 | ||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||
Nem fenyegetett       | ||||||||||||
| Magyarországon fokozottan védett Természetvédelmi érték: 100 000 Ft | ||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||
| ||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||
| Isophya costata Brunner von Wattenwyl, 1878 | ||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Magyar tarsza témájú kategóriát.
|
A magyar tarsza (Isophya costata) a fürgeszöcskék családjába tartozó, a Kárpát-medencében endemikus szöcskefaj.
A magyar tarsza testhossza a hím esetében 19–24 mm, a nőstény 22–26 mm, ehhez járul még a 14–16 mm-es tojócső. Nemzetségének egyik legnagyobb képviselője. Alapszíne zöld. Szemétől fehér vonal indul hátrafelé a torpajzs élein és a szárny peremén keresztül a szárny végéig. A torpajzs végén a fehér vonalat belülről vörösbarna csík kíséri. A homlok teteje jóval szélesebb mint a többi tarszáé, kb. megfelel a csáp első szelvénye hosszának. Csápjai hosszúak, első harmadukban sárgák, utána zöldek. Szárnyai csökevényesek, pikkelyszerűek; a hím esetében látható hossza kicsit rövidebb a torpajzsénál, a nőstény szárnyhossza kb. a torpajzsénak a fele. A hím fedőszárnya aszimmetrikus, felülről nézve a bal szárny háromszögletű, barnás színű és rajta két erős, zöld keresztér látható. A hím cerkusza (potrohfüggeléke) a tövénél erős, utolsó harmadában befelé ível. A nőstény tojócsöve hosszú, felfelé ívelő, a végén vörösbarnán fűrészes.
Ciripelése erősebb a többi tarszáénál. Éneke magányos syllabusokból, néha syllabus-csoportokból áll, melyek 2-3 másodperces szünetekkel követik egymást.
Közeli rokonaival (kárpáti tarsza, erdei tarsza, szerény tarsza, illír tarsza, pienini tarsza, Stys-tarsza) lehet összetéveszteni.
A Kárpát-medencében honos; Magyarországon kívül Kelet-Ausztriában, Észak-Szerbiában és Nyugat-Romániában vannak állományai. Magyarországon a Bakonyban, a Balaton-felvidéken, a Budai-hegységben, a Bükkben, a Mecsekben, a Villányi-hegységben, a Délkelet-Alföldön (Mártély), a Mezőföldön és a Kisalföldön (Fertőmellék) vannak kis egyedsűrűségű, szigetszerű populációi. Nagyvárosoknál pl.: Budapest budai oldal mocsaras részén, ezzel foglalkozó egyetemista tanuló (Duhaj Benjamin) próbálta meghonosítani, betelepíteni korábban, de a jelek szerint nem tudott eredményt elérni. A területen az egyéb igazságügyi szakértő és a hatóság sem talált egyedeket, rovar állomány nem volt fellelhető. Ez adódhat abból, hogy ezen a területen, korábban lakóházak álltak melyeket lebontottak, és a törmelékét a földbe forgatták, ezért a terület szennyezett a felszín alatt.
A jégkorszak sztyeppi élővilágának reliktuma. Magas füvű, közepesen nedves vagy félszáraz, kétszikűekben gazdag löszgyepek, sztyepprétek, lejtősztyeppek, nyáron kiszáradó láprétek lakója. Kedveli a koloncos legyezőfűben (Filipendula hexapetala), borkóróban (Thalictrum sp.), tejoltó galajban (Galium verum) és különböző pillangósvirágúakban (pl. Vicia sp., Lathyrus sp.) gazdag élőhelyeket. A többi tarszától eltérően kerüli az erdőszélet, tisztásokat. Különféle kétszikű növények leveleivel táplálkozik. Napközben rejtőznek, késő délután és este aktívak. Röpképtelen, gyengén ugró faj, ellenségeitől a háttérbe olvadó zöld színe védi.
A nőstény a talajba rakja a petéit, amelyek akár négyszer is telelhetnek, mire kora tavasszal kikelnek belőlük a lárvák. Az imágók májusban jelennek meg és június végére, július elejére be is fejezik életüket. Az extrém időjárás miatt, amelyek mostanában tapasztalhatók ez a szaporodási ciklus hónapokkal előrébb is kerülhet, április vége május elejére be is fejeződhet a jelenlegi tapasztalatok és időjárás szerint.
Magyarországon fokozottan védett, természetvédelmi értéke 100 000 Ft.
