Carl Pearson, később Karl Pearson (1857–1936) William Pearson és Fanny Smith második gyermekeként született. Három testvére volt: bátyja Arthur és húga, Amy; illetve apjának volt egy törvénytelen fia, Frederick Mockett.
Pearson édesanyja, Fanny Smith, tengerész családból származott; édesapja Edinburghbanjogot hallgatott, majd sikeres ügyvéd lett, később Királyi Tanácsos. Mindketten Yorkshire közelében nőttek fel.
Carl Pearson nevét a Heidelbergi Egyetemre való beiratkozáskor véletlen elírták, majd 1884-től a hivatalos neve is ez lett – valószínűleg Karl Marx neve után döntött így.
1890-ben feleségül vette Maria Sharpe-ot, aki a Kenrick, Reid, Rogers és a Sharpe családokkal volt rokonságba. Neves felmenői:
Samuel Rogers, költő (1763-1855)
Sutton Sharpe, ügyvéd (1797-1843)
Samuel Sharpe, egyiptológus és filantropológus (1799-1881)
John Kenrick, nonkonformista (nem anglikán) lelkész
Karl és Maria Pearsonnak két lánya, Sigrid Loetitia Pearson és Helga Sharpe Pearson, és egy fia született, Egon Sharpe Pearson. Egon kiemelkedő statisztikus lett, a Neyman-Pearson alaplemma kidolgozója. Apja nyomdokaiba lépve a University College London alkalmazott statisztikai tanszékének vezetője lett.
Tanulmányai, korai munkássága
Egészen 9 éves koráig otthon tanították, ezután a University College magániskolában folytatta tanulmányait, amit egy betegség miatt 16 évesen meg kellett szakítania. 1875-ben ösztöndíjat kapott King’s College matematika szakjára. Többek között Stokes, Clerk Maxwell, Caylay és Burnside és Routh óráit látogatta. 1879-ben diplomázott, doktori fokozatot szerzett. Ezek után Németországba utazott, ahol a Heidelbergi Egyetemen fizikát tanult. Tanárai G.H. Quincke és a metafizikus Kuno Fischer voltak. Nem sokkal később a berlini egyetemre iratkozott be, ahol középkori és 16. századi német irodalmat, szociológiát tanult, valamint római jogot Brunstól és Mommsentől, fiziológiát Emil du Bois-Reymondtól hallgatott.
A német irodalmat illetően olyannyira kiemelkedő tudással rendelkezett, hogy felajánlották neki a Cambridge-i Egyetemen a német tanszék vezetői posztját. 1880-ban visszatért Angliába. Ekkor felkereste Inner Temple-t, hogy jogot tanulhasson – apja nyomdokaiba szeretett volna lépni. 1881-ig tanult, de soha nem helyezkedett el ügyvédként. A jog után visszatért a matematika tudományához; professzorokat helyettesített 1881-ben a King’s College-on, majd 1883-ban a University College-on. 1884-ben a University College London alkalmazott matematikai és mechanikai tanszékének elnökévé jelölték. William Kingdon Clifford után ő lett a Common Sense és a Exact Sciences című újságok szerkesztője. 1891-ben a Greshami Egyetem Geometriai Tanszékének elnökévé jelölték; itt találkozott Walter Frank Raphael Weldonzoológussal. A két kutató sikeresen együttműködött egymással a biometria és az evolúciós kérdések terén egészen Weldon haláláig, 1906-ig. Weldon mutatta be Pearsont Charles Darwin unokaöccsének, Francis Galtonnak, aki szintén érdeklődött az evolúciós elmélet, az öröklődés és az eugenetika iránt. A közös kutatási terület rendkívüli módon összekapcsolta Galtont és Pearsont.
Miután Galton 1911-ben meghalt, Pearson elkezdte megírni barátja életrajzát, forrásokat gyűjtött: leveleket, fotókat, valamint felállította Galton családfáját is. Az első kötet 1914-ben, a második 1924-ben, az utolsó pedig 1930-ban jelent meg. A nyomtatási költségeket maga Pearson fedezte. Az életrajz összefoglalta Galton munkásságát, életét, személyiségét. Úgy gondolta, hogy Galton lesz Erasmus Darwin legnevesebb unokája (és nem Charles Darwin).
