Hypocaustum
Működési elve
A rendszer meleg levegő áramoltatásával fűtötte ki az épületet. Három részből állt:
- praefurnium – egy épületen kívüli fűtőház, rendszerint egy kőből kirakott, süllyesztett helyiség.
- suspensura – tulajdonképpeni kis oszlopkákra helyezett, lebegtetett padló, amely alatt a meleg levegő keringett. Ennek magassága változó volt, annak függvényében, hogy az épületet mennyire kellett kifűteni a padló magasabb volt. Mivel nem minden esetben volt szükség a teljes felület kifűtésére, ilyenkor padló alatti keskenyebb vagy szélesebb csatornákban áramoltatták a levegőt.
- tubulatio – a falakba épített szellőző rendszer, amelyen át a részlegesen erejét vesztett meleg levegő távozott. Ez ott készült, ahol a lebegtetett padló a falhoz csatlakozott.
Elterjedése
A hypocaustum a Római Birodalom északi provinciáiban terjedt el. Ilyen fűtőrendszer maradványok láthatók például Magyarországon is Aquincum, Ulcisia Castra, Intercisa romjai között. Leginkább a fürdőkben (therma) használták. Két napig fűtötték megállás nélkül a fürdő épülete alá süllyesztett kemencét, mire a hypocaustum rendszerének segítségével a megfelelő hőmérséklet kialakult a különféle fürdőhelyiségekben. Ilyenkor a csarnok padlója olyan meleg lett, hogy a fürdőzőknek speciális cipőt kellett viselniük, hogy a lábuk meg ne égjen.
A hypocaustumok használata még jó ideig a Római Birodalom bukása után is fennmaradt. A kályhák elterjedése előtt így próbálták fűteni a középkori Európa kolostorait, királyi palotáit is.
