költségeinek fedezésére kivetett tízszázalékos jövedelemadó miatti yorkshire-i lázadás során Topcliffe mellett a feldühödött tömeg meggyilkolta. Beverley Minsterben, a Percy-kápolnában temették el.
Alnwick vára a Percy bárók idején, a XIII–XIV. században, Észak-Anglia egyik legfontosabb erődítménye volt. A várat 1309-ben vásárolta meg Henry de Percy, az első. báró, és ettől kezdve a család északi hatalmi központjává vált. A vár stratégiai fekvése – a skót határ közelében, a nagy északi út mentén – különös jelentőséget adott neki a skót háborúk idején. A XIV. század első felében Alnwick már kőfallal, tornyokkal és belső udvarral megerősített, lakható kastély volt, amely egyaránt szolgálta a katonai védekezést és a főnemesi reprezentációtA Wressle kastély 2009-ben. A mostanra rom épület egykor a Percy grófok egyik kiemelt birtokközpontja volt.
Henry Algernon (1478. január 13. – 1527. május 19.) apja 1489. évi meggyilkolása után, mindössze tizenegy évesen örökölte a címet. Gyermekkorát VII. Henrik király udvarában töltötte, ahol az uralkodó gondoskodott neveltetéséről és jövőjéről. 1489-ben a Bath-rend, 1495-ben pedig a Térdszalagrend lovagjává avatták.
Politikai pályája korán indult, 1497-ben az uralkodó oldalán részt vett a cornwalli felkelés leverésében és a blackheathi csatában, ahol a királyi sereg győzelmet aratott a lázadók felett. 1503-ban ő vezette VII. Henrik lányának, Tudor Margit hercegnőnek a díszkíséretét Skóciába IV. Jakab skót királyhoz, aki elvenni készült a Tudor lányt, így létrehozva az angol–skót dinasztikus uniót. Northumberland ekkor már az északi főnemesség vezető alakja volt, és jelentős szerepet töltött be a határvidék igazgatásában.
Birtokai, köztük Alnwick és Wressle várai és a Leconfield majorság, hatalmas udvartartásnak adtak otthont. Híres gazdagságát és udvari fényűzését a „The Northumberland Household Book” (1512) őrizte meg, amely részletesen leírja háztartásának működését, a személyzet feladatait, az étkezések rendjét és a kiadásokat. Ez a kézirat ma is az egyik legfontosabb forrás a Tudor-kori főúri életvitel tanulmányozásához.
Katonai pályáján is aktív maradt: 1513-ban a „Battle of the Spurs” (Guinegate) hadjáratban az északi lovasság parancsnoka volt, 1516-ban azonban Wolsey bíboros parancsára rövid időre a Fleet börtönbe vetették, valószínűleg politikai okokból vagy udvari intrika miatt. Még abban az évben kiszabadult, és visszatért birtokaira.
Királyi szolgálata tovább folytatódott: 1520-ban részt vett az angol–francia királytalálkozón, a híres Field of the Cloth of Gold-on, ahol VIII. Henrik és I. Ferenc francia király pompás körülmények között találkozott Calais közelében. 1523-ban a skót határra vezényelték, ahol részt vett a VIII. Henrik által indított hadjáratban, melynek célja V. Jakab skót király uralmának gyengítése volt. Northumberland ekkor a keleti határőrvidék főparancsnoka, Berwick kormányzója és több megye – köztük Yorkshire és Northumberland – békebírája volt.
Bár hatalma és tekintélye tovább nőtt, fényűző életmódja miatt hatalmas adósságokba keveredett. Birtokainak jövedelme nem fedezte udvartartása költségeit, és a korszak gazdasági nehézségei tovább súlyosbították helyzetét. Az 1520-as évek végére egészsége is megromlott, és 1527. május 19-én meghalt Wressle Castle-ben. Beverley Minsterben, a Percy család kápolnájában temették el. 1368, Henry de Percy, Percy 3. bárója óta ő volt az első családfő, aki természetes halált halt, nem kivégezték vagy csatában esett el.
Henry Percy (~1502 – 1537. június 30.) ifjú korában Thomas Wolsey bíboros udvarában szolgált apródként, és 1519-ben lovaggá ütötték. Apja Mary Talbothoz, Shrewsbury 4. grófjának lányához akarta házasítani, de Percy beleszeretett Boleyn Annába. Engedély nélkül jegyezték el egymást, amelyből botrány lett. A házasságot megakadályozták, és 1524 körül mégis Mary Talbotot vette feleségül, akivel kapcsolata hamar megromlott, sosem született gyermekük.
1522-ben az Északi Tanács tagja, majd az északi határ keleti és középső szakaszának őrzője lett. 1527-ben örökölte meg a grófi címet. 1531-ben a Térdszalagrend lovagjává avatták, 1532-ben pedig a teljes északi határvidék főseriffje lett. 1530-ban Cawoodban ő tartóztatta le Wolseyt hazaárulás vádjával. A reformáció idején kezdetben mérsékelt reformpártiként tekintettek rá, és tagja volt annak a főúri bizottságnak, amely a pápát a király válásának engedélyezésére sürgette.
1536-ban Anne Boleyn perében az esküdtszék tagja volt, de az ítélet hallatán rosszul lett és a teremből ki kellett vinni. Még abban az évben az Északi Tanács elnökévé és a Térdszalagrend helytartójává nevezték ki. Családja részt vett a Kegyelem Zarándoklata katolikus felkelésben, ő azonban hű maradt VIII. Henrikhez, noha öccsei, Thomas és Ingelram Percy vezető szerepet vállaltak a lázadásban. Thomast 1537. június 2-án kivégezték, Ingelramot bebörtönözték.
Henry Percy betegségei miatt visszavonult Newington Greenbe, ahol 1537. június 30-án meghalt, és a hackney-i templomban temették el. Gyermektelenül hunyt el, birtokait a királyra hagyta. Egy fiatal arisztokrata, aki igazán beleszeretett abba az udvarhölgybe, akire aztán a király is szemet vetett. Végül államérdekből eltiltották őket egymástól, évek múlva a nő a király felesége lett. A férfi soha nem bocsátotta meg, hogy házasságát (Mary Talbot) királyi beavatkozás kényszerítették rá, ezért nem élt együtt a feleségével, és minden jel szerint nem is volt közöttük testi kapcsolat. Szerelmi bánatába belebetegszik, gyermektelenül hal meg, és vele kihal a családi ág.
Northumberland hatodik grófjának halálakor az örököse az unokaöccse, Thomas Percy lett volna, a gróf öccsének, Thomas Percy-nek legidősebb fia. Az idősebb Thomast azonban egy hónappal korábban hazaárulás miatt elítélték és kivégezték, amiért egyik vezetője volt a Kegyelem Zarándoklata király elleni lázadásnak. Az akkor hatályos törvények szerint az ilyen elítélés megakadályozta, hogy bármilyen nemesi cím az elítélt személyen keresztül továbböröklődjön az utódaira. Ennek következtében a Northumberland grófságot ekkor kihaltnak tekintették. A későbbi, 1764 óta érvényes jogszabályok szerint azonban az ilyen esetben a cím az elítélten keresztül is tovább szállhatott volna a törvényes örökösre.
