A Jacquerie (ejtsd zsakri), az 1358. évi május–júniusi francia parasztlázadás gúnyneve. A pestis és a 100 éves háború dúlásai következtében robbant ki. A párizsi polgárok 1357. évi felkelésének hatása alatt keletkezett és Párizs környékéről kiindulva, csakhamar elterjedt Picardiában, Champagne-ban és Orléans környékén. A parasztok véres bosszút állottak elnyomóikon, de végül a jobban fegyverzett páncélos lovagság leverte őket és sorsuk még keservesebb lett. A Jacquerie vezére egy Guillaume Gaillet nevű paraszt volt, aki az utolsó harcokban esett el. A felkelést a francia nemesség gyorsan vérbe fojtotta.
A francia nemesek a parasztokat Jacques Bonhomme (Együgyű Jakab) névvel illették.
A 100 éves angol–francia háború veszteségei következtében először Párizs polgárai keltek fel, majd ezek példáján felbuzdulva, a jámbor paraszt („Jacques Bonhomme") is fellázadt. A lázadás Franciaország nagy részére kiterjedt. A nemesség csak nehezen tudta a Jacquerie vezérét, Caillet parasztkirályt és csapatait legyőzni. Utána még nehezebbé vált a jobbágyok sorsa.
Jean Froissart a Jacquerie kapcsán arról írt, hogy a parasztok azt hangoztatták, hogy „uraik hasonlóságára formált emberek, mégis állatokként kezelik őket. Ebből ők nem kérnek, nem szenvedhetik tovább, egyenlőek akarnak lenni.” és „Ha az Isten nem akadályozza meg, a gazság úgy elharapózik, hogy a bandák mind elpusztították volna a nemes vitézeket, utána a szentegyházat és minden gazdag embert a világban.”
