Joseph Decaisne

Joseph Decaisne
Született1809. március 18.
Brüsszel
Elhunyt1882. február 8. (72 évesen)
Párizs
ÁllampolgárságaBelgium belga, Franciaország francia
Nemzetiségevallon
Foglalkozása
  • botanikus
  • mezőgazdász
  • természettudós
  • növénygyűjtő
  • gyümölcstermesztő
  • scientific collector
Tisztségepresident of the French Academy of Sciences (1865. január 1. – 1865. december 31.)
IskoláiScience Faculty of Paris
Kitüntetései
  • American Academy of Arts and Sciences tiszteleti tagja
  • a francia Becsületrend tisztje
  • Foreign Member of the Royal Society (1877. december 13.)
SírhelyeMontmartre-i temető
Tudományos pályafutása
Szakterületbotanika, agronómia
Szakintézeti tagság
  • Royal Society (1877. december 13. – , Foreign Member of the Royal Society)
  • Leopoldina Német Természettudományos Akadémia
  • Francia Természettudományi Akadémia (1847–)
  • Société botanique de France
  • American Academy of Arts and Sciences
  • Szentpétervári Tudományos Akadémia (1876–, levelező tag)
  • Bajor Tudományos Akadémia
  • Torinói Tudományos Akadémia (1857. június 14. – )
  • Académie des sciences, belles-lettres et arts de Rouen
Munkahelyek
Más munkahelyekPárizsi Füvészkert (Jardin des Plantes) — igazgató
Hatással voltak rá
Akadémiai tagságFrancia Természettudományi Akadémia, 1847
A Wikimédia Commons tartalmaz Joseph Decaisne témájú médiaállományokat.

Joseph Decaisne (Brüsszel, 1809. március 18. – Párizs, 1882. február 8.) belga származású francia botanikus, agronómus, kertészmérnök. Botanikai szakmunkákban nevének rövidítése: „Decne.”.

Élete

Apja az abbeville-i születésű Victor Decaisne volt, édesanyja Marie Maës Anvers-ből származott. Gyermekként bátyja, Henri Decaisne(wd) hatására festőnek készült, tájképrajzolásban gyakorolta magát, és Pierre-rel 1823/24-ben kromolitográfiákat (színes kőnyomatokat) készített. Később inkább másik testvére, Pierre Decaisne (1809-1884) pályaválasztását követve már 14 évesen Párizsba utazott, hogy orvossá képeztesse magát.

Érdeklődése hamarosan a botanika felé fordult. 1830-ban kinevezték a Természettudományi Múzeum (Musée d’Histoire Naturelle) Növénytani gyűjteménye (Jardin des plantes) kertészévé, a "veteményágyások" vezetője lett. 1832-ben lett az ismert botanikus–természettudós Adrien-Henri de Jussieu(wd) asszisztense. Ott kezdte tanulmányozni a különféle utazók által begyűjtött növényeket, köztük Venceslas Victor Jacquemont(wd) (1801-1832) gyűjteményét, aki Ázsiában halt meg. Az 1834-ben alapított Annales des sciences naturelles Botanikai szekciójának egyik szerkesztője, cikkírója lett. Ekkoriban kezdte publikálni egyre érdekesebb növénytani munkáit, amelyek hatására 1847-ben a Francia Természettudományi Akadémia tagjává választották — 1865-ben az Akadémia elnöke is volt. Ugyancsak 1847-ben a Collège de France mezőgazdasági statisztikai tanszékének vezetőjévé is kinevezték.

1845-ben a francia Becsületrend lovagi, 1862-ben tiszti fokozatát kapta meg.

1848-ban az alkalmazott növénytan rendes tanára lett. 1850-ben átvette Charles-François Brisseau de Mirbel(wd) helyét a Múzeum kertészeti intézete, 1851-ben pedig a Párizsi Füvészkert (Jardin des Plantes) élén is. 1854-ben részt vett a Francia Botanikai Társaság(wd) (Société botanique de France) alapításában, amelynek ő lett a második elnöke.

1877-ben az Angol Királyi Társaság külső tagjává választották.

Munkássága

Már Jussieu asszisztenseként elkezdte a különböző expedíciók (Venus, Astrolabe La Zelee), illetve utazók (pl. Victor Jacquemont) által Ázsiában gyűjtött növények rendszeres feldolgozását. Közel hetven növénynemzetséget írt le — a többségüket egyedül, némelyeket szerzőtársakkal.

Intenzíven foglalkozott alkalmazott kutatásokkal, így:

termesztésének kérdéseivel. Külön érdekelte az algák élettana.

1858 és 1875 között szerkesztette meg kilenc kötetes nagy művét, A múzeum gyümölcsöskertje (Le Jardin fruitier du Muséum) címmel, mely előkelő helyet biztosított számára a pomológusok nemzetközi körében is.

Cikkeket írt a La Maison rustique-nek, a le Dictionnaire universel des sciences naturelles, a Revue horticole számára, és szerkesztette a Bon jardinier évkönyvét. Kisebb tanulmányai: Sur la Famille des lardizabalées (1839); Description des plantes recueillies par M. Botta dans l’Arabie Heureuse en 1843 (Természettudományi Múzeum Levéltára); Essais sur une classification des algues et des polypiers calcifères (1843). Recherches sur l’analys et éla composition chimique de la batterave à sucre, et sur l’organisation anatomique de cette racine (Eugène Péligot-val), (1839)

Könyvei

Emlékezete

Mellszobra a Párizsi Füvészkertben

Számos taxont neveztek el róla, egyebek közt a babfaformák (Decaisneoideae) alcsaládját és a babfa (Decaisnea) nemzetséget és több fajt, pl:

Mellszobra a Párizsi Füvészkert Buffon utcai homlokzatát díszíti.