A Northumberland grófja cím sorsa
1537-ben Henry Algernon Percy, Northumberland 6. grófja gyermektelenül halt meg, és végrendeletében teljes birtokállományát VIII. Henrik angol királyra hagyta. Mivel öccse, Thomas Percy néhány héttel korábban hűtlenség miatt kivégeztetett és vagyonelkobzás alá esett, a grófi cím jogilag nem öröklődhetett tovább férfiágon. A Northumberland grófság így kihaltnak minősült, és csak két évtizeddel később, 1557-ben, I. Mária angol királynő új adományozással hozta létre ismét a címet. A kihalást és új létrehozást az angol főrendek kapcsán két mérvadó forrás – The Peerage és a Cracroft – is megerősíti.
A birtokok sorsa
A 6. gróf végrendelete alapján a Percy-birtokok – Alnwick, Warkworth, Leconfield, Petworth és más északi uradalmak – mind a koronára szálltak. Ha nem rendelkezett volna, a birtokok örökös hiányában akkor is a koronához kerültek volna, mivel az öcs vagyonelkobzása miatt sem az öcs, sem a leszármazottai nem örökölhettek. A koronánál maradt földek egy részét később Mária királynő visszaadta az újonnan létrehozott, de sorszámozásban hetedik grófnak, ám a középkori Percy-vagyon zöme – különösen a déli és yorkshire-i javak – a korona kezén vagy más főnemesek tulajdonában maradt.
A bárói címek (Percy, Lucy, Poynings)
A három örökölhető bárói cím – Percy bárója (1299), Lucy bárója (1320-as évek) és Poynings bárója (1348) – elvileg nőági úton is továbbadható volt. Mivel azonban a hatodik grófnak nem volt sem fia, sem lánya, a címek 1537-ben jogilag alvó állapotba kerültek. A gyakorlatban azonban politikai okokból a korona nem engedett senkit igényt formálni rájuk: a Kegyelem Zarándoklata árnyékában a Percy név gyanús volt, a rokonok pedig nem merték vagy nem tudták érvényesíteni öröklési jogaikat. Így a három bárói cím azóta is alvó állapotban van.
Northumberland grófja (1557)
Thomas Percy, Percy 1. bárója (1557), majd Northumberland 7. grófja (1557) KG
Steven van der Meulen: Boldog Thomas Percy térdelő, teljes alakos portréja, fekete dolmányban, prémmel szegélyezett köpenyben, fehér ráncos gallérral és a Térdszalagrend láncával és szalagjával, imakönyvet olvasva. 1566, olaj, fa
Thomas Percy (1528 – 1572. augusztus 22.) Henry Percy, a hatodik gróf unokaöccse volt. Apját 1537-ben a Kegyelem Zarándoklata leverése után árulás miatt kivégezték, ezért Thomas és öccse, Henry a Northumberland gróf családjának egyik bizalmasa, Thomas Tempest gondnoksága alá került. 1549-ben visszanyerte jogait – „restored in blood”, azaz egy korábban árulás vagy hűtlenség miatt elítélt személy családját visszahelyezték öröklési jogaiba – csak épp nem volt mit örökölnie.
I. Mária angol királynő 1557. április 30-án új adománylevélben előbb Percy báróvá, majd május 1-jén Northumberland grófjává tette. A Percy báró cím öröklésénél az adományozó az általános szabálytól (férfiági leszármazottak) eltérő rendelkezést (special reminder) tett, a címet a báró öccse és az ő férfi leszármazottai is örökölhetik. A grófi cím esetében nem volt különleges örökösödési rendelkezés, a cím adományozó oklevélben azonban szerepelt az „ősei, Northumberland egykori grófjainak helyével és elsőbbségével“, ami leginkább a főrenden (peerage) belüli szabályozás része volt. A bárói és grófi cím eltérő öröklődési szabálya a gróf halálával aktiválódott, mivel árulás miatt megfosztották címeitől. A grófi cím el is veszett, de a bárói tovább élt a különleges rendelkezés miatt.
A nemesi címei elnyerése évében az északi határvidék őrzőjévé, a hadsereg főmarsalljává és a yorkshire-i Richmond és Middleham kastélyok parancsnokává nevezték ki. 1558-ban feleségül vette Anne Somersettet, Henry Somerset, Worcester 2. grófja lányát, aki szintén hithű katolikus volt.
I. Erzsébet trónra lépése után is bírta az udvar bizalmát, noha közismerten katolikus hitű volt. 1563-ban a Térdszalagrend lovagjává (KG) avatták. Azonban az uralkodónő valláspolitikája miatt észak-angliai katolikus nemesekkel együtt részt vett az 1569-es Északi felkelésben, amelynek célja I. Mária skót királynő kiszabadítása és a katolikus vallás visszaállítása volt. A felkelők elfoglalták Barnard Castle-t és Hartlepoolt, de Thomas Radclyffe, Sussex 3. grófja kormánycsapatai legyőzték őket, és Percy Skóciába menekült. 1571-ben árulásért cím és vagyonelkobzás sújtotta. A skót régens, John Erskine, Mar 1. grófja 1572-ben kiadta Angliának.
Miután nem volt hajlandó megtagadni katolikus hitét – felajánlották a lehetőséget számára –, 1572. augusztus 22-én Yorkban lefejezték. Fejét a városkapura tűzték, testét a St Crux templomban temették el. A grófi és bárói címek közül a grófi cím elveszett, de a Percy bárói cím – a különleges rendelkezés miatt – az öccsére, Henry Percyre szálltak. 1895-ben XIII. Leó pápa boldoggá avatta, ünnepnapját november 14-én tartják a hexhami és newcastle-i egyházmegyében.
A gróf halálával a grófi cím ismét kihalt, a Percy báró cím öccsére szállt a különleges öröklési kitétel miatt. A mérvadó források különböző módon értékelik a cím sorsát. Több esetben is az évszázadokkal később érvényes elvet – elkobzás esetén a testvér örökölhet – érvényesítik visszamenőleg. Mások hibásan adják meg a különböző Percy címek elkobzással megszűntetésének időpontját, így hibás örökösödési következtetésre jutnak. Ez a szócikk az adott időpontban érvényes jog alapján kezeli az eseményeket. A grófokat címük létrehozási időpontjától függetlenül emelkedő sorrendben számozzuk. Azért járunk így el, mert a tizenegy grófból nyolc Henry Percy, nem is szólva a család életében szerepet játszó több, grófi címet nem viselt Henry Percy-ről. A második gyereknek adott Thomas keresztnévvel is számos Percy töltött be fontos történelmi szerepet.
