Holstentor

Belső Holstentor

A legrégebbi Holstentor közvetlenül a Trave folyó partján magasodott. A városból ezen a kapun keresztül kellett áthaladni ahhoz, hogy a folyón átívelő Holsten-hídra lehessen jutni. Nem tudni, mikor épült itt először kapu. A Holsten-hidat 1216-ban említik először a dán király egyik adománylevelében. Valószínű, hogy ekkor már létezett egy kapu és egy fal a Trave mentén. A Holsten-híd (és Holstentor) elnevezésnek az az egyszerű magyarázata, hogy a város nyugati kijárata Holstein felé nézett. A krónikákból kiderül, hogy 1376-ban megújították a hidat és a kaput. Az ekkor épült kapu megjelenését jól megőrizte Elias Diebel lübecki városképének fametszete. Bár ez a város ábrázolása az óváros dombjának keleti, Wakenitz felőli oldaláról, a művész a nyugati oldal lényeges elemeit is ábrázolta, így azok is láthatóvá váltak. Ez egy téglalap alakú torony volt, felső részén egy fából készült galériával. A 17. század egy ismeretlen időpontjában a belső Holstentort egy kisebb, egyszerű fachwerkkapuval helyettesítették – valószínűleg a közben megerősített külső erődítmények miatt már nem látták értelmét egy erős belső kapunak. A belső Holstentor össze volt kötve a vámszedő házával, aki ezen a helyen őrködött a városba vezető bejárat felett. A fachwerkkaput 1794-ben egy egyszerű rácsos kapuval cserélték le; ezt pedig 1828-ban lebontották, a vámszedőházával és a Trave menti városfallal együtt. Valószínű, hogy a Trave túlsó partján is állt egy kapu már korábban. Ennek kinézetéről azonban nem maradtak fenn adatok. Ha létezett is, a középső Holstentor építése előtt vagy után lebontották.

Középső Holstentor

A 15. században a meglévő kapurendszereket már nem tartották elegendőnek. A lőfegyverek és ágyúk erősebb erődítményeket tettek szükségessé. Úgy döntöttek, építenek egy újabb kaput: a külső Holstentort, amelyet később a bővítések után középső Holstentorként, ma pedig már csak Holstentorként ismernek. A finanszírozást Johann Broling tanácsos 4000 lübecki márkát kitevő hagyatéka biztosította. 1464-ben Hinrich Helmstede városi főépítész kezdte meg az építkezést, amely 1478-ban fejeződött be. Egy külön erre a célra felhalmozott, hét méter magas dombon emelték. Már az építkezés ideje alatt kiderült, hogy ez az alapzat instabil. A mocsaras talajon a déli torony megsüllyedt, így már az építés folytatásakor megpróbálták kiegyenlíteni a dőlést. Mára ez az egyetlen fennmaradt eleme a korábbi épületegyüttesnek.

Külső Holstentor

A külső Holstentor reneszánsz kapu, előkapu vagy görbe kapu néven is ismert volt. A 16. században épült, amikor a középső Holstentortól nyugatra egy sáncot emeltek, és ebbe egy további kaput illesztettek be. A külső Holstentor 1585-ben készült el. Keleti kijárata mindössze 20 méterre volt a középső Holstentortól, így ez az új kapu eltakarta azt a tekintetek elől. A kapuk között egy fallal körülvett területet hoztak létre, amelyet zwingernek neveztek. A mintegy száz évvel régebbi középső Holstentorhoz képest az előkapu kicsi volt, azonban a mezei (kifelé néző) oldalának homlokzata sokkal gazdagabban volt díszítve. A város felőli oldal ezzel szemben egyszerű maradt. A kapuk közül elsőként a külső Holstentor viselt feliratot. Ezt a város felőli oldalon helyezték el, és ez állt rajta: Pulchra res est pax foris et domi concordia – MDLXXXV („Szép a béke odakint és az egyetértés idebent – 1585”). Később áthelyezték a mezei oldalra, és némileg módosították: Concordia domi et foris pax sane res est omnium pulcherrima („Az egyetértés idebent és a béke odakint valóban a legjobb dolog mindenki számára”). A kapuhoz kapcsolódott a sáncmester lakóháza is, akinek az erődítmények karbantartásáról kellett gondoskodnia. A reneszánsz kapu építője valószínűleg Hermann von Rode városi főépítész volt, aki a homlokzat kialakításánál holland mintákat követett. Közvetlenül összehasonlítható vele például a hoorni Nieuwe Oosterpoort. A kapu körülbelül 250 évig állt fenn, és végül a vasútnak kellett átengednie a helyét: 1853-ban lebontották, hogy helyet csináljanak az első lübecki pályaudvarnak és a síneknek. Ma már ez a pályaudvar sem létezik; a jelenlegi főpályaudvar körülbelül 500 méterrel nyugatabbra található.