Amikor Galton meghalt, a londoni egyetem Eugenikai Tanszéke (később Genetikai Tanszék) vezető nélkül maradt. Pearson volt az első jelölt a vezetői posztra; Galton saját elképzelései szerint irányította a Tanszéket.
Einstein és Pearson
Albert Einstein 23 évesen barátaival, Maurice Solovine-nel és Conrad Habrichttel együtt kialakították saját tanulócsoportjukat, az Olimpia Akadémiát. Az első olvasásra javasolt könyv Pearson: A tudomány nyelve című műve volt. Ez a könyv több olyan témát is érintett, melyek később szerepeltek Einstein és más tudósok munkáiban, elméleteiben. Pearson azt állította, hogy a világban való lét a benne élők relatív képességeitől függ. Úgy gondolta, hogy ha valaki a fénynél gyorsabban lenne képes mozogni, akkor az egy visszafelé levetített filmhez hasonló képet látna. Pearson olyan további témákban fejtette még ki véleményét, mint például a negyedik dimenzió, antianyag, vagy a kozmológia.
Pearson könyvében kifejtette idealista felfogását, miszerint egyfajta képek, szimbólumok lehetnek az elmében.
Politika és eugenetika
Pearson nyíltan pártolta a „harcot” az „alsóbbrendű fajok” ellen, a szociáldarwinizmus nevében. Remélte, hogy ez a tudomány álláspontja is, mivel ez egyfajta „mérőszáma” az emberiségnek. Úgy gondolta, hogy ha August Weismann csíraplazma-elmélete helyes, tehát a szerzett tulajdonságok nem öröklődhetnek, akkor a nemzet kiadásai, amiket taníttatásra, életkörülmények javítására költ, felesleges, mivel akkor csak az adott generáció lesz képzett, hosszabbtávú „haszon” azonban nincs- az ő gyermekeik nem öröklik a szerzett tudást, így őket újból tanítani kell. „Egy elfajult és megromlott rétegből sem lesz soha egészséges csoport csakis az oktatás, a törvények és a jó egészségügyi körülmények által. Még ha az adott generáció tagjai elfogadható tagjaivá is válnak a társadalomnak, attól az ő leszármazottjaiknak (ha egyáltalán képesek az adott körülmények között szaporodni) ugyanezen a javulási folyamaton kell keresztülmenniük – ami egy véget nem érő körforgást eredményez.” (Előszó, A tudomány nyelve).
Előadásokat tartott, melyek leginkább a szüfrazsett mozgalmakkal illetve Karl Marx elképzeléseivel foglalkozott; ezek alapján Pearsont kortársai szabadgondolkodónak és szocialistának vélték. Később kiderült, hogy valóban szocialista elveket vall, olyannyira, hogy 1920-ban a Brit Birodalom Érdemrendjének tiszti, 1935-ben pedig lovagi kinevezését is elutasította.
Statisztika
Pearson újravizsgált, átalakított néhány klasszikus statisztikai módszert:
Középkori és 16. századi német irodalmat tanult a berlini és a heidelbergi egyetemen (1879-1880).
Jogot hallgatott (1881.)
A Matematika Professzorának választották (1881 – King’s College, London, 1883- University College, London).
Megalapította a Férfiak és Nők Klubját a nemek közötti egyenlőtlenségek leküzdésének céljából.
Az alkalmazott matematikai és mechanikai tanszék elnökévé választották (University College, London, 1884).
A Geometria Professzorává választották (Gresham College, 1891).
Együttműködött Walter Frank Raphael Weldonnal a biometriai és az evolúciós elmélet részletesebb megismerése céljából (1891-1906).
Weldonnal és Francis Galtonnal megalapították a Biometrika című lapot. – 1901.
Megalapította az alkalmazott statisztikai tanszéket a biometrikai laboratóriummal együttműködve (University College London).
Kiadta az Eugenetikai Évkönyvet (1925).