Northumberland grófja (1572)
Henry Percy, Percy 2. bárója, majd Northumberland 8. grófja (1572)
Ismeretlen festő képe Henry Percy, Northumberland 8. grófjáról
Henry Percy (1532 – 1585. június 21.) apját a Kegyelem Zarándoklata katolikus felkelésben való részvétel miatt kivégezték. Bátyjával, Thomas Percyvel együtt nevelkedett. 1554-ben Morpeth képviselőjeként bekerült a parlamentbe, 1557-ben lovaggá ütötték, majd a keleti és középső határvidék helyettes őreként szolgált. 1560-ban a skót hadjáratban a könnyűlovasság parancsnoka volt Leith ostrománál, ahol vitézségéért a védelmet irányító francia parancsnok, neki adta át kardját. Később Northumberland főseriffje és Tynemouth, illetve Norham erődjének kapitánya lett, protestáns szimpátiái miatt pedig a skót egyházi reformok felügyeletével is megbízták.
1569-ben, a Northern Rising idején, bátyjával ellentétben hű maradt Erzsébet királynőhöz, és a királyi seregek oldalán harcolt a lázadók ellen. A felkelés leverése és bátyja 1572-es kivégzése után a királynő külön engedélyével és új adománylevél alapján újra létrehozták számára a címet, így Henry Percy Northumberland 8. grófjaként örökölhette a rangot és a hozzá tartozó birtokokat. Nemsokára azonban kapcsolatba került Stuart Mária skót királynő ügynökeivel, s emiatt 1571-ben először, majd 1583–1585 között ismét a londoni Towerbe zárták. A trónfosztott skót királynő kiszabadítására és a katolikusok vallásszabadságára irányuló összeesküvés gyanúja végig kísérte életét. 1585. június 21-én a Towerben holtan találták — három golyóval mellkason lőtték. A hivatalos vizsgálat öngyilkosságot állapított meg, de kortársai szerint valójában meggyilkolták.
Anthony van Dyck: Henry Percy kancellári díszruhában és a Térdszalagrend szalagjával filozófusként ábrázolva. Posztumusz portré, amelyet fia, Algernon Percy rendelt meg
Henry Percy (1564. április 27. – 1632. november 5.) a Tynemouth kastélyban született, protestáns neveltetést kapott, majd fiatalon beutazta Európát. 1585-ben apja halála után örökölte a címet és birtokokat, de különc természete, tudományos érdeklődése és politikai ambíciói miatt hamarosan ellentmondásos hírnévre tett szert. 1585–86-ban a Németalföldön harcolt Robert Dudley, Leicester 1. grófja alatt, 1588-ban pedig részt vett a spanyol armada elleni hadjáratban. 1593-ban felvették a Térdszalagrendbe, 1603-ban pedig I. Jakab király kinevezte a Titkos tanács tagjává.
1594-ben feleségül vette Dorothy Devereux-t, Essex második grófjának húgát, akitől négy gyermeke született. Bár protestáns volt, a katolikusokkal való rokoni és politikai kapcsolatai gyanússá tették a hatalom szemében. 1605-ben, a Lőporos összeesküvés után letartóztatták, mivel az egyik összeesküvő, unokaöccse, Thomas Percy a szolgálatában állt és a házában vacsorázott az összeesküvés előestéjén. Bár közvetlen bűnrészességét nem tudták bizonyítani, 1606-ban a Star Chamber bírósága elítélte „hűtlenség elhallgatásáért”, 30 000font bírságot szabtak ki rá, minden hivatalát elvesztette, és életfogytiglanra a Towerbe zárták.
A Towerben viszonylagos kényelmet élvezett: nagy könyvtárat épített, tudósokat támogatott. Szobáiban laboratóriumot és bowlingpályát rendezett be, és kapcsolatban maradt Walter Raleigh-vel, aki szintén a Towerben raboskodott. Lánya, Lucy 1617-ben – apja akarata ellenére – feleségül ment James Hayhez, Carlisle 1. grófjához, aki közbenjárásával 1621-ben elérte Henry Percy szabadon bocsátását.
Szabadulása után egészségi okokból Bathba, majd Petworth House-ba vonult vissza, ahol 1632. november 5-én meghalt. Henry Percy tudományos érdeklődése, mecénási tevékenysége és irodalmi kapcsolatai révén a késő reneszánsz Anglia egyik legműveltebb és legkülönösebb főura volt.
Anthony van Dyck: Northumberland 10. gróf portréja. XVII. századi olajfestmény. A mű a flamand mester kifinomult udvari portréinak egyik jellemző darabja
Algernon Percy (1602. október 13. – 1668. október 13.) a cambridge-i St John’s College-ban tanult, majd beutazta Európát. 1624-ben Sussex képviselőjeként bekerült a parlamentbe, 1626-ban pedig apja életében, mint Percy báró, már a Lordok Házában ült. 1632-ben örökölte a grófi címet. I. Károly király bizalmát élvezve 1635-ben a Térdszalagrend lovagjává, 1638-ban pedig Anglia főadmirálisává nevezték ki. Részt vett a skót püspökháborúk előkészületeiben, de a hadjárat sikerében nem hitt, ezért testvére, Lucy második férje, Strafford gróf vette át tőle a parancsnokságot.
A polgárháború kezdetén Northumberland a királypárti kormányzat legmagasabb rangú tagja volt, aki átállt a parlament oldalára. 1642-ben leváltották főadmirálisi tisztéről, majd a parlament bizottságainak tagjaként a mérsékelt, békepárti nemesek közé tartozott. 1645-ben ő lett I. Károly gyermekei, köztük Jakab yorki herceg gyámja. , és bár később támogatta a „Self-Denying Ordinance” – ez megtiltotta, hogy a parlamenti képviselők katonai parancsnoki tisztséget töltsenek be – és a „New Model Army” létrehozását, a király kivégzését ellenzők között maradt. A protektorátus idején visszavonult a közélettől, s visszautasította Cromwell és fia, Richard ajánlatát, hogy beüljön az új „Lordok Házába”.
A Stuart-restaurációkor 1660-ban ismét visszatért a politikába, I. Károly helyreállítása mellett állt, s az új uralkodó, II. Károly a titkos tanács tagjává tette. 1661-ben a király koronázásán ő viselte a Lord High Constable tisztségét, majd 1662-ben megosztva Earl Marshal volt. A politikai életben mértéktartó, független nemesként ismerték, akit kortársai egyaránt tiszteltek bátorságáért és higgadtságáért. Kétszer nősült: először Anne Cecilt, Salisbury 2. grófjának lányát vette el, másodszor Elizabeth Howardot, Suffolk 2. grófjának lányát. Algernon Percy 1668-ban halt meg Petworthben, és ott temették el.
Joceline Percy, Northumberland 11. grófja
Peter Lely: Northumberland 11. grófja (1644–1670) portréja. 1664 és 1673 között készült olajfestmény
Joceline Percy (1644. július 4. – 1670. május 21.) tizenhét évesen II. Károly király koronázásán díszszolgálatot teljesített vörös egyenruhában, karddal az oldalán (Page of Honour). Még abban az évben belépett az Inner Temple kollégiumba, hogy jogi képzést kapjon. 1660-ban Northumberland, 1668-ban pedig Sussex hadnagy lett.
