| Karl Immermann | |
| Karl Immermann (Karl Friedrich Lessing rajza, 1837) | |
| Született | 1796. április 24. Magdeburg |
| Elhunyt | 1840. augusztus 25. (44 évesen) Düsseldorf |
| Állampolgársága | porosz |
| Házastársa | Marianne Immermann |
| Gyermekei | Caroline Amalie Wilhelmine Charlotte Geffcken |
| Foglalkozása | |
| Iskolái | Luther Márton Tudományegyetem |
| Sírhelye | Düsseldorf |
| Írói pályafutása | |
| Jellemző műfajok | próza, dráma |
| Karl Immermann aláírása | |
A Wikiforrásban további forrásszövegek találhatók Karl Immermann témában. | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Karl Immermann témájú médiaállományokat. | |
Karl Lebrecht Immermann (Magdeburg, 1796. április 24. – Düsseldorf, 1840. augusztus 25.) német regény- és drámaíró.
1813-ban a hallei egyetemre ment, majd beállt katonának. Jelen volt a waterlooi csatában, Párizsba is bevonult és tisztként vált meg a hadseregtől, hogy Halléban tovább folytassa tanulmányait. 1817-től a törvényszéknél működött, előbb Magdeburgban, majd Münsterben, ahol megismerkedett Lützownak, a szabad csapatok vezetőjének nejével, született Elisa Ahlefeldt grófnővel. 1824-ben visszahelyezték Magdeburgba, ahová a most már férjétől elvált Lützowné is követte, de felajánlott kezét nem fogadta el. 1826-ban mint törvényszéki bírót Düsseldorfba helyezték át Immermannt, ahová Elisa ismét követte, neje azonban most sem akart lenni. Érdemeket szerzett magának Immermann Düsseldorfban egy magánáldozatokból létrehozott színház fenntartásában és vezetésében (1836-37). Egyéni és művészi újjászületését jelzi 1838-ban Niemeyer kancellár unokájával, Mariannával kötött házassága s az ennek következtében Elisával való szakítása.
Immermann mint költő a romantikából indult ki, később azonban azon igyekezett, hogy műveinek megadja a reális alapot. A tragédiában, főtörekvése tárgyában, sokszor elhomályosítja tehetségét a romantikusoktól örökölt shakespeareománia.