A kame (skót kaim; hajlat, meredek oldalú domb) egy periglaciális felhalmozódási forma, amely az eljegesedések végén visszahúzódó jégárak peremvidékein maradt vissza a mai Észak-Amerika és Észak-Európa több vidékén is. Többnyire kis dombvonulatok, delta-formák vagy kis halmok.
A kame-ek az eljegesedés maximumai után keletkeznek, amikor a már mozdulatlan jégárak olvadásnak indultak és belőlük ún. holtjégtömbök szakadtak le. Az olvadó jégtakarók vize a jégár által szállított kőzetet jellegzetes kame-formákban rakta le jégperemi területeken. A jégmezők elolvadása után hátramaradt felhalmozódási formákat kame-eknek nevezzük.
A kame-ek belső szerkezete folyóvízi eredetet mutat. A bennük uralkodó anyag a kavics, a homok és az iszap. A rosszul osztályzott hordalékot tartalmazó kame-eket minden bizonnyal gyors folyású olvadékvizek hagyták hátra. Egyes kame-ekben agyagcsíkok is megfigyelhetőek, ami lassan áramló vízre utal.
A kaméket gyakran tévesztik össze drumlinekkel. A kettő közötti különbséget a kialakulásuk körülményei jelentik. Míg a drumlin a jégmező alatt, addig a kame a jégmező szélén kialakult forma.
A kame-eknek nevezett dombok igen változatos formákban jelennek meg. Több típust különböztetünk meg egymástól:
A szokatlanul meredek oldalú kame-ek az egykori jégmező szélével közvetlenül érintkező formák. A meredek oldalukat a jég támasztotta meg. Az ilyen meredek formáknál gyakran fordulnak elő földcsuszamlások, amelyek feltárják a forma belső szerkezetét.
Európa és Amerika északi tájain elterjedt forma. Elterjedtek Alberta és Wisconsin államokban, míg Európában főként Németország és Lengyelország északi tájain láthatóak.