1662. december 23-án feleségül vette Elizabeth Wriothesley-t, Thomas Wriothesley, Southampton 4. grófja lányát. Házasságukból több gyermek született, de fiúörökös nem maradt életben. Joceline Percy 1670. május 21-én, 25 éves korában hunyt el. Halálával a Northumberland grófi cím ötödik, 1557-es létrehozása kihalt. A családi vagyon és a címöröklési jog később nőági leszármazás révén a Seymour, majd a Cavendish–Percy ágakhoz került, ami végül az új, hercegi cím létrehozásához vezetett a XVIII. században.
Northumberland grófjai és fontosabb tagjainak családfája
Henry de Percy (1341–1408), Percy 4. bárója, majd Northumberland 1. grófja (1377) ∞¹ Margaret Neville (1341–1372) ∞² Maud de Lucy (–1398), Lucy 4. bárónője
¹Henry Percy (1364–1403), a „forrófejű“ ∞ Elizabeth Mortimer (1371–1417)
Henry Percy (1393–1455), Northumberland 2. grófja ∞ Eleanor Neville (1398–1472)
Henry Percy (1421–1461) Northumberland 3. grófja ∞ Eleanor de Poynings (–1484) Poynings 5. bárónője
Henry Percy (~1449–1489), Northumberland 4. grófja ∞ Maud Herbert (1448–1485)
Eleanor Percy (1474–1530) ∞ Edward Stafford (–1521), Buckingham 3. hercege
Henry Percy (1478–1527), Northumberland 5. grófja ∞ Catherine Spencer (~1480–1542)
Margaret Percy (–1540) ∞ Henry Clifford (1493–1542), Cumberland 5. grófja
Henry Percy (~1502–1537), Northumberland 6. grófja ∞ Mary Talbot
Thomas Percy (1504–1537) ∞ Eleanor Harbottle (~1504–1567)
Thomas Percy (1528–1572), Percy 1. bárója (1557), majd Northumberland 7. grófja ∞ Anne Somerset (1536–1591)
Henry Percy (1532–1585), Northumberland 8. grófja ∞ Katherine Neville (–1596)
Henry Percy (1564–1632), Northumberland 9. grófja ∞ Dorothy Devereux (1564–1619)
Dorothy Percy (1598–1659) ∞ Robert Sidney (1595–1677), Leicester 2. grófja
Lucy Percy (1599–1660) ∞¹ James Hay (~1580–1636), Carlisle 1. grófja ∞² Thomas Wentworth (1593–1641) Strafford 1. grófja
Algernon Percy (1602–1668), Northumberland 10. grófja ∞¹ Anne Cecil (1612–1637) ∞² Elizabeth Howard (~1620–1704)
¹Anne Percy (1633–1654) ∞ Philip Stanhope (1633–1714), Chesterfield 2. grófja
¹Elizabeth Percy (1636–1718) ∞ Arthur Capell (1632–1683), Essex 1. grófja
²Josceline Percy (1644–1670), Northumberland 11. grófja ∞ Elizabeth Wriothesley (1646–1690)
Elizabeth Percy (1667–1722), Percy 2. bárónője ∞¹ Henry Cavendish (1659–1680), Ogle grófja ∞² Thomas Thynne (1648–1682) ∞³ Charles Seymour (1662–1748), Somerset 6. hercege
³Algernon Seymour (1684-1750), Percy 1. bárója, majd Somerset 7. hercege
George FitzRoy (1665–1716), Northumberland grófja, majd Northumberland hercege (1683)
Northumberland grófja, ötödik létrehozás (1749)
Elizabeth Percy, Northumberland hercegnéje, saját jogán Percy bárónőként, koronázási díszruhában és bárónői koronával, Joshua Reynolds festménye, 1757 és 1759 között, olaj, vászon
A Percy-k története a tizenegyedik gróftól az első hercegig
Josceline Percy, Northumberland 11. grófja halálával a Percy-vérvonal férfiága kihalt. Egyetlen leánya, Elizabeth Percy, Percy 2. bárónője örökölte a hatalmas családi birtokokat és vagyont, köztük Alnwick és Warkworth kastélyait. 1682-ben feleségül ment Charles Seymourhoz, Somerset 6. hercegéhez, így a birtokok a Seymour családhoz kerültek, a Northumberland grófi cím megszűnt. Házasságukból született Algernon Seymour, aki később Somerset 7. hercegként apja örökébe lépett, és anyja révén a Percy-vagyon örököse, Percy 3. bárója lett.
A Percy vagyon kiválásának kezdeményezője maga Algernon Seymour volt. Célja az volt, hogy a Percy-vonal ha nőági úton is, de név szerint tovább élhessen, miközben a Somerset-cím és a családi hercegi rang visszaszálljon a Seymour-család idősebb ágára. Ezért 1740 körül Algernon egyetlen lánya, Elizabeth Seymour és Hugh Smithson, Stanwick 4. baronetje összeházasodott.
Hugh Smithsont Algernon Seymour személyesen választotta, mert ismerte és megbízott benne. Családja birtokai Stanwick St John környékén feküdtek, közel a Percy-földekhez. Hugh jól ismerte Northumberland viszonyait. Seymour nem akarta, hogy leánya egy nagy, önálló hatalmú főnemeshez menjen, inkább egy helyi, vagyonos, megbízható férfit keresett, aki képes a birtokok kezelésére és a Percy név továbbvitelére. Ezért esett a választás a baronetre. A házasságba Elizabethnek, a kor szokásainak megfelelően, semmi beleszólása sem volt.
Kilenc évvel a házasságkötés után, 1749. október 2-án II. György király Algernon Seymourt Northumberland grófjává (al– vagy mellékcím: Warkworth bárója) tette, különleges öröklési renddel. Férfi örökös hiányában a cím Elizabeth Seymourr férjére, Hugh Smithsonra (1715–1786), valamint azok férfiági leszármazottaira szállt. Algernon Seymour 1750-ben meghalt, így Hugh Smithson lett Northumberland grófja. Smithson 1766-ban királyi engedéllyel vezetéknevét Percy-re módosította és elnyerte a Northumberland hercege címet.
Megjegyzések
↑Waltheof, Northumbria grófja (kb. 1050–1076) az utolsó angolszász származású nagyúr volt, aki a normann hódítás után is megőrizte grófi rangját. Siward, Northumbria grófja fia, anyai ágon I. Dávid skót király rokonának számított. I. Vilmos 1069-ben újra kinevezte Northumbria élére, miután a tartományt lázadás sújtotta. Waltheof részt vett az 1075-ös Lords’ Revolt néven ismert felkelésben, de később megadta magát a királynak, és részben bűnbánatot tanúsított. Ennek ellenére 1076-ban árulás miatt kivégezték, valószínűleg Winchesterben. Halála után vértanúként tisztelték, és sírját a crowlandi apátságban zarándokhelyként látogatták. Forrás: "Waltheof, Earl of Northumbria and Huntingdon". ThePeerage.com. Hozzáférés: 2025. október 16.
