A Hybodontiformes a porcos halak osztályának egy fosszilis rendje. Szoros rokonsági viszonyban vannak a ma élő cápák Neoselachii csoportjával.
A rendbe tartozó fajok, amelyek nagyjából 2 méter hosszúak voltak, elterjedtek voltak a földtörténeti késő devontól (Roongodus phijani Vachik Hairapetian & Michael Ginter, 2009), a késő krétáig (Ptychodus decurrens Agassiz, 1848). Néhány ma élő cápa szoros rokon vonásokat mutat ezzel a típussal, például Heterodontus, Hexanchus, Chlamydoselache.
A földtörténeti perm időszak végére az őscápák nagy része kipusztult - ekkor a tengeri fajok 99%-a tűnt el. Ezt a tömeges kihalási hullámot csak a ma élő cápák ősei és a Hybodontiformes csoport élte túl.
Tudnivalók
A korai Cladoselachimorpha őscápák és a Hybodontiformes közötti eltérés:
- A devon időszaki cápák orra tompa és kerek, az állkapocs hosszú és a fej első részéig nyúlik. A mai cápáknál az orr hosszú és elhegyesedő, az állkapocs rövid és az agykoponya alatt van. A hosszú állkapocs gyengébb, mint a rövid állkapocs, ezért a korai porcos halaknak feltehetően gyengébb harapásuk is volt.
- A korai cápák felső állkapcsa elöl és hátul is fel volt függesztve (amphistyalis), míg a hybodonták esetében az állkapocs felfüggesztése megszűnik (hiostylias). Mindebből kitűnik, hogy ennek következtében a korai cápák az állkapcsukat nem tudták harapáskor előre tolni úgy, mint a már fejlettebb hybodonták, vagy a mai cápák.
- A hybodontáknál megjelenik a farokalatti úszó, a hasúszókból a hímeknél kialakul a párzószerv, e tekintetben is a mai cápákra hasonlítottak.
- A hybodontáknak volt egy különleges megkülönböztető jegyük; a hímek fején volt általában kettő, vagy több, egyenként egy-egy éles kampós fullánk (tüske), amelyek 15 cm-t, és az egy méter hosszúgot is elérték (Bathydrepanus rodloxi). Ennek a 'fullánknak' a szaporodásban volt jelentősége.
A cápák csontváza porcokból áll nem csontokból, ezért nem kövesednek meg mindig, ellenben a lenyomatuk sokszor fennmaradt. Az egyetlen része a cápának ami megkövesedhet az a foga, melyet számtalanszor cserél ki élete során. A Hybodus megkövesedett fogai eléggé gyakoriak és megtalálhatók a jura időszaki rétegben az egész világon. Sőt egyes helyeken nagyon is gyakoriak a Hybodus fogak, például a Bakony és a Balaton környéke. Amit az őslénykutatók az őscápákról ismernek, azt nemcsak a fogak tanulmányozásából tudják, hanem a fennmaradt lenyomatukból a váz szerkezetére, valamint a biológiájukra is következtetni tudnak (állatlenyomat sokszorítás).
A Hybodus állkapcsában két fogsor található, ami változatos étrendet mutat. Az egyik fogsor éles, alkalmas a csúszós halak és tintahalak felszeleteléséhez. A második sorban lapos és erős fogak ültek, amellyel a cápa, a puhatestűek házát és a tengerisünöket törte fel. A fogak mérete alapján a hybodonták nagyjából 300 kilogramm tömegűek lehettek.
.jpg)
