Az Encyclopedia Iranica szerint Josef Marquart könyvei tele vannak mély és szinte kimeríthetetlen erudícióval, amelyekből következtethető, hogy szerzőjük tanult történész, filológus, geográfus és etnológus volt. 1901-ben megjelent Ērānšahr című könyvét az enciklopédia "még mindig mérvadó műként és valószínűleg legfontosabb műveként" említette.
Életpályája
1864-ben született a németországi Reichenbachban, a Tübingeni Egyetemre járt, ahol katolikus teológiát tanult, később tanulmányait a klasszikus filológiára és történelemre váltotta. 1889-ben, Eugen Prym(wd) orientalista író asszisztense volt. Doktori disszertációját, az Assyriaka des Ktesias címűt elfogadták, 1892-ben diplomázott. 1897-ben kezdett dolgozni, mint ókori történelem előadó. 1900-ban a hollandiaiLeidenbe költözött, ahol a Museum Volkenkunde (Néprajzi Múzeum) kurátora lett.
1902-ben nevezték ki a Leideni Egyetem keresztény-keleti nyelvek tanársegédjévé. 1912-ben Berlinbe költözött, és a berlini egyetem iráni és örmény tanulmányok rendes professzora lett. Élete hátralévő részében Berlinben tanított, sőt 1930-ban, még halála napján is tartott itt előadást.
1922-ben vezetéknevét "Marquart"-ról "Markwart"-ra változtatta. Az Encyclopedia Iranica szerint ez párhuzamba állt azzal a sajátos tendenciájával, hogy írásaiban sajátos helyesírást használt".
Leghíresebb tanítványa az olasz orientalista Giuseppe Messina volt.
Művei
Ērānšahr nach der Geographie des Ps. Moses Xoranacʽi (1901)
Osteuropäische und ostasiatische Streifzüge (1903, újranyomtatva 1961).
Ez a szócikk részben vagy egészben a Joseph Marquart című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