↑Robert de Mowbray, Northumberland grófja (kb. 1059–1125 után) normann származású főnemes volt, aki I. Vilmos hódítása után telepedett meg Angliában. 1086-ban már Northumberland grófjaként szerepel a Domesday Bookban, és jelentős északi birtokokat birtokolt. 1095-ben részt vett a II. Vilmos (Rufus) király elleni lázadásban, amiért elfogták és életfogytig tartó börtönre ítélték; birtokait és címét elkobozták. A legenda szerint a börtönben halt meg. A [[Mowbray bárója#A Mowbray–ház|Mowbray család, amelyből ő származott, a normandiai Mowbray-ból (Monbrai) eredt, és rokonságban állt a későbbi Mowbray-ágakkal, amelyek közül az egyik öröklés és házasság révén a Norfolk hercegeinek családjává vált.
↑Hugh de Puiset (kb. 1125–1195), más néven Hugh Pudsey, normand származású főpap és államférfi volt, aki 1153-tól haláláig Durham püspöke. Rokonságban állt a királyi családdal – I. Henrik unokaöccse volt –, és így Anglia egyik legbefolyásosabb egyházi méltóságává vált. Püspöksége idején hatalmas vagyont halmozott fel, megerősítette Durham védelmét, és újjáépíttette a város várát. 1189-ben, Oroszlánszívű Richárd uralkodása alatt, megvásárolta Northumberland grófságát, így egyszerre gyakorolt egyházi és világi hatalmat Észak-Angliában. Bár időnként szembekerült a királyi hatalommal, politikai ügyességével és gazdagságával megőrizte befolyását egészen 1195-ös haláláig.
123456A Kegyelem Zarándoklata (Pilgrimage of Grace) 1536-ban zajlott, főként Észak-Angliát érintő katolikus felkelés volt VIII. Henrik uralkodása alatt. A lázadás fő oka a kolostorok feloszlatása, az anglikán egyház létrehozása, valamint az új adók bevezetése volt. A felkelők a katolikus hit védelmét és a kolostorok visszaállítását követelték. A mozgalom békés petícióval indult, de végül elfojtották, vezetőit kivégezték.
↑Lancasteri Mária, Percy bárónő, Henrik, Lancaster 3. grófjának és feleségének, Maud Chaworthnak a legfiatalabb életben maradt gyermeke volt. Apja révén III. Henrik angol király dédunokája volt.
123456789A Lord Warden of the Marches tisztség Anglia és Skócia kormányzati rendszerében létezett. Viselői a két ország közötti határ védelméért feleltek, és gyakran részt vettek katonai hadműveletekben is. Feladatuk volt továbbá a határvidéken érvényes különleges jogrend, az úgynevezett March law alkalmazása. A határ mindkét oldalán fekvő Marches területét hagyományosan három részre osztották: nyugati, középső és keleti szakaszra, amelyek mindegyikének megvolt a maga wardenje, aki a Lord Warden-generalnak volt alárendelve. Az angol nyugati March központja Carlisle, a keletié pedig Berwick-upon-Tweed volt. A tisztségek feleslegessé váltak, miután 1603-ban I. Jakab uralma alatt egyesült Anglia és Skócia koronája.
↑A homildoni csata 1402. szeptember 14-én zajlott Northumberland megyében, Wooler közelében. Az angol sereget Henry Percy, Northumberland 1. grófja, és fia, „forrófejű” Henry Percy vezette, míg a skót csapatokat Archibald Douglas, Douglas 4. grófja irányította. Az angolok döntő győzelmet arattak, a skót főurak nagy részét – köztük Douglast – foglyul ejtették. A győzelem megerősítette a Percy család katonai hírnevét, de az elfogott skót nemesek váltságdíja feletti vita IV. Henrik királlyal végül hozzájárult a Percy-felkelés kirobbanásához.
123A shrewsbury-i csata 1403. július 21-én zajlott a Shropshire-i Shrewsbury közelében, megyében. Az ütközetben IV. Henrik király és fia, a walesi herceg serege csapott össze a lázadó „forrófejű” Henry Percy vezette csapatokkal, akik a király ellen fordultak, mert sérelmezték hatalmának központosítását és a skót foglyok váltságdíjának elvételét. A király győzelmet aratott, Henry Percy elesett a csatában, és ezzel a Percy-felkelés összeomlott. A győzelem megszilárdította IV. Henrik uralmát, és ideiglenesen helyreállította a királyi tekintélyt Angliában.
12A bramham moori csata 1408. február 19-én zajlott Bramham Moor mellett, Yorkshire területén. Az ütközetben a lázadó Henry Percy serege csapott össze a királyhű Thomas Rokeby, Yorkshire seriffje vezette csapatokkal. A csatában Percy elesett, seregét pedig teljesen megsemmisítették, ami végleg véget vetett a Percy-féle felkeléseknek IV. Henrik ellen, és megszilárdította a király hatalmát Észak-Angliában.
↑Ralph Percy(~1365–1397) az első gróf második fia volt. David of Strathbogie, Atholl grófjának Philippa lányát vette le, de házasságukat érvénytelenítették. 1388 augusztusában harcolt az otterburni csatában, ahol skót fogságba esett. 1393-ban a Nyugati Határvidék Őrének tisztségét töltötte be. 1397. szeptember 15-én G, harc közben esett el a Szentföldön. A harmadik fiú. Thomas Percy 1366-ban született, 1376/77 körül feleségül vette David of Strathbogie, Atholl grófjának Elizabeth lányát, született egy fiuk. 1387 márciusában halt meg Spanyolországban. A negyedikről, Alanról nincs információ.
↑Az otterburni csata 1388. augusztus 5–6-án zajlott Észak-Umberlandban, az angol–skót határ közelében. A skót sereget James Douglas, Douglas 2. grófja, az angolt pedig Henry Percy, Northumberland grófjának fia vezette. A skótok győzelmet arattak, Douglast azonban a harcban megölték, Percy-t viszont elfogták. A vereség súlyos presztízsveszteséget jelentett az angol határnemesség számára.
↑Henry Percy a „Hotspur” becenevet a skótoktól kapta, akik a szó szerinti jelentés szerint „forrósaroknak” nevezték, mert mindig sarkantyúval ösztökélte lovát, és vakmerően rohant a csatába. A kifejezés azonban átvitt értelemben inkább „forrófejűt” jelentett, ami jól jellemzi Percy lobbanékony természetét és tüzes harci kedvét. A skótok ezzel a névvel egyszerre gúnyolták és tisztelték a határvidék rettegett angol lovagját, akinek heves vérmérséklete legendássá vált.
123A Poynings bárói címet kétszer hozták létre az angol főnemességben. Az első címadomány Michael Poyningsnak történt, akit 1348 és 1368 között többször is behívtak a parlamentbe „Michaeli de Ponynges” néven. A negyedik báró 1446-os halála után unokája, Eleanor Poynings lett saját jogán Poynings bárónője. Percy-t felesége nevében 1446 és 1455 között hívták meg a parlamentbe „Henrico de Percy, chivaler, domino de Poynings” néven. A gróf 1461-ben esett el a towtoni csatában. Özvegye, Eleanor, Poynings bárónő 1484 februárjában halt meg. Fiuk, Henry Percy, Northumberland 4. grófja örökölte a bárói címet, amely ezután a Percy báróság öröklésével együtt járt. A címet 1571-ben hűtlenség miatt elveszítették. A második címadomány 1545-ben Thomas Poyningsnak szólt – neki nem volt rokoni kapcsolata a Percy családdal. Halálakor a második létrehozás is kihalt.