Publikációi
The New Werther (1880)
The Trinity, A Nineteenth Century Passion Play (1882)
The Trinity: a nineteenth century passion-play (E. Johnson, Cambridge, 1882)
A history of the theory of elasticity and of the strength of materials from Galilei to the present time (University Press, Cambridge, 1886-1893; editor)
The Ethic of Freethought (1886)
Die Fronica (1887)
The moral basis of socialism (W. Reeves, London, 1887)
The positive creed of freethought: with some remarks on the relation of freethought to socialism (W. Reeves, London, 1888)
Enthusiasm of the market place and of the study (1885)
The common sense of the exact sciences (Kegan Paul & Co, London, 1885; editor)
Matter and soul (1886)
The ethic of Freethought: a selection of essays and lectures (T. Fisher Unwin, London, 1888)
The Grammar of Science (1892), Dover Publications, 2004 edition, ISBN0-486-49581-7
The grammar of science (1892)
The new university for London: a guide to its history and a criticism of its defects (T. Fisher Unwin, London, 1892)
On the dissection of asymmetrical frequency curves (1894)
Skew variation in homogeneous material (1895)
Reaction! A criticism of Mr Balfour's attack on rationalism (1895)
Regression, heredity and panmixia (1896)
The chances of death and other studies in evolution (E. Arnold, London, 1897) Online version at [1] and vol.2 only at archive.org at [2]
On the criterion that a given system of deviations from the probable in the case of a correlated system of variables is such that it can be reasonably supposed to hove arisen from random sampling (1900)
National life from the stand-point of science An address delivered at Newcastle (A. & C. Black, London, 1901)
Mathematical contributions to the theory of evolution (1904)
A mathematical theory of random migration (1906)
Studies in national deterioration (1907)
A first study of the inheritance of vision and of the relative influence of heredity and environment on sight (London, 1909)
On a practical theory of elliptical and pseudo-elliptical arches, with special reference to the ideal masonry arch (with W. D. Reynolds and W. F. Stanton; 1909)
A second study of the statistics of pulmonary tuberculosis: marital infection (London, 1908; editor)
The groundwork of eugenics (1909)
The problem of practical eugenics(1909)
The treasury of human inheritance (Dulau & Co., London, 1909; editor)
Nature and nurture, the problem of the future: A presidential address (1910)
A preliminary study of extreme alcoholism in adults (with A. Barrington, London; 1910)
Supplement to the memoir (by Ethel Elderton) entitled: The influence of parental alcoholism on the physique and ability of the offspring: A reply to the Cambridge economists (1910)
A second study of the influence of parental alcoholism on the physique and ability of the offspring (1910)
A monograph on albinism in man (with Edward Nettleship and Charles Usher; 1911)
The academic aspect of the science of eugenics: A lecture delivered to undergraduates (1911)
Eugenics and public health: An address to public health officers (1912)
Tuberculosis, heredity and environment (1912)
Darwinism, medical progress and eugenics: The Cavendish lecture, an address to the medical profession (1912)
Social problems, their treatment, past, present, and future A lecture (1912)
On the correlation of fertility with social value: a cooperative study (1913)
On the handicapping of the first-born (1914)
Tables for statisticians and biometricians (London, 1914; editor)
Mendelism and the problem of mental defect (1914)
Tables for Statisticians and Biometricians (1914)
A statistical study of oral temperatures in school children, with special reference to parental, environmental, and class differences with M. H. Williams and Julia Bell (1914)
The life, letters and labours of Francis Galton (Cambridge University Press, Cambridge, 1914)
The life, letters and labours of Francis Galton (three volumes: 1914, 1924, 1930; available in full at Galton website)
On the torsion resulting from flexure in prisms with cross-sections of uni-axial symmetry only (with A. W. Young and Ethel Elderton; 1918)
A study of the long bones of the English skeleton (London, 1919)
Tracts for computers(London, 1919; editor)
On the construction of tables and on interpolation (London, 1920)
The science of man: its needs and its prospects (London, 1920)
Side lights on the evolution of man (London, 1921)
On the sesamoids of the knee-joint (Cambridge, 1922)
Tables of the incomplete G-function: computed by the staff of the Department of Applied Statistics, University College London, 1922; editor)
Study of the data