Jeanette Winterson

Jeanette Winterson
Született1959. augusztus 27. (67 éves)
Manchester,  Anglia
ÁlneveJeanette Winterson
Állampolgárságabrit
Nemzetiségeangol
HázastársaSusie Orbach (–2019)
Foglalkozása
Iskolái
  • St Catherine's College
  • Accrington and Rossendale College
Kitüntetései
Lista
  • a Brit Birodalom Rendjének tisztje
  • John Llewellyn Rhys-díj
  • a Brit Birodalom Rendjének parancsnoka
  • E. M. Forster Award (1990)
  • British Academy Television Award for Best Drama Series (Beeban Kidron, Nem a narancs az egyetlen gyümölcs, 1991)
  • Lambda Literary Award for Lesbian Fiction (6th Lambda Literary Awards, 1993, 1994)
  • BBC 100 Women (2016)
  • Fellow of the Royal Society of Literature (2016)
A Wikimédia Commons tartalmaz Jeanette Winterson témájú médiaállományokat.

Jeanette Winterson, CBE (Manchester, 1959. augusztus 27. –) angol író.

Első könyve, az Oranges Are Not the Only Fruit félig önéletrajzi regény volt egy angol pünkösdi közösségben felnövő leszbikusról. Más regényei a nemi polaritásokat és a szexuális identitást, később pedig az ember és a technológia viszonyát vizsgálják. Műsorvezetőként és kreatív írás tanárként tevékenykedik. Elnyerte a Whitbread-díjat(wd) első regényéért, a BAFTA-díjat a legjobb drámáért, a John Llewellyn Rhys-díjat, az E. M. Forster-díjat és a St. Louis Irodalmi Díjat, valamint kétszer a Lambda Irodalmi Díjat. Irodalmi munkásságáért megkapta a Brit Birodalom Rendjének tisztje (OBE) és a Brit Birodalom Rendjének parancsnoka (CBE) kitüntetést, valamint a Royal Society of Literature tagja. Regényeit közel 20 nyelvre fordították le.

Fiatalkora és iskolái

Manchesterben született, és 1960. január 21-én fogadta örökbe Constance és John William Winterson. A lancashire-i Accringtonban(wd) nőtt fel, és az Elim Pünkösdi Egyházban nevelkedett. Pünkösdi keresztény misszionáriusnak nevelték, és már hatéves korában elkezdett evangelizálni és prédikációkat írni.

16 éves korára Winterson leszbikusnak(wd) vallotta magát, és elhagyta otthonát. Nem sokkal később az Accrington and Rossendale College-ba járt, és különböző alkalmi munkákból tartotta fenn magát, miközben az oxfordi St. Catherine's College-ban tanult angolt (1978-1981).

Pályája

Miután Londonba költözött, különböző színházi munkákat vállalt, többek között a Roundhouse-ban(wd), és megírta debütáló regényét, az Oranges Are Not the Only Fruit-ot, amely egy félig önéletrajzi ihletésű történet egy érzékeny tinédzserlányról, aki lázad a konvenciók ellen. Winterson többek között szerkesztőségi asszisztensi állásra jelentkezett a Pandora Pressnél, egy 1983-ban Philippa Brewster által újonnan alapított feminista kiadónál. 1985-ben Brewster kiadta az Oranges Are Not the Only Fruit című könyvet, amely elnyerte a Whitbread Prize for a First Novel díjat. Winterson 1990-ben televíziós adaptációban adta elő. The Passion című regénye a napóleoni Európában játszódik.

Későbbi regényei a testiség és a képzelet határait, a nemi polaritásokat és a szexuális identitásokat vizsgálják, és számos irodalmi díjat nyertek. The PowerBook című művének színpadi adaptációját 2002-ben mutatták be a londoni Royal National Theatre-ben. Vásárolt egy elhagyatott sorházat is a kelet-londoni Spitalfieldsben(wd), amelyet alkalmi lakássá alakított át, a földszinten pedig Verde's néven bioélelmiszereket(wd) árusító üzletet nyitott. 2017 januárjában az üzlet bezárásáról beszélt, amikor az adóköteles érték és így az iparűzési adó megugrása azzal fenyegetett, hogy az üzlet tarthatatlanná válik.