↑Az Algernon keresztnévnek különleges fontossága van a Percy családban. A család első címet szerzett tagja, William de Percy, Topcliffe 1. Percy bárója a normann hódítás után egy évvel érkeztek Angliába. Percy-t bajszos William-ként említik (Willame als gernons). A normannok általában borotvált arccal jártak, ellentétben az angolokkal, vélhetően Percy átvette a helyi szokást. Az Algernon név a bajszos szó torzulásával keletkezett
↑A Bath Legtiszteletreméltóbb Rendje brit lovagrend, amelyet I. György brit király alapított 1725. május 18-án. A rend kitüntetettjei általában magas rangú katonai tisztek vagy magas beosztású polgári tisztviselők, a kitüntetést az uralkodó a brit kormány ajánlására ítéli oda. A név egy középkori ceremóniából származik, amelyben a lovaggá avatásra készülő jelölteket egy rituális fürdővel tisztították meg, ami a megtisztulás szimbóluma volt. Bár nem minden lovagot avattak ilyen ceremóniával, azokat, akiket így avattak, „megmerítkezett lovagokként” (knights of the Bath) ismerték.
↑A blackheathi csata 1497. június 17-én zajlott London közelében, Blackheathnél, VII. Henrik angol király serege és a cornwalli lázadók között. A felkelést Thomas Flamank és Michael An Gof vezette, akik az újonnan kivetett adók ellen tiltakoztak, de a királyi hadakat a főparancsnok, Giles Daubeney, Daubeney 1. bárója vezette. A csata királyi győzelemmel végződött, a lázadás vezetőit kivégezték, és ezzel megerősödött VII. Henrik központi hatalma az országban.
↑A „Sarkantyúk csatája” (Battle of the Spurs) 1513. augusztus 16-án zajlott le a franciaországi Guinegate mellett, a Cambrai-i Liga háborúja idején. Az angol sereget VIII. Henrik király vezette, szövetségben I. Miksa német-római császárral, a franciák élén pedig La Palice marsall és Bayard lovag álltak. A csata nevét onnan kapta, hogy a franciák pánikszerűen megfutamodtak, „csak a sarkantyúikat használva” a meneküléshez. Az angol–császári győzelem kisebb katonai, de jelentős propagandai siker volt, amely megerősítette VIII. Henrik európai hírnevét mint uralkodóét és hadvezérét.
↑A Field of Cloth of Gold 1520. június 7–24. között megrendezett látványos találkozó volt I. Ferenc francia király és VIII. Henrik angol király között, amely Franciaország és Anglia diplomáciai kapcsolatainak erősítését célozta. A rendezvényt a franciaországi Ardres közelében tartották. Nevét az esemény díszes sátrairól és pompás dekorációjáról kapta, amely arany szövetekkel, drágakövekkel és gazdag díszítésekkel volt tele, így hangsúlyozva mindkét uralkodó gazdagságát és hatalmát. A találkozón lovagi tornák, bankettek, sportesemények és táncok zajlottak, amelyeken mindkét király részt vett. Az esemény célja a két ország közötti szövetség erősítése volt, különösen az egyre nagyobb befolyással bíró V. Károly német-római császára ellen. Az „igazságszolgáltatói“ vagy „bírói“ szerep a tornák és versenyek bíráskodására vonatkozik, amelyeket nem ritkán a jelenlévő arisztokraták vagy megbízható diplomaták, esetenként királyi személyek végeztek.
12Thomas Percy részt vett az 1537-es Bigod-féle lázadásban, amely a Pilgrimage of Grace – VIII. Henrik király ellen irányuló katolikus felkelés – utóhatása volt. Az összeesküvésben való részvételért hazaárulás miatt elítélték, majd felakasztották, felnégyelték és kivégezték Tyburnben.
12Anne Somerset, Northumberland grófnéja angol nemesasszony, az I. Erzsébet királynő elleni Északi Felkelés egyik kezdeményezője volt. Miután a lázadás kudarcot vallott, csecsemő lányával, Maryvel Flandriába menekült, hogy elkerülje a megtorlást. Élete hátralévő részét külföldi száműzetésben töltötte, katolikus összeesküvésekben vett részt és kapcsolatot tartott az angol katolikus emigránsokkal. Liège-ben, ahol II. Fülöp spanyol király támogatásából élt, megírta a Discours des troubles du Comte du Northumberland című művét. Férjét, Thomas Percy-t, Northumberland 7. grófját, a felkelés vezetőjét árulás miatt kivégezték. Három nagyobb lányuk – Elizabeth, Lucy és Jane – Angliában maradt, őket Henry Percy, Northumberland 8. grófja, a gyermekek nagybátyja nevelt fel. A legnagyobb lány, Mary 1599-ben megalapította Brüsszelben az English Benedictine Conventet, amely az első ilyen angol bencés kolostor volt a kontinensen a reformáció után. Mary Percy lett az első főnöknő, és az intézmény hamar központi szerepet kapott az angol katolikus nők vallási életében.
12A Northern Rising, vagyis az Északi felkelés 1569–1570-ben zajlott Anglia északi részén, és a Tudor-korszak egyik legjelentősebb katolikus lázadása volt. A felkelést Thomas Percy, Northumberland 7. grófja és Charles Neville, Westmorland 6. grófja vezette, akik I. Erzsébet protestáns uralma ellen tiltakoztak, és a katolikus hit visszaállítását, valamint Stuart Mária skót királynő angol trónra juttatását tűzték ki célul. A lázadók elfoglalták Durham városát, ahol katolikus misét tartottak, majd Bramham Moor és Hexham környékén ütköztek a királyi erőkkel. A felkelés rövid életű volt: Erzsébet csapatai gyorsan leverték, a vezetők menekültek, és Percyt 1572-ben Yorkban lefejezték, míg Neville Flandriába menekült. A felkelés kudarca súlyos következményekkel járt Észak-Angliára: tömeges kivégzések, birtokelkobzások és a katolicizmus további elnyomása követte.
↑A Star Chamber (magyarul: Csillagkamara) az angol királyi tanács különbírósága volt, amely a XV–XVII. századok között működött. Eredetileg a Westminster-palotában ülésezett, egy csillagmintás mennyezetű teremben, innen a neve. Feladata az volt, hogy a rendes bíróságok hatáskörén kívül eső, főként a hatalmasokat vagy befolyásos személyeket érintő ügyekben ítélkezzen – például hivatali visszaélések, lázítás, árdrágítás, befolyással üzérkedés vagy lázadás esetén. A XVI–XVII. századra a királyi önkény eszközévé vált. A Stuart-korban politikai ellenfeleket is gyakran ítéltek el benne. A parlament 1641-ben megszüntette a testületet a jogállamiság helyreállítása érdekében.
