Irmin

Irmin a háború germán istene, Mannus fia, Irmin – Irmino változatokban eredetileg a zivatar démona. A név jelentése talán előtörő, s így a villámra célozhatott. Irminnek volt szentelve a régi íróknál említett Irminsul nevű szent fa vagy oszlop.

Tacitus szerint a germánok egyik törzsének, a herminonáknak az őse. A név eredetéhez sok vita fűződik. Némelyek szerint az *irmanaz (jelentése: nagy, fenséges) szóból lett képezve, és maga e szó a főistennek (az óskakndináv mitológiában Týr, ófelnémet Zio) volt a mellékneve (mint ahogy Widukind Hirmint mondja a szászok hadistenének), a Herminones (azaz herminonák) tehát a "fenséges isten" fiainak tekintették magukat.Az Irminaz/Irmin szó más kora középkori szövegekben is megtalálható, például a Hildebrandslied-ben az Irmindeot és Irmingot összetett szavakban, valamint olyan személynevekben, mint az Irminfried (a türingek vezére, lásd lentebb).

Irmin Corveyi Widukind (németesen Widukind von Corvey) középkori történetírói művében, a Die Sachsengeschichte-ben is szerepel.

A kutatók az Irminsulhoz kapcsolódóan Widukind leírása alapján arra a következtetésre jutottak, hogy Irmin Tiwaz isten egyik változata vagy mellékneve, illetve Saxnót néven a szászok önálló, nemzeti istene. Norbert Wagner, germanista szerint Irmin nem volt önálló isten, csupán Corveyi Widukind tette ismertté az alakját.

Fennmaradt hagyományok

Az Irmin (kézzel írt formában Hirmin) említésével kapcsolatos rész Widukind beszámolójának elején található, amely a szász törzs kialakulásának mitikus, illetve történelmileg írásban nem rögzített őskoráról szól az 5. és 6. században, az irodalomtörténetben is így emlegetett hősök koráról. Az 531-ben Burgscheidungennél vívott csatában a meroving frankok a szász kontingensek segítségével legyőzik az Irminfried vezette türingeket. A győztes csata után a szászok háromnapos ünnepséget tartanak, felállítanak egy Irminsul-t (a hadisten szent fája vagy oszlopa) és egy áldozati oltárt:

"Hajnalban egy sast helyeznek el a keleti kapunál, és őseik szokása szerint győzelmi oltárt emelnek, hogy saját szent rítusaikat gyakorolják, áldozva őseiknek és imádkozva hozzájuk: név szerint Mars, Herkules, a Nap, akit a görögök Apollónak neveznek. Ebből úgy tűnik, hogy azoknak a véleménye, akik szerint a szászok a görögöktől származnak, egyáltalán nem valószínűtlen, mert Hirmin neve görögül Hermis vagy Mars; egy név, amelyet dicséretre vagy szemrehányásra még ma is használnak a tudatlanok."

„Amikor megvirradt, letették a sast a keleti kapunál, és győzelmi oltárt emeltek, hogy saját áhítatukkal imádják azt, ami számukra szent volt, apáik tévedése szerint: Mars istent oszlopok formájában imádták, Herkules szobrát és felállították, a helyszín választásával Sol előtt tisztelegtek, akit a görögök Apollónnak neveznek. Ebből egyértelműen kitűnik, hogy azoknak a véleménye, akik szerint a szászok a görögök leszármazottai, minden bizonnyal hiteles, hiszen Hirmin görög neve Hermis, vagy Mars; és a mai napig is használjuk ezt a szót dicséretes vagy bíráló értelemben, bár tudat alatt."

– Corvey Widukind: Res gestae Saxonicae 1, 12 (források a szász birodalom történetéhez, 41. o.).

