Jean Monnet

Fiatalkora

1888. november 9-én született a Charente megyei Cognac városkában. Apja, Jean-Gabriel Monnet, konyak- és pálinkakereskedő volt, egy jó nevű cég vezetője, aki német-, svéd- és oroszországi eladásokkal alapozta meg cége hírnevét. 1888 januárjában elvette Maria Demelle-t, Monnet anyját, akit ismerői szigorú, igényes nőként írtak le.

A fiatal Jean mindig is utálta az iskolát: nem bírt egy helyben maradni, s nagyon nehezére esett fejből megtanulni valamit. Monnet később is keveset olvasott, a filozófia és az eszmei áramlatok sohasem érdekelték igazán. Ez is hozzájárulhatott ahhoz, hogy igazán önálló, gyakorlatias, előkoncepcióktól mentes gondolkodó lett. Nagyon állhatatos volt: amit a fejébe vett, azt meg is csinálta. Később így vallott erről: „nem optimista vagyok, hanem eltökélt” – nem csak elvárom a jót, de teszek is érte.

16 évesen Monnet lemondott a tanulásról és utazni kezdett. Apja beleegyezésével két évet töltött el Londonban egy bizonyos Mr. Chaplinnel. A fiatal Monnet igazi kalandnak, felfedezésnek tekintette utazását és lenyűgözte az angol hatalom működése – itt ismerte meg az országokon átívelő közös cselekvés előnyeit: „Ott tanultam meg, hogy mi a közös munka, aminek sem Cognac-ban, sem Franciaország más részén nem láttam ilyen szintű megvalósulását.”

1914–1938

Az első világháború alatt gyorsan elismert, megbízható munkaerővé vált, sőt, szinte hónapok alatt döntéshozó pozícióban találta magát. Az antant beszerzéseit és a tengeri szállítást koordinálta sikeresen, ezzel járult hozzá az antant gazdasági fölényének kibontakozásához. A háború után a Népszövetségben kapott munkát Sir Eric Drummond mellett Genfben. A nevéhez fűződik a Felső-sziléziai helyzet rendezése és az Ausztriának nyújtott pénzügyi segítség. 1924-ben otthagyta a Népszövetséget, s visszament a családi vállalkozásba, majd bankügyletekkel foglalta el magát. A franciaországi pénzügyi rendezés (1924) után az 1920-as évek végén Lengyelországban és Romániában is részt vesz a złoty illetve a lej stabilizálásában. A harmincas években bankárként dolgozott, s mellékesen a bázeli székhelyű Nemzetközi Bank megalapításában is kulcsszerepet játszott. 1934-ben elvette Silvia de Bondinit. Újabb küldetése során Kínában a vasutak modernizálása és egy fejlesztési bank létrehozása volt a feladata, melyet a rengeteg akadály ellenére is sikerre vitt. 1935-ben saját céget alapított Monnet, Murnane & Co. néven.

1939–1950

1939-től Franklin D. Roosevelt elnök mellett építette a „demokrácia arzenálját”, egyengette az angol-francia szövetség útját. Amerikában különleges meghatalmazottként repülőgépek beszerzésén fáradozott – Hitler fölényét ellensúlyozandó – Franciaország számára, miközben az eleinte elzárkózó amerikai vezetést próbálta meggyőzni a fegyverkezés és modernizálás fontosságáról. Monnet ötletének helyességét a Pearl Harbor elleni japán támadás (1941. december 7.) igazolta. Franciaország német megszállása után Monnet Afrikába utazott, ahol először a francia egység létrehozásán dolgozott (elsődleges célja Henri-Honoré Giraud tábornok és Charles de Gaulle tábornok összebékítése volt), majd fegyvereket és ellátmányt szerzett a háborúba bekapcsolódó francia hadseregnek.

A háború után de Gaulle tábornok mellett rövid kormányzati szerepet is vállalt. A tervezési főbiztosság élén Franciaország modernizációján, a stratégiai források gondos elosztásán dolgozott. Célja volt a nehézipar fejlesztése, Franciaország modernizálása, versenyképessé tétele, a termelékenység és a munkamorál javítása.

1950–1955

Monnet tehetsége igazán csak a második világháború után bontakozott ki a francia és az európai újjáépítésben, majd az Európai Szén- és Acélközösség és a további Európai Közösségek létrehozásában. A világháborút követő időszakban a nagyhatalmak nem tudták Németország sorsát megnyugtatóan rendezni, miközben a Szovjetunió közvetlen fenyegetést jelentett Nyugat-Európára nézve.

Monnet ekkor állt elő a régóta érlelt tervvel, amely Schuman-terv néven vonult be a történelembe. Ebben Európa egységét a szén- és acéltermelés szupranacionális alapú összevonásával próbálták meg elérni. Az 1952-ben létrejött Európai Szén- és Acélközösség az első sikeres európai közösségként 1955-ig Monnet elnökletével működött.

Ezt a tervet követte a később elbukott Pleven-terv, melyet szintén Monnet talált ki. A terv elsősorban egy európai politikai és védelmi közösség terve volt, azonban elbukott a nemzetállamok (elsősorban Franciaország) ellenállásán. Monnet-nak a későbbiekben az Európai Gazdasági Közösség (Közös Piac, 1957) és az Európai Atomenergia Közösség (EURATOM, 1957) létrehozásában is tevékeny szerepe volt.

Az Akcióbizottság és Monnet utolsó évei

1955-től Monnet visszavonult a politikától, létrehozta Akcióbizottság az Európai Egyesült Államokért nevű szervezetét, amely egészen 1975-ig közvetlen és közvetett nyomásgyakorlással próbált meg hatni a politikusokra. Az akcióbizottság a politikai, gazdasági és pénzügyi egység legfőbb szószólója lett, ahol tudta, elősegítette a további európai integrációt. Síkra szállt Nagy-Britannia felvétele, a pénzügyi közösség létrehozása, illetve a közös európai főváros megalapítása mellett is. Az 1965-ös európai politikai válság után az Akcióbizottság vitte tovább az európai integráció gondolatát.

1975-ben Monnet megszüntette az Akcióbizottságot és a következő évben megírta emlékiratait (Mémoires). 1979-ben halt meg (március 16., Houjarray), hamvait 1988-ban a párizsi Panthéonban helyezték el.