↑A Grand Tour a XVII. ésXVIII. században kialakult utazási forma volt, amelyet főként brit és más európai nemes ifjak folytattak azzal a céllal, hogy bejárják Európa kulturális központjait. Az utazás célja az volt, hogy az ifjú arisztokraták műveltséget és tapasztalatot szerezzenek a kontinens neves városaiban, valamint megismerjék az antik és reneszánsz művészet, a történelem és a klasszikus kultúra emlékeit. Az utazás rendszerint az angliai fiatal nemesek tanulmányainak befejezése után kezdődött, általában a 16 és 20 év közötti korosztály körében. A Grand Tour gyakran évekig tartott, és olyan helyszíneket érintett, mint Párizs, Róma, Firenze, Velence, Bécs, valamint más jelentős európai városok. Az út során a résztvevők megismerkedtek az adott helyszínek történelmével, művészetével és társadalmi szokásaival. Az utazók gyakran mentorok vagy kísérők (ún. "bear leaders") társaságában jártak, akik segítettek nekik a nyelvi és kulturális különbségek áthidalásában. A Grand Tour része volt az európai királyi udvarok meglátogatása és a nemzetközi kapcsolatok kiépítése is.
↑A New Model Army az angol polgárháború idején, 1645-ben létrehozott hivatásos, országos parlamentpárti hadsereg volt, amelyet Thomas Fairfax parancsnoksága alatt, Oliver Cromwell támogatásával szerveztek meg. A korábbi, helyi milíciák helyett egységes, fegyelmezett és ideológiailag elkötelezett haderőt hoztak létre, amelyet elsősorban puritán meggyőződésű katonák alkottak. A New Model Army döntő győzelmet aratott a királypártiak fölött, többek között a nasby-i csatában (1645), és végül meghatározó szerepet játszott I. Károly angol király elfogásában és kivégzésében, valamint Cromwell hatalomra jutásában.
↑Az Inner Temple a londoni négy jogászkollégium egyike, amelyek a középkor óta az angol jogi képzés és a bírói-ügyvédi pálya központjai. A Domonkos-rend egykori épületének helyén alakult ki a XIV. században, és a templomos lovagok birtokairól kapta nevét. Az Inner Temple tagjai – vezető tagok, ügyvédek és joghallgatók – jogi oktatással, szakmai vizsgákkal, valamint a közösségi élet és fegyelem fenntartásával foglalkoznak. A XVII. században az Inner Temple az angol arisztokrácia és köznemesség számos fiának biztosított jogi és politikai pályára vezető képzést.
↑A hadnagy (Lieutenant) megyei tisztviselő volt, aki a katonai és rendvédelmi erők irányításáért felelt az adott területen. A hadnagy feladatai közé tartozott a katonai védelmi feladatok ellátása és a helyi rend fenntartása. Gyakran a megye fegyveres erőinek parancsnoka volt, különösen vészhelyzetekben vagy katonai konfliktusok esetén.
↑Mary Percy, Northumberland grófnéja VIII. Henrik uralkodása idején élt udvarhölgy és nemesasszony volt. George Talbot, Shrewsbury 4. grófja leányaként született. Férje, Henry Percy eredetileg Anne Boleynt kívánta feleségül venni, nem pedig őt.
↑Robert Sidney (1595–1677), Leicester 2. grófja az oxfordi Christ Church hallgatójaként tanult, majd 1618-ban a Gray’s Inn jogász kollégium tagja lett. 1616-ban egy angol ezredet vezetett holland szolgálatban, 1632-ben különleges követséget teljesített IV. Keresztély dán királynál, 1636 és 1641 között pedig Franciaországban képviselte az angol koronát. 1641-ben kinevezték Írország fő kormányzójává, de a tisztséget soha nem vette át, 1643-ban le is mondott róla. A polgárháború idején a királypártiakat támogatta, majd a restauráció után visszatért az udvari életbe, bár politikai szerepe fokozatosan háttérbe szorult. 1677-ben hunyt el.
↑James Hay (kb. 1580–1636), Carlisle 1. grófja, skót származású udvaronc és diplomata, aki I. Jakab király egyik legközelebbi bizalmasa volt. Tanulmányait Franciaországban végezte, fiatalon bekerült a királyi udvarba. 1616-ban a Térdszalagrend lovagjává avatták, 1618-ban Carlisle vikomtjává, majd 1622-ben Carlisle grófjává emelték. Több diplomáciai küldetést teljesített Franciaországban és Németalföldön, köztük 1616–1617-ben a spanyol házassági tárgyalások előkészítését szolgáló megbízatást. Fényűző életmódjáról és mecénási tevékenységéről is ismert volt, anyagi gondok azonban egész életét végigkísérték. 1636-ban hunyt el.
↑Thomas Wentworth angol államférfi volt, aki fontos szerepet játszott az angol polgárháborút megelőző időszakban. A Parlament tagjaként szolgált, és I. Károly király híve volt. 1632 és 1640 között Írország főkormányzójaként tekintélyelvű uralmat vezetett be. Angliába visszahívva a király egyik legfőbb tanácsadója lett, és megpróbálta megerősíteni a királyi hatalmat a Parlamenttel szemben. Amikor a Parlament halálra ítélte Straffordot, Károly vonakodva, de aláírta a kivégzési parancsot, és Straffordot kivégezték. Pályafutása során több nemesi rangot is kapott: 1628-ban Wentworth 1. bárója, 1628 végén vagy 1629 elején Wentworth 1. vikomtja, végül 1640 januárjában Strafford 1. grófja lett.
↑Philip Stanhope (1633–1714), Chesterfield 2. grófja az angol polgárháború idején a királypártiak oldalán álló családból származott. A restauráció után visszatért az udvari és politikai életbe, és II. Károly, majd II. Jakab uralkodása alatt többször képviselte Derbyshire-t a parlamentben, majd a Lordok Házának tagjaként tevékenykedett. A korabeli források udvarias, visszafogott természetű arisztokrataként említik.
↑Arthur Capell (1632–1683), Essex 1. grófja a polgárháború alatt kivégzett Arthur Capell báró fia volt. A restauráció után diplomáciai és katonai tisztségeket kapott, 1669 és 1672 között Írország helytartója volt. Később a whigek egyik vezető alakjaként ellenzéki szerepet vállalt II. Károly uralkodása idején, különösen a király francia orientációja és a katolicizmus iránti engedékenysége miatt. 1683-ban a Rye House-összeesküvés gyanúja miatt a Towerbe zárták, ahol röviddel később meghalt, feltehetően öngyilkosságot követett el.
↑Thomas Thynne angol földbirtokos és politikus volt, annak a családnak a tagja, amelynek feje ma Bath márkija. 1670 és 1682 között a Képviselőház tagjaként szolgált. Óriási vagyonáról kapta a „Tízezeres Tom” (Tom of Ten Thousand) becenevet. Monmouth hercegének barátja volt, és barátságukra John Dryden szatirikus műve, az Absalom and Achitophel is utal, amelyben Thynne „Issacharként, a gazdag nyugati barátként” szerepel.
