 |
|---|
.jpg) |
| Rendszertani besorolás |
|
|
| Hivatkozások |
 A Wikifajok tartalmaz Ixodes hexagonus témájú rendszertani információt.
 A Wikimédia Commons tartalmaz Ixodes hexagonus témájú médiaállományokat és Ixodes hexagonus témájú kategóriát.
|
Az Ixodes hexagonus (Leach, 1815), az Ixodes nembe tartozó kullancsfaj. Elsősorban a sünök (Erinaceus spp.) köpeny- és odúparazitájaként ismert, de más rövidszőrű emlősökön, például rókákon, görényeken, kutyákon és macskákon is előfordulhat.
Az Ixodes hexagonus teste (idiosoma) kis-közepes méretű; a nőstényeken szív alakú (szív- vagy hexagonra emlékeztető) pajzs (scutum) található. Telített (vérrel telt) állapotban a faj világos szürkés–fehéres árnyalatot vehet fel, míg nem telítődve barnás-bordó fej- és lábrész jellemzi. Az I. hexagonus morfológiailag hasonlít az I. ricinusra, de a lábak, tarsuszok és más mikromorfológiai jegyek (pl. porosodott gnathosoma jellemzők) alapján elkülöníthető.
Az I. hexagonus háromgazdás kullancs. Fejlődését tekintve a lárva, nimfa és imágó (felnőtt) stádium jellemzi. Gyakran odú- vagy fészkelő élőhelyhez kötődő (endophil) életmódot folytat: a kullancsok nagy része a sünök odvaiban és alvóhelyein fejlődik és telel át, ezért az időjárás változásaira kevésbé érzékeny, mint a nyílt élőhelyeket kereső fajok. Egy nőstény több száz petét rakhat (~150–600 között változhat). A faj demográfiáját és populációdinamikáját különböző vizsgálatok összehasonlították általánosabb (pl. I. ricinus) fajokkal; ezek alapján az I. hexagonus specializált, fészekközpontú életmódjára.
Az elsődleges gazda az európai sün (Erinaceus europaeus, E. roumanicus stb.), de parazitál kisebb és közepes testű odúlakó emlősöket (róka, borz, menyétfélék), illetve időnként háziállatokat is. Elterjedése főként Nyugat-, Közép- és Kelet-Európában dokumentált; előfordulási adatok kiterjednek a Brit-szigetektől egészen Szibéria peremvidékéig, az elterjedés részben a gazda elterjedését követi.
Bár az I. ricinus a Lyme-kór legfontosabb európai vektora, az I. hexagonus is hordozhat és terjeszthet olyan kórokozókat, amelyeket a sünök és egyéb kisgazdák fenntartanak. Több molekuláris vizsgálat mutatott ki Borrelia/Borreliella fajokat I. hexagonus egyedeiből, bár a fertőzöttségi arányok és a vektorkompetencia mértéke fajonként és vizsgálatonként változó. Az I. hexagonus szerepét inkább rezervoár- és helyi fenntartó ciklusban betöltöttként tartják számon, különösen városi vagy kertvárosi környezetben. Emellett más kullancsokhoz hasonlóan potenciálisan hordozhat Anaplasma- és Babesia-fajokat is. A faj humán fertőzések átadásában betöltött szerepét azonban kevésbé dokumentálták, mint az I. ricinus esetében.
Az I. hexagonus azonosítása mikroszkópos vizsgálatot igényelhet a hasonló Ixodes-fajok elkerülése miatt; kulcsfontosságú morfológiai bélyegek a scutum alakja, a tarsuszok és a gnathostoma részletei. Genetikai módszerek (pl. PCR és filogenetikai analízis) ma már gyakran kiegészítik a morfológiai azonosítást, különösen kórokozó-kimutatás esetén.
Bár a faj természetrajzát több, átfogó összefoglaló is feldolgozta, további longitudinális és vektorkompetencia-vizsgálatok szükségesek a pontos szerep meghatározásához a patogénátvitelben, különösen városi ökológiai rendszerekben. A molekuláris vizsgálatok növelik a fajhoz kapcsolódó kórokozók ismert listáját, de a tényleges átviteli mechanizmusokat és az emberre/ háziállatra gyakorolt kockázat mértéke több kutatást igényel.