2009-ben Winterson a „Dog Days” című novelláját az Oxfam Ox-Tales projektjének adományozta, amely 38 szerző négy brit novellagyűjteményét tartalmazza. Története a Fire című gyűjteményben jelent meg. Támogatta a londoni Shepherd's Bush Színház(wd) újraindítását is. Írt és előadott egy művet a Sixty Six Books projekthez, amely a King James Biblia egy-egy fejezetén alapul, más regényírókkal és költőkkel, köztük Paul Muldoonnal(wd), Carol Ann Duffyval(wd), Anne Michaelsszel(wd) és Catherine Tate-tel együtt.

Winterson 2012-es regénye, a The Daylight Gate, amely az 1612-es pendle-i(wd) boszorkánypereken alapul, azok 400. évfordulóján jelent meg. Főszereplője, Alice Nutter, az azonos nevű, valós életben élt nőn alapul. A The Guardian munkatársa, Sarah Hall(wd) így jellemzi a művet:

„az elbeszélői hang cáfolhatatlan; ez egy régimódi történetmesélés, prédikáló hangnemmel, amely parancsol és megrémít. Olyan is, mint a bírósági tudósítás, az eskü alatt tett tanúvallomás. A mondatok rövidek, igazmondóak – és rettentő..... Az abszolutizmus Winterson erőssége, és ez a tökéletes mód arra, hogy igazolja a természetfeletti eseményeket, amikor azok bekövetkeznek. Nem kérik, hogy higgyünk a varázslatban. A mágia létezik. Egy levágott fej beszél. Egy ember átváltozik nyúllá. A történet olyan feszesre van feszítve, mint egy fogas, így az olvasó hitetlensége inkább megszakad, mint felfüggesztésre kerül. És ha mégis marad kétség, a szöveg érzékisége meggyőzi.”

2012-ben Winterson követte Colm Tóibínt a kreatív írás professzoraként a Manchesteri Egyetemen.

2019-es regénye, a Frankissstein: A Love Story a Booker-díj hosszú listáján szerepelt.

2023 októberében Jonathan Cape(wd) kiadta a Night Side of the River-t. Suzi Feay, a Literary Review írója a következőket mondta: „Ezekben az élvezetes mesékben Winterson ügyesen szolgálta a műfajt, miközben felvázolt néhány nyugtalanító jövőbeli irányt is, amelyet a szellemtörténet elvehet.”

Díjai és elismerései

Magánélete

Winterson 16 éves korában vallotta be, hogy leszbikus. 1987-es The Passion című regényét Pat Kavanagh-val(wd), irodalmi ügynökével való kapcsolata ihlette. 1990 és 2002 között Winterson kapcsolatban állt a BBC rádióadójával és Peggy Reynolds akadémikussal. Miután ez véget ért, Winterson kapcsolatba került Deborah Warner színházi rendezővel. 2015-ben házasodott Susie Orbach(wd) pszichoterapeutával, a Fat is a Feminist Issue szerzőjével. A pár 2019-ben vált el.

