Az intimizmus az enteriőrtervezés századfordulós irányzata. Festőiségre törekvés jellemzi. Főként műterem-enteriőrökben bontakozott ki. Az intimizmus ars poeticája személyiségidealizmuson nyugodott, ez ikonológiai többletet is jelent. Az enteriőr az alaprajz magvává válik. Belülről kifelé épülő házak keletkeznek, melyek belsejében a hagyományos perspektíva elveszíti jelentőségét, helyette csak benső távlatot tűr meg. Ezáltal válik élővé, organikussá.
Mindegyik típus független az urbanizáció kötöttségeitől.
Az intenzív befelé fordulást valósítja meg, a forma egyszerre alakítja az enteriőrt és magát az épületet.
A bútorok és a hozzájuk kötődő életfunkciók határozzák meg. A tagolást egy-egy építészeti elem határozza meg (oszlop) vagy függöny. Mennyezet változatossága (koporsólezárás). Magas belső terket galériák is osztják. Sokszor sokszög alaprajz keletkezik, amit tovább tagolnak ablakfülkék.
Ez a típus főleg Torockait igazgatta. Vallomása: „kibővített lakásunk a kert, ezért ennek és a háznak közös a lelke” (A ház. In: Magyar Iparművészet, 1910.) Enteriőrszerűen tervezett kertek: a kert ugyanolyan zárt, de változatos élettér, mint a lakás. Ebbe a típusba tartoznak Erdély népházai.
Új épületrész formálódik az udvar és a ház között az erdélyi falusi házak mintájára. Ezt Medgyaszay „kieresztésnek” nevezte. Közösségi és egyben térkapcsolatok, főleg népházaknál, iskolatemplomoknál, művésztelepi házaknál.
Az intimizmus festészeti megjelenésének egyik neves képviselője Henri Le Sidaner francia festő.