| Hilgermann Laura | |
| Született | Laura Oberländer 1865. október 13. Bécs |
| Elhunyt | 1945. március 8. (79 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | osztrák |
| Foglalkozása | opera-énekesnő, énektanár |
| Zenei pályafutása | |
| Műfajok | opera |
| Aktív évek | 1885-1936 |
| Hangszer | énekhang |
| Hang | mezzoszoprán |
A Wikimédia Commons tartalmaz Hilgermann Laura témájú médiaállományokat. | |
Radó Szigfridné Hilgermann Laura (nevének más alakjai Laura Hilgermann, Radó-Hilgermann Laura, Radó Laura; leánykori nevén Laura Oberländer) (Bécs, 1865. október 13. – Budapest, 1945. március 8.) osztrák opera-énekesnő (mezzoszoprán) és énektanár volt.


Hilgermann József Ágost tanár és Oberländer Katalin gyermekeként Bécs Währing kerületében született. Hangját Farkas (Wolf) Károlynál és Siegfried Rosenbergnél képezte, zongorázni Thern Károlytól tanult.
1885-ben Azucena (Verdi: A trubadúr) szerepében debütált a prágai Új Német Színházban. 1889-ben Angelo Neumann igazgatóval való szóváltást követően szerződést bontott és elhagyta a várost. A következő évben került a Gustav Mahler vezetése alatt álló budapesti Operába. Itt egy évtizeden át volt a társulat egyik vezető énekese, aki főként Wagner-szerepekben tűnt ki. A pesti közönség külön megbecsülte azért, hogy magyarul is megtanulta az általa énekelt szólamokat, sőt magyar operákban is szerepelt, pl. fellépett Gertrudis királynéként Erkel Bánk bánjában. 1900 februárjában Mignonként (Thomas) búcsúzott a hazai közönségtől. Az 1897-től Bécsben igazgató Mahler hívására az Udvari Operában folytatta pályáját. Itt húsz év alatt (1900–1920, az 1902–03-as évadban hosszabb időt kihagyott) Glucktól a kortárs szerzőkig, hangfajilag is igen széles repertoárt énekelt. 1914-ben császári és királyi kamara-énekesnői címmel, visszavonulásakor tiszteletbeli tagsággal tüntették ki.
1920 és 1936 között a budapesti Zeneakadémia megbecsült énektanára volt. Legjelesebb növendékei Alpár Gitta, Maria von Ilosvay, Kalmár Pál, Németh Mária, Szánthó Enid.
1945. március 8-én szívgyengeségben hunyt el.
Művészetének legfőbb jellemzője a rendkívül kifinomult énekkultúra volt. Ez tette kiváló dalénekessé is. (Gustav Mahler vokális műveinek is egyik első tolmácsolója volt.) Nagy hangterjedelme révén a mezzoszerepeken kívül altként és szopránként is (Figaro-Grófné!) sikerrel lépett fel.