Könyvei

Magyarul

Jegyzetek

  1. ↑ "web.archive.org/web/20160401161149/http://jeugdliteratuur.org/auteurs/jeanette-winterson". {{cite web}}: Check |archiveurl= value (súgó)
  2. ↑ "Nemzetközi Virtuális Katalógustár". Nemzetközi Virtuális Katalógustár. Online Számítógépes Könyvtári Központ. Hozzáférés: 2018. szeptember 16.
  3. ↑ Német Nemzeti Könyvtár. "Gemeinsame Normdatei". Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Hozzáférés: 2018. szeptember 16.
  4. ↑ Francia Nemzeti Könyvtár. "BnF-források" (francia nyelven). Hozzáférés: 2018. szeptember 16.
  5. ↑ "OpenData BNP". Hozzáférés: 2018. szeptember 16.
  6. ↑ "lambdaliterary.org/awards/lammys-directory-1988-present/".
  7. ↑ "BBC 100 Women 2016: Who is on the list?". 2016. október 7. Hozzáférés: 2025. december 19.
  8. ↑ "rsliterature.org/fellows/jeanette-winterson/". Hozzáférés: 2025. június 26.
  9. ↑ Német Nemzeti Könyvtár. "Gemeinsame Normdatei". Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Hozzáférés: 2014. április 27.
  10. ↑ "www.nndb.com/lists/515/000063326/".
  11. ↑ "SNAC" (angol nyelven). Hozzáférés: 2018. szeptember 16.
  12. ↑ "Encyclopædia Britannica". Encyclopædia Britannica Online (angol nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9.
  13. ↑ "ISFDB" (angol nyelven). Hozzáférés: 2018. szeptember 16.
  14. ↑ "Jeanette Winterson". international literature festival berlin (amerikai angol nyelven). Hozzáférés: 2023. december 31.
  15. ↑ Winterson, Jeanette (2011). Why Be Happy When You Could Be Normal?. New York, NY: Jonathan Cape. 17–18. o. ISBN 978-0-8021-2010-6. OL 16488820W. Hozzáférés: 2023. november 1.
  16. ↑ Brooks, Libby (2000. szeptember 2.). "Power surge". The Guardian. London. 2008. október 12. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2016. december 11.
  17. ↑ Eide, Marian (2001). "Passionate Gods and Desiring Women: Jeanette Winterson, Faith, and Sexuality". International Journal of Sexuality and Gender Studies. 6 (4): 279–291. doi:10.1023/A:1012217225310. S2CID 141012283.
  18. 1 2 Smith, Patricia Juliana (2002. november 23.). "Winterson, Jeanette (b. 1959)". glbtq.com. 2003. május 23. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2008. december 4.
  19. 1 2 3 4 Jaggi, Maya (2004. május 28.). "Redemption songs". The Guardian. 2013. január 15. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2019. november 23.
  20. ↑ Gold, Tanya (2011. október 28.). "Page in the Life: Jeanette Winterson". The Telegraph. 2019. november 23. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2019. november 23.
  21. ↑ "Amazon sorry for book sales error which hit Accrington author". Lancashire Telegraph. 2009. április 14. 2019. augusztus 26. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2016. december 9.
  22. ↑ "Biography". jeanettewinterson.com. 2000. 2012. március 25. dátummal az eredeti címről archiválva.
  23. ↑ "Literature | Jeanette Winterson". British Council. Hozzáférés: 2024. február 21.
  24. ↑ Spanoudi, Melina (2024. november 1.). "Editor, publisher and literary agent Philippa Brewster dies aged 74". The Bookseller. Hozzáférés: 2024. november 4.
  25. ↑ Bilger, Audrey (1997). "Jeanette Winterson, The Art of Fiction No. 150". The Paris Review. No. 145. 2023. június 15. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2023. november 1.
  26. ↑ Kellaway, Kate (2006. június 25.). "If I Was a Dog, I'd Be a Terrier". The Observer. London. 2014. szeptember 23. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2008. december 6.
  27. ↑ Winterson, Jeanette (2009. október 9.). "The story of my Spitalfields home". The Times. ISSN 0140-0460. 2019. január 13. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2019. január 12. – via www.thetimes.co.uk.
  28. ↑ Winterson, Jeanette (2010. június 12.). "Once upon a life: Jeanette Winterson". The Guardian. ISSN 0261-3077. 2018. július 5. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2019. január 12. – via www.theguardian.com.
  29. ↑ Khomami, Nadia (2017. január 23.). "Jeanette Winterson to close London shop due to business rates surge". The Guardian. ISSN 0261-3077. 2019. január 13. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2019. január 12. – via www.theguardian.com.
  30. ↑ Chu, Ben (2017. február 26.). "Sorry Jeanette Winterson, but you're wrong about business rates". The Independent. 2019. január 13. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2019. január 12.
  31. ↑ "Jeanette Winterson on the threat of closure to her Spitalfields deli". Evening Standard. 2017. január 31. 2020. november 12. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2019. január 12.
  32. ↑ Az Ox-Tales az Egyesült Királyság 38 legismertebb szerzője által írt négy novellás antológiára utal. Mindannyian az Oxfamnak(wd) adományozták történeteiket. A könyvek és történetek lazán a négy elemre épülnek: Föld, Tűz, Levegő és Víz.
  33. ↑ Ox-Tales Archiválva 2009. május 20-i dátummal a Wayback Machine-ben.. Oxfam. Retrieved on 26 August 2011.
  34. ↑ The Sixty Six Project Archiválva 2012. május 10-i dátummal a Wayback Machine-ben.. Bush Theatre. Retrieved on 26 August 2011.
  35. ↑ Guardian Archiválva 2017. január 2-i dátummal a Wayback Machine-ben. "Sixty-Six Books – review" 16 October 2011.
