Jean Mabillon
| Jean Mabillon | |
.jpg) | |
| Született | 1632. november 23. Saint-Pierremont |
| Elhunyt | 1707. december 27. (75 évesen) Párizs |
| Álneve |
|
| Állampolgársága | francia |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái |
|
| Sírhelye | saint-germain-des-prés-i apátság |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Jean Mabillon témájú médiaállományokat. | |
Jean Mabillon [ejtsd: 'mabijon'], magyarosan Mabillon János O. S. B. (Saint-Pierremont, 1632. november 23. – Párizs, 1707. december 27.) francia bencés szerzetes és történettudós, kortársai szerint „Franciaország legnagyobb tudósa”, az oklevéltan megalapítója.
Élete
21 éves korában, 1653. szeptember 5-én lépett a bencés-rend Szent Mórról elnevezett Maurinusok nevű kongregációjába. Fiatal éveiben sokat betegeskedett, ennek ellenére 1660. március 27-én Amiensben mégis pappá szentelték. 1663-ban St. Denisben a műemlékek felügyelőjének nevezték ki, majd 1664-ben Párizsba küldték elöljárói, ahol a Saint Germain-apátság könyvtárosának, Lukas D'Achérynek segített.
Párizsban adta ki 1667-ben első nagyobb művét: Opera s. Bernardi (Clairvaux-i Szent Bernát műveinek gyűjteménye). 1668-ban jelentette meg az I. kötetet a bencés-rend szentjeinek életrajzából, amelyet 1702-ig még másik 8 követett. A francia király megbízásából nagyobb tudományos utazásokat tett Franciaországban, majd 1680-ban bejárta a Német-Római Birodalmat és Itáliát, elsősorban Franciaország történetével kapcsolatos történeti dokumentumokat kutatva. A francia királyi könyvtárat több mint 3.000 jelentős könyvvel és kézirattal gazdagította. De re diplomatica című művéért a oklevéltan megalapítójának nevezik.
1701-ben a Szépirodalmi Akadémia (Académie des Inscriptions et Belles-Lettres) tagjává nevezték ki. A „Franciaország legnagyobb tudósá”-nak nevezett Mabillon ennek ellenére megmaradt egyszerű szerzetesnek, és ezzel az egész maurinus kongregáció példaképe lett. 1707-ben hunyt el 75 éves korában.
Műveinek listája
- Acta sanctorum ordini S. Benedicti (Párizs, 1668–1702)
- Vetera analecta etc. (Párizs, 1675–1685)
- De re diplomatica libri VI. (Párizs, 1681)
- De liturgia Gallicana libri III. (Párizs, 1685)
- Museum Italicum (Párizs, 1687–1689)
- Traité des études monastiques (Párizs, 1691)
- Annales Ordinis S. Benedicti (Párizs, 1703)
- La mort chrétienne (Párizs, 1702)
- Oeuvres posthumes
Életrajzát és számos művének jegyzékét tanítványa, Ruinart jelentette meg. Magyarul Horvát Árpád történész (Szendrey Júlia második férje) méltatta munkásságát (Mabillon János, a diplomatika megalapítója, Akadémia, Budapest, 1885 → elektronikus elérhetőség)
Jegyzetek
- 1 2 Német Nemzeti Könyvtár. "Gemeinsame Normdatei". Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Hozzáférés: 2014. április 27.
- 1 2 Francia Nemzeti Könyvtár. "BnF-források" (francia nyelven). Hozzáférés: 2015. október 10.
- 1 2 "Encyclopædia Britannica". Encyclopædia Britannica Online (angol nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9.
- 1 2 "SNAC" (angol nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9.
- 1 2 "Brockhaus Enzyklopädie". Brockhaus (német nyelven). F.A. Brockhaus. Hozzáférés: 2017. október 9.
- ↑ "Store norske leksikon". Great Norwegian Encyclopedia (norvég (bokmål) nyelven). Hozzáférés: 2026. október 17.
Források
- Magyar katolikus lexikon I–XVII. Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 1993–2014. ISBN 963-361-626-3 Mabillon
- Mabillon. In A Pallas nagy lexikona. Szerk. Bokor József. Budapest: Arcanum – FolioNET. 1998. ISBN 963 85923 2 X Hozzáférés: 2017. augusztus 2.
További információk
- Horvát Árpád: Mabillon János a diplomatika megalapitója. Székfoglaló-értekezésül; MTA, Bp., 1885 (Értekezések a történelmi tudományok köréből)
