Hugh Latimer

 Ez a szócikk részben vagy egészben a Pallas nagy lexikonából való, ezért szövege és/vagy tartalma elavult lehet.
Segíts nekünk korszerű szócikké alakításában, majd távolítsd el ezt a sablont!
Hugh Latimer
Született1490 körül
Thurcaston, (Leicester)
Elhunyt1555. október 16.
Oxford
Állampolgárságaangol
Nemzetiségeangol
Foglalkozásareformátor
TisztségeAnglican Bishop of Worcester (1535–1539)
IskoláiPeterhouse
Halál okamáglyahalál
A Wikimédia Commons tartalmaz Hugh Latimer témájú médiaállományokat.

Hugh Latimer (Thurcaston, (Leicester), kb. 1490 – 1555. október 16.) angol reformátor, protestáns mártír, akit máglyán égettek meg.

Életpályája

VIII. Henrik angol királynak Aragóniai Katalinnal való vitájában tűnt fel először, amikor a cambridge-i egyetem részéről kiküldött vizsgáló bizottság tagjaként a király mellett nyilatkozott. A király hálából udvari káplánjává, majd 1535-ben worcesteri püspökké tette. Amikor 1543-ban VIII. Henrik nőül vette utolsó hitvesét, a kétszeres özvegy, 32 esztendős és gyermektelen Parr Katalint, az új királyné, aki titokban a protestáns hit szabályait követte, egy igen merész és váratlan lépésként pont Hugh Latimert nevezte ki udvari lelkészévé.

Gardiner püspök, az elkötelezett katolikus egyházi ember, a leendő I. Mária angol királynő lelkes támogatója, kezdettől fogva azon volt, hogy akár hamis vádakkal is, de befeketítse Parr Katalint VIII. Henrik előtt.

Amikor Henrik uralkodásának vége felé a reakció pártja került uralomra, a betegsége miatt Londonba utazott Latimert elfogatták, és őt titkos törvényszék elé állítva, a Towerbe záratták. Amikor VI. Eduárd lépett Anglia trónjára, Latimer kiszabadult, de bár a parlament közbelépésére visszanyerte püspöki székét, nem foglalta azt el többé. Eduárd halálával a többi reformátorral együtt 1554-ben őt is újra börtönbe vetették, és a következő évben reformátor-társával, Nicholas Ridley-val együtt megégették.

Művei

Egyházi beszédeit ismételten kiadták Londonban 1825-ben két, majd 1845-ben négy kötetben.

Irodalom

Életrajza megjelent Tulloch Leaders of the Reformation című, 1859-ben kiadott művében és önállóan Latimer címen, Demans által 1869-ben kiadott életrajzában.

Források