| Hirundo dimidiata | ||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||
| Nem fenyegetett | ||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||
| Hirundo dimidiata (Sundevall, 1850) | ||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Hirundo dimidiata témájú rendszertani információt.
A Wikimédia Commons tartalmaz Hirundo dimidiata témájú kategóriát.
|
A Hirundo dimidiata a madarak osztályának verébalakúak rendjébe és a fecskefélék (Hirundinidae) családjába tartozó faj.
A fajt Carl Jakob Sundevall svéd zoológus írta le 1850-ben.
Afrika déli részén, Angola, Botswana, a Dél-afrikai Köztársaság, a Kongói Demokratikus Köztársaság, Lesotho, Malawi, Mozambik, Namíbia, Zambia és Zimbabwe területén honos. Tanzániában kóborló.
Természetes élőhelyei a mérsékelt övi füves puszták, szubtrópusi és trópusi cserjések és szavannák, folyók és patakok környékén, mocsarak, tavak, folyók és patakok, valamint másodlagos erdők, vidéki kertek és városi környezet. Vonuló faj.
Testhossza 13 centiméter, testtömege 10–13 gramm. Testének felső része fényes sötétkék, alsó része szürkésfehér.
Tápláléka elsősorban rovarokból áll, amelyet néha fűmagokkal egészít ki.
A fészket elsősorban a hím készíti 3–4 héten keresztül. Csésze alakú fészke, sárból van elkészítve valamint száraz fűvel és szőrrel van bélelve. A fészek elhelyezésének a helye régiók szerint változik, lehet üreg vagy ember által alkotott szerkezeten is. A költési idő augusztus és március között van, de augusztus és október között tetőzik. Fészekalja 2–4 fehér tojásból áll, melyen csak a tojó kotlik 16–18 napon keresztül. A fiatalok 18–23 naposan hagyják el fészküket, de a szülők még általában 20 napig etetik őket. A szülő területén maradnak ameddig a másik fészekalj költésébe bele nem kezdenek a szülők. Néha 3 fészekalj is van egy költési szezonban.
Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.