↑Henry O'Brien az ír főrendben viselte a Thomond grófi címet, ami vele kihalt. Ő volt az O'Brien klán vezetője is.
↑William Wyndham, a somerseti Orchard Wyndham 3. baronetje, angol tory politikus volt, aki 1710 és 1740 között az alsóházban ült. 1712-ben hadügyminiszter, 1713-ban pedig pénzügyminiszterként szolgált az utolsó Stuart, Anna brit királynő uralkodása alatt. Jakobita vezető volt, aki határozottan ellenezte a hannoveri utódlást, és a tory ellenzék vezetője volt az alsóházban I. György király uralkodása (1714–1727) és II. György király korai éveiben (1727–1760).
↑Charles Wyndham, Egremont 2. grófja , Orchard Wyndham 4. baronetje, brit államférfi volt, aki 1761 és 1763 között a külügyminisztérium Déli-osztályán szolgált. Az Egremont grófi cím a negyedik gróf halálával 1845-ben kihalt.
↑Percy Wyndham felvette az O’Brien nevet az ír öröksége miatt, majd politikai elismerésként újonnan kreált brit Thomond grófi címet kapott, hogy ezzel is megerősítsék kapcsolatát az O’Brien családi hagyománnyal és a brit arisztokráciával. Utód nélkül halt meg, a cím kihalt.
↑George Percy (1580–1632) Northumberland 8. gróf fia. 1607-ben egyik alapítója volt a virginiai Jamestown településnek, a korai angol gyarmatosítás egyik fontos alakjaként tartják számon. A gyarmat tanácsának tagjaként, majd 1609 és 1610 között, a „Starving Time” néven ismert éhínség idején Virginia kormányzójaként szolgált. Később visszatért Angliába, ahol katonai pályát folytatott, részt vett a nyolcvanéves háború késői szakaszában, és több hadjáratban szolgált a Hollandia függetlenségéért harcoló csapatok mellett. 1632-ben hunyt el.
↑William Percy-t, apja ötödik fiát 1451-ben a Cambridge-i Egyetem kancellárjává nevezték ki, ezt a tisztséget 1456-ig töltötte be. 1452. augusztus 30-án választották meg Carlisle püspökévé.
↑John de Clifford (1388–1422) az angol–francia százéves háború idején szolgálta Angliát. Családja hagyományosan a királyi hadsereg támogatója volt, ő maga is részt vett V. Henrik franciaországi hadjárataiban. 1422-ben, a Meaux ostroma során esett el
↑Ralph Neville (1406–1484) a Neville család északi ágának egyik vezető alakja volt a XV. században. A rózsák háborúja idején háttérbe szorult, mivel rokonsága, a Salisbury és Warwick ága a York-házat támogatta, míg ő a Lancaster-házhoz maradt hű. Emiatt birtokainak egy részét elveszítette, és politikai befolyása jelentősen csökkent. Élete nagy részét visszavonultan töltötte Westmorlandben, 1484-ben hunyt el.
↑Elizabeth Percy (1716. november 26. – 1776. december 5.), saját jogán Percy 2. bárónője, Algernon Seymour, Somerset 7. hercege lánya volt. 1740-ben feleségül ment Sir Hugh Smithsonhoz, Stanwick 4. baronethez, akinek két fiút szült: Hughot (1742–1817) és Algernont (1750–1830). Apja halálakor, 1750-ben örökölte a Percy bárói címet, míg férje a különleges öröklési rend alapján megkapta a Northumberland grófi címet. Később vezetéknevét királyi engedéllyel Percy-re módosította. 1761-ben Zsófia Sarolta brit királyné udvarhölgye, a tisztségét 1770-ig viselte. 1766-ban, férje hercegi rangra emelésével, Northumberland hercegnéje lett. 1776-ban, hatvanévesen hunyt el, a Westminster-apátság Northumberland-kriptájában nyugszik. Epitáfiuma erényeit, jótékonyságát és családszeretetét méltatja, férje pedig „vigasztalhatatlanként” szerepel rajta. Naplóját – A Short Tour made in the Year One Thousand Seven Hundred and Seventy One – címmel, 1775-ben névtelenül adták ki.
↑"Percy, Henry (1446-1489)". Dictionary of National Biography, 1885-1900. London: Smith, Elder & Co. 1904. Hozzáférés: 2025. augusztus 17.
↑Percy, Henry Algernon (1905). Thomas Percy (ed.). Northumberland Household Book: The Regulations and Establishment of the Household at Wressle and Leckonfield (angol nyelven). A. Brown.{{cite book}}: |access-date= requires |url= (súgó)
↑Cokayne:Cokayne, G. E. (1910–1959). The Complete Peerage of England, Scotland, Ireland, Great Britain and the United Kingdom, Extant, Extinct or Dormant (angol nyelven). Vol.13 volumes in 14. with Vicary Gibbs, H.A. Doubleday, Geoffrey H. White, Duncan Warrand and Lord Howard de Walden, editors (new ed.ed.). Gloucester, U.K.: Alan Sutton Publishing.{{cite book}}: |edition= has extra text (súgó); Unknown parameter |others-reprint= ignored (súgó); Unknown parameter |year2= ignored (súgó)
Ez a szócikk részben vagy egészben a Henry Percy, 1st Earl of Northumberland című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Henry Percy, Baron Percy of Alnwick című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Ez a szócikk részben vagy egészben az Elizabeth Seymour, Duchess of Somerset című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Henry Percy, 1st Earl of Northumberland című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Henry Percy (Hotspur) című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Henry Percy, 2nd Earl of Northumberland című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Henry Percy, 3rd Earl of Northumberland című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Henry Percy, 4th Earl of Northumberland című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Henry Percy, 5th Earl of Northumberland című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Henry Percy, 6th Earl of Northumberland című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Thomas Percy, 7th Earl of Northumberland című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Henry Percy, 8th Earl of Northumberland című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Henry Percy, 9th Earl of Northumberland című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Ez a szócikk részben vagy egészben az Algernon Percy, 10th Earl of Northumberland című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Josceline Percy, 11th Earl of Northumberland című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Ez a szócikk részben vagy egészben az Algernon Seymour, 7th Duke of Somerset című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Ez a szócikk részben vagy egészben az Elizabeth Percy, Duchess of Northumberland (1716–1776) című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Hugh Percy, 1st Duke of Northumberland című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Ez a szócikk részben vagy egészben az Earl of Northumberland című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
.svg)
.svg)
_School_-_Sir_Henry_Percy_(c.1532%E2%80%931585),_8th_Earl_of_Northumberland_-_486290_-_National_Trust.jpg)
Percy 4. bárója, majd 
Northumberland 1. grófja (1377) ∞¹ Margaret Neville (1341–1372) ∞² Maud de Lucy (–1398), 
Buckingham 3. hercege
1911 Encyclopædia Britannica. London: Smith, Elder & Co. 1904. Hozzáférés: 2025. augusztus 17.