Jegyzetek

↑ Gerhard Köbler: *irmanaz - Germanisches Wörterbuch.
↑ Ebenso Heliand: Fitte 5. Zeile 340; alla thesa irminthiod ("über alle diese (großen/ganzen) Völker").
↑ Hildebrandsliedes. Teil 2, Kommentar. Verlag Peter Lang, Frankfurt am Main 1982, S. 456 ff., S. 551–552.
↑ Die Sachsengeschichte des Widukind von Corvey. In: Paul Hirsch (Hrsg.): Scriptores rerum Germanicarum in usum scholarum separatim editi 60: Die Sachsengeschichte des Widukind von Korvei (Widukindi monachi Corbeiensis Rerum gestarum Saxonicarum libri III). Hannover 1935, S. 9–12 (Monumenta Germaniae Historica).
↑ Rudolf Simek: Lexikon der germanischen Mythologie (= Kröners Taschenausgabe. Band 368). 3., völlig überarbeitete Auflage. Kröner, Stuttgart 2006.
↑ Norbert Wagner: Irmin in der Sachsen-Origo. zur Arbeitsweise des Widukind von Corvey. In: Germanisch-Romanische Monatsschrift (GRM) 59 NF 28. 1978, 385–386 oldal.
↑ Hier abweichend zur Beschreibung der Irminsul bei Rudolf von Fulda als effigie columnarum imitantes Herculem. Karl Helm: Altgermanische Religionsgeschichte. Band 2.2. Heidelberg 1953. 183 oldal.

Források

Angol

Guerber, H a (2010). Hammer of Thor - Norse Mythology and Legends (angol nyelven). Special Edition Books. 21. o. ISBN 1934255335. Hozzáférés: 2012. március 20.^{[halott link]}
Jacob Grimm (2004). Teutonic Mythology (angol nyelven). Courier Dover Publications. 353–354. o. ISBN 0486435466. Hozzáférés: 2012. március 20. {{cite book}}: Unknown parameter |coauthors= ignored (|author= suggested) (súgó)

Német

Widukind von Corvey: Res gestae Saxonicae. H. E. Lohmann u. P. Hirsch (Hrsg.), A. Bauer, R. Rau (Übersetzung). In: Quellen zur Geschichte der sächsischen Kaiserzeit. Bd. 8, 1971, S. 1–183.
Ekkehardt Rotter, Bernd Schneidmüller (Übers., Hrsg.): Widukind von Corvey. Res gestae Saxonicae / Die Sachsengeschichte. Lateinisch-Deutsch, Reclam, Stuttgart 1992.
Heinz Löwe: Die Irminsul und die Religion der Sachsen. In: Edmund Ernest Stengel (Hrsg.): Deutsches Archiv zur Geschichte des Mittelalters. Band 5, Böhlau, Weimar 1942.
Bernhard Maier, Matthias Springer: Irminsul: Reallexikon der Germanischen Altertumskunde. 2. Auflage. Band 15, Walter de Gruyter, Berlin / New York 2000, (online formátumban: Reallexikon der Germanischen Altertumskunde).
Rudolf Simek: Lexikon der germanischen Mythologie (= Kröners Taschenausgabe. Band 368). 3., völlig überarbeitete Auflage. Kröner, Stuttgart 2006.
Matthias Springer: Die Sachsen. Kohlhammer, Stuttgart 2004.
Norbert Wagner: Irmin in der Sachsen-Origo. Zur Arbeitsweise des Widukind von Corvey. In: Germanisch-Romanische Monatsschrift (GRM) 59 (NF 28). 1978, S. 385–397.

Kapcsolódó szócikkek

[1] Gerhard Köbler: *irmanaz - Germanisches Wörterbuch.

[2] Ebenso Heliand: Fitte 5. Zeile 340; alla thesa irminthiod ("über alle diese (großen/ganzen) Völker").

[3] Hildebrandsliedes. Teil 2, Kommentar. Verlag Peter Lang, Frankfurt am Main 1982, S. 456 ff., S. 551–552.

[4] Die Sachsengeschichte des Widukind von Corvey. In: Paul Hirsch (Hrsg.): Scriptores rerum Germanicarum in usum scholarum separatim editi 60: Die Sachsengeschichte des Widukind von Korvei (Widukindi monachi Corbeiensis Rerum gestarum Saxonicarum libri III). Hannover 1935, S. 9–12 (Monumenta Germaniae Historica).

[5] Rudolf Simek: Lexikon der germanischen Mythologie (= Kröners Taschenausgabe. Band 368). 3., völlig überarbeitete Auflage. Kröner, Stuttgart 2006.

[6] Norbert Wagner: Irmin in der Sachsen-Origo. zur Arbeitsweise des Widukind von Corvey. In: Germanisch-Romanische Monatsschrift (GRM) 59 NF 28. 1978, 385–386 oldal.

[7] Hier abweichend zur Beschreibung der Irminsul bei Rudolf von Fulda als effigie columnarum imitantes Herculem. Karl Helm: Altgermanische Religionsgeschichte. Band 2.2. Heidelberg 1953. 183 oldal.