A holding társaság olyan üzleti struktúra, amelynek fő célja más vállalatok részvényeinek birtoklása és azok irányítása. Általában nem állít elő árukat vagy szolgáltatásokat. Célja egy vállalatcsoport létrehozása és gyakran a kockázat csökkentése. Az Egyesült Államokban például egy holdingtársaságnak legalább 80%-ban kell birtokolnia egy másik vállalat részvényeit, hogy adóelőnyöket kapjon a kifizetett osztalékok után. A koncepció enyhén eltér az egyes országokban, specifikus jogi meghatározásokkal és következményekkel.
Magyarországon a holding társaság nem létezik adóügyi fogalomként, azonban működésiköltség-optimalizáció és kockázatcsökkentési céllal gyakran használják, mint vállalati struktúrát.
Az Egyesült Államokban a holdingtársaságoknak legalább 80% részesedést kell szerezniük egy másik vállalatban, hogy jogosultak legyenek az osztalék utáni adóelőnyökre.
Az Egyesült Királyságban egy vállalat, amely több mint 51%-os részesedéssel rendelkezik egy másik vállalatban, gyakorlatilag annak anyavállalataként működik.
Ausztráliában a holdingtársaságok a 2001-es Vállalati Törvény alapján működnek, amely szabályozza a szülő- és leányvállalatok közötti kapcsolatokat.
Kanadában a holdingtársaságok jogi kereteit a szövetségi és tartományi törvények szabályozzák. A kanadai holdingtársaságok gyakran részt vesznek a nemzetközi peres ügyekben, ahol a kanadai anyavállalatok ellen indítanak eljárást a külföldi leányvállalatok tevékenységei miatt.
Szingapúrban a holdingtársaságok a Vállalati Törvény alapján működnek, amely meghatározza a szülő- és leányvállalatok közötti viszonyokat és kötelezettségeket.
{{cite journal}}: Cite journal requires |journal= (súgó){{cite book}}: Check |isbn= value: checksum (súgó){{cite journal}}: Check |isbn= value: checksum (súgó); Cite journal requires |journal= (súgó){{cite book}}: Check |isbn= value: checksum (súgó)