  36. ↑ A Pendle-boszorkányok (Pendle witches(wd)) 1612-es perei az angol történelem leghíresebb boszorkányperei közé tartoznak, és a 17. század legjobb feljegyzései közé tartoznak.
  37. ↑ Alice Nutter(wd) (meghalt 1612. augusztus 20-án) egy angol nemesasszony volt, akit a Pendle-i boszorkányüldözés során vádolták meg és felakasztották.
  38. ↑ Hall, Sarah (2013. augusztus 16.). "The Daylight Gate by Jeanette Winterson – review". The Guardian. 2014. június 4. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2013. október 9.
  39. ↑ "Winterson becomes Manchester Professor". The University of Manchester. 2012. május 14. 2014. február 23. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2013. június 20.
  40. ↑ "How the world finally caught up with Jeanette Winterson". Penguin Books. 2019. augusztus 26. 2019. szeptember 4. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2019. szeptember 4.
  41. ↑ Feay, Suzi (2024. január 24.). "Things That Go Bleep in the Night". Literary Review (angol nyelven). Hozzáférés: 2024. január 24.
  42. ↑ "Harcourt Publishers Interview with Jeanette Winterson, Lighthousekeeping" Archiválva 2013. május 12-i dátummal a Wayback Machine-ben.
  43. ↑ "Television in 1991". awards.bafta.org. 2019. augusztus 26. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2019. január 12.
  44. ↑ The London Gazette (Supplement). 31 December 2005. p. 13.
  45. ↑ "25th annual Lambda Literary Award winners announced" Archiválva 2013. június 10-i dátummal a Wayback Machine-ben.. LGBT Weekly, 4 June 2013.
  46. ↑ "Saint Louis University Libraries". lib.slu.edu. 2019. január 13. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2019. január 12.
  47. ↑ Cooperman, Jeannette (2014. szeptember 16.). "A Conversation With Jeanette Winterson". St. Louis Magazine. 2021. november 13. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2019. január 12.
  48. ↑ "BBC 100 Women 2016: Who is on the list?". BBC. 2016. november 21. 2016. december 23. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2016. december 7.
  49. ↑ "Jeanette Winterson". The Royal Society of Literature. 2018. április 26. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2018. április 26.
  50. ↑ "Don't Protect Me - Respect Me". Richard Dimbleby Lecture. 42. epizód. 2018. június 6. BBC One. 2018. június 12. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2018. június 8.
  51. ↑ "The Queen's Birthday Honours List 2018". gov.uk. 2018. június 10. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2018. június 8.
  52. ↑ Jordan, Justine (2019. július 24.). "The Booker prize 2019 longlist's biggest surprise? There aren't many". The Guardian. ISSN 0261-3077. 2019. szeptember 4. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2019. szeptember 4. – via www.theguardian.com.
  53. ↑ Gadher, Dipesh (2008. október 26.). "Lesbian novelist Jeanette Winterson planned last visit to dying ex-lover". The Sunday Times. 2016. március 3. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2011. március 17.
  54. ↑ Jaggi, Maya (2004. május 29.). "Saturday Review: Profile: Jeanette Winterson". The Guardian. London. 2013. január 15. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2008. december 4.
  55. ↑ Jeffries, Stuart (2010. február 22.). "Jeanette Winterson: 'I thought of suicide'". The Guardian. London. 2013. július 21. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2011. augusztus 15.
  56. ↑ Armitstead, Claire (2021. július 25.). "Jeanette Winterson: 'The male push is to discard the planet: all the boys are going off into space'". The Guardian (angol nyelven). 2021. augusztus 31. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2021. szeptember 3.
  57. ↑ Hickling, Alfred (2016. november 25.). "Christmas Days by Jeanette Winterson review – cruelty, comfort and joy". The Guardian. 2016. december 9. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2016. december 9.
  58. ↑ Thomas-Corr, Johanna (2019. május 20.). "Frankissstein by Jeanette Winterson review – an inventive reanimation". TheGuardian.com. 2019. június 2. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2019. június 14.
  59. ↑ Simpkins, Laura Grace. "12 Bytes review: Jeanette Winterson on AI and making life less binary". New Scientist. 2021. szeptember 22. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2021. szeptember 19.
  60. ↑ Thomas-Corr, Johanna (2021. augusztus 18.). "Jeanette Winterson's vision of the future of AI is messianic – but unconvincing". New Statesman. 2021. szeptember 21. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2021. szeptember 19.
  61. ↑ Lowdon, Claire (2021. július 25.). "12 Bytes by Jeanette Winterson review — but was it written by a robot?". The Times. ISSN 0140-0460. 2021. augusztus 3. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2021. szeptember 19.
  62. ↑ Winterson, Jeanette (2023. szeptember 21.). "Jeanette Winterson: I didn't believe in ghosts… until I started living with them". The Daily Telegraph. Hozzáférés: 2023. szeptember 22.
  63. ↑ "Night Side of the River". penguin.co.uk. 2023. október 5. Hozzáférés: 2024. május 25.

Egyéb információk

Fordítás