Második külső Holstentor

A 17. század elején a városárok előtt új sáncokat emeltek Johann von Brüssel erődítményépítő mester felügyelete alatt. Ezen építkezések keretében 1621-ben egy negyedik Holstentort is emeltek. Teljesen beágyazódott a magas sáncokba, és egy nyolcszögletű torony koronázta. A kapu boltívein a következő feliratok szerepeltek: Si deus pro nobis, quis contra nos („Ha Isten velünk, ki ellenünk?”) a város felőli oldalon és Sub alis altissimi („A Magasságos védelme alatt”) a mezei oldalon. Ez a kapu, amely utolsóként épült a négy Holstentor közül, elsőként tűnt el, méghozzá 1808-ban. A városárkon keresztül a legősibb lübecki kőhíd, a Bábu-híd (Puppenbrücke) vezet Holsteinbe.

1863–1871-es restauráció

1855-ben lübecki polgárok petíciót nyújtottak be a szenátushoz, amelyben követelték a megmaradt kapu mielőbbi lebontását, mivel az akadályozza a vasúti létesítmények bővítését. A beadványt 683 aláírás támogatta. Ebben az időszakban azonban ellenállás is mutatkozott a régi épületállomány elpusztításával szemben. August Reichensperger 1852-ben például ezt írta: „Még Lübeck, a Hanza egykori büszke feje is úgy tűnik, nem tudja elviselni korábbi dicsőségének visszfényét. Oly fáradhatatlanul csonkít, nyeseget és mázol át, hogy a »modern felvilágosodásnak« hamarosan már nem kell szégyenkeznie miatta.” Amikor IV. Frigyes Vilmos porosz király tudomást szerzett erről, elküldte a Porosz Királyság akkori műemlékvédelmi kurátorát, Ferdinand von Quastot, hogy „mentse meg, ami menthető”. A bontás körüli vita hosszú ideig elhúzódott. A döntés csak 1863-ban született meg, amikor a lübecki polgárság mindössze egyetlen szavazattöbbséggel úgy határozott, hogy az épületet nem bontják le, hanem inkább átfogóan restaurálják.

A kapu ekkorra már nagyon rossz állapotban volt, mivel minden évben néhány centimétert süllyedt a földbe. A legalsó lőrések már 50 centiméterrel a talajszint alatt helyezkedtek el, és az egész kapu dőlése veszélyes méreteket öltött. Ezáltal az épület statikája drasztikusan megváltozott, olyannyira, hogy már az összeomlásától tartottak. 1871-re a Holstentort alapjaiból újjáépítették. Ezt követően megváltozott a lübeckiek viszonya a kapuhoz. Többé már nem bosszantó romként, hanem egy büszke múlt szimbólumaként tekintettek rá. A 20. században lübecki cégek és a Német Városok Szövetsége is beépítette logójába. Itt találtak rá a lübeckiek a kapura Ludwig Ewers 1926-ban megjelent, rengeteg lübecki történelmet és történetet tartalmazó regényében, A nagypapavárosban (Die Großvaterstadt). Amikor annak idején a lübecki lakosság sokat szenvedett a rendőrfőnöktől, az 1871-ben a Holstentorra felkerült, az S.P.Q.R. mintájára készült S. P. Q. L. feliratot úgy fordították át, hogy Senator Plitt quält Lübeck (Plitt szenátor kínozza Lübecket).

1933/1934-es restauráció

Mivel a tornyok dőlése folytatódott, és az összeomlást továbbra sem lehetett teljesen kizárni, szükségessé vált egy második restauráció. Erre 1933-ban és 1934-ben került sor, amelynek során a Holstentort úgy megerősítették, hogy végre stabilan állt. Ennél a restaurációnál vasbeton horgonyokat használtak a tornyok biztosítására, amelyeket vasgyűrűkkel vettek körül. Olyan átalakításokat is végeztek azonban, amelyek nem feleltek meg a kapu eredeti karakterének, mint például az északi torony emeleteinek említett összevonása. A nemzetiszocialisták a Holstentort múzeummá alakították. Ezt „Dicsőség- és Becsületcsarnoknak” nevezték el, és a lübecki és német történelmet hivatott bemutatni a nemzetiszocialista ideológia szemszögéből. A 20. század második felében építészettörténeti szempontból ma már nem teljesen nyomon követhető, kisebb javítási munkálatokat is végeztek.

2005/2006-os restauráció

2005 márciusától 2006 decemberéig a Holstentort ismét restaurálták. A felújítás költségeit mintegy egymillió euróra becsülték, amelyből 498 000 eurót (az eredetileg tervezett költségek összegét) a Német Műemlékvédelmi Alapítvány és a Possehl Alapítvány finanszírozta. A költségek fennmaradó részét elsősorban magánszemélyek, cégek és tudományos intézmények adományaiból fedezték. Néhány nappal az állványzat felállítása után egy 1934-ben felszerelt horogkeresztet ismeretlenek kivágtak és magukkal vittek. Ez volt az utolsó ilyen szimbólum egy németországi középületen, és a munkálatok során eredetileg egy bádoggal akarták elfedni. Az ellopott horogkereszt helyére egy 2006-os évszámot viselő táblát helyeztek el a restaurációs munkálatok befejezésének emlékére. A munkálatok ideje alatt a kaput biztonsági okokból egy állványponyvával takarták le. A nyomtatott ponyván a kapu felújítás előtti kinézete volt látható nagy felbontásban. 2006. december 2-án, Michael Batz képzőművész fényshow-jának keretében a Holstentort ismét megnyitották a nagyközönség előtt.