| Jéhu | |
 | |
| Izraeli Királyság királya | |
| Uralkodási ideje | |
| Kr. e. 841 – Kr. e. 814 | |
| Elődje | Jórám |
| Utódja | Jóáház |
| Született | i. e. 876 Szamária |
| Elhunyt | i. e. 814 (61-62 évesen) Szamária |
| Nyughelye | Szamária |
| Édesapja | Jehoshaphat |
| Gyermekei | Jóáház izraeli király |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Jéhu témájú médiaállományokat. | |
Jéhu (héberː יֵהוּא), az Izraeli Királyság uralkodója a Kr. e. 9. században. 28 évig ült a trónon. Uralkodása eseményeinek fő forrása a királyok 2. könyvéből származik.
Elődje, Jórám izraeli király idejében a hadsereg vezére volt. Isten utasítására Elizeus próféta azzal bízta meg, hogy semmisítse meg a bálványimádó Akháb király dinasztiáját és maga üljön Izrael trónjára. Ő és utódai azután közel 100 évig uralmon maradtak, ezzel a leghosszabban uralkodó dinasztia voltak az északi királyságban.
A pogány szent helyeket lerombolta és a Baál papjait csellel meggyilkoltatta (azt állítva, hogy áldozni fog Ba'alnak, összehívta őket egy helyre, a távolmaradókat életveszélyesen megfenyegetve, majd az áldozat utáni lakomán katonáival megölette őket), de az aranyborjú imádatát meghagyta az országban, így felelős volt a nép bálványimádásáért.
Az arámiak a királyságának a Jordán (folyó)tól keletre eső részeit elfoglalták tőle. Jéhu adót fizetett III. Sulmánu-asarídu asszír uralkodónak (amelyet a Kalhuban megtalált Fekete Obeliszk gravírozása is ábrázol), valószínűleg azért hogy megszerezze ennek az erős birodalomnak a támogatását az arámi Hazaél, Damaszkusz királya ellen.
