Jurek Becker valószínűleg 1937-ben született. Születési dátuma nem teljesen világos, mert apja olyan későbbi dátumot adott meg, amely megvédte a gyermeket a deportálástól. Szülei zsidók voltak, édesapja, a bajorországi Max Becker (1900–1972) egy ruhagyár tisztviselője, majd meghatalmazottja volt. A háború után Beckert egy apa követelte, de Jurek soha nem volt biztos abban, hogy ő az igazi apja, és aki azt mondta, már nem emlékszik Jurek pontos születési dátumára. Valószínű, hogy Jurek Becker néhány évvel fiatalabb volt, mint általában feltételezik.
Gyermekkorában a Łódźi gettóban élt. Ötéves korában a ravensbrückikoncentrációs táborba, majd később Sachsenhausenbe vitték. Anyját meggyilkolták a holokausztban, de apja életben maradt. A háború befejezése után apjának, aki túlélte az auschwitz-birkenaui tábort, egy amerikai jótékonysági szervezet segítségével sikerült megtalálnia fiát. Családjának mintegy 20 tagja halt meg a háború alatt, akiknek többségével nem találkozott. Az egyetlen túlélő az író, az apja és a nagynénje volt, akik a háború kitörése előtt az Egyesült Államokba szöktek. Apa és fia a háború után újra találkoztak és együtt telepedtek le Kelet-Berlinben.
Pályafutása
Miután az 1950-es években befejezte nemzeti szolgálatát a keletnémet hadseregben, és ezalatt szoros barátságot kötött Manfred Krug színésszel, Becker filozófiát tanult Kelet-Berlinben, de nem konform nézeteinek kifejezése miatt kizárták. Az 1960-as években filmforgatókönyveket írt, amelyek közül az egyik, Jakob der Lügner ("Hazudós Jákób") a filmgyártás leállításával regénnyé változott. 1974-ben a keletnémet DEFA filmgyár(wd) készített filmet belőle, 1975-ben pedig az egyetlen keletnémet film lett, amelyet valaha is jelöltek Oscar-díjra (idegen nyelvű film kategóriában), bár nem nyert. Egy 1998-as remake, amelyben Robin Williams volt a főszereplő, korlátozott sikert aratott.
Az 1970-es évek közepére már nyilvánvalóvá váltak az NDK hatóságai közötti nézeteltérések, és Becker egyike volt azon petíció tizenkét eredeti aláírójának, amely Wolf Biermann(wd) író és énekes 1976. novemberi kiutasítása ellen tiltakozott. 1977-ben Keletről Nyugat-Berlinbe költözött, bár kissé szokatlan módon megőrizte keletnémet állampolgárságát. Továbbra is publikált regényeket és novellákat, egyesek zsidó témájúak, mások nem.
Ateistaként jellemezte magát. Állítólag életében csak egyszer jelent meg zsinagógában, egy tévéfilm forgatása előtt, hogy képet kapjon a szertartásról.
Becker 1997-ben halt meg vastagbélrákban, amelyet 1995 decemberében diagnosztizáltak.
Díjai
1971 – Heinrich Mann- és Charles Veillon-díj
1974 – Bréma Város Irodalmi Díja
1975 – A Német Demokratikus Köztársaság Állami Díja
1982–1983 – Bergen város írója
1987 – Arany díj Adolf Grimme a Liebling Kreuzberg forgatókönyvéért
1990 – Hans Fallada-díj Neumünster városából
1991 – Német Filmdíj
1992 – A Német Szövetségi Köztársaság Érdemrendje
Művei
Becker elsősorban regényíró volt, de film- és tévéforgatókönyveket is írt. Több regénye is foglalkozik a holokauszt áldozataival: Jakob der Lügner, Der Boxer és Bronsteins Kinder. Jakob der Lügner továbbra is a legsikeresebb munkája.
↑A Łódźi gettó vagy Litzmannstadt Getto (a Łódź náci német elnevezése után) egy náci gettó volt, amelyet a német hatóságok hoztak létre a lengyel zsidók és romák számára Lengyelország megszállását követően.
↑Ravensbrück német koncentrációs tábor, kizárólag nők számára 1939 és 1945 között, Észak-Németországban, 90 km-re Berlintől északra, Ravensbrück település közelében (Fürstenberg/Havel része).
↑Karl Wolf Biermann (1936. november 15-én született) német énekes-dalszerző, költő és egykori keletnémet disszidens.
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a Jurek Becker című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
