Élete
Ruisbroekban született, és 24 éves korában Brüsszel egyik templomának vikáriusa lett. Állásában erősen igyekezett buzgólkodni a maga és a nép lelki üdvéért, gyakorolta a jótékonyságot, és a környezetében levő misztikusokkal barátságot kötött. Világi papként csak 60 éves korában lépett a szabályozott-kanonok rend egyik kolostorába, mint első perjel.
Életét már halála előtt csodák híre szőtte körül, amelyek bekerültek Ruusbroec halála után lejegyzett életrajzába. Kortársaitól a doctor ecstaticus címet kapta.
Művei, gondolatai
A szélesebb közönség elérése érdekében inkább népnyelven (brabanti nyelven), a németalföldi közösség nyelvén írt, nem pedig latinul.
Tanítványai lefordították írásait latin nyelvre is.
Legnevezetesebb írása az 1530-ban kinyomtatott De ornatu spiritualium nuptiarum című traktátusa, de sok misztikus munkája is ismert.
Írásait Ruusbroec saját állítása szerint „a Szentlélek ihletésére és a Szentháromság különösen kedves vezetése mellett” jegyezte le.
Ruusbroec tagadhatatlan jámborsága és egyházias lelkülete. Amikor a léleknek Istennel való egyesüléséről beszél, a keleti kereszténység "teofánia", "átistenülés" képét fogalmazza meg: az Istennel való egyesüléskor teljesen elveszik a "régi" ember, és immár kegyelemben újjáalkotva, istenítő tisztasággal egyesül az Istenséggel; abban a világosságban, amelyben Istent szemléli, és amely világosság őt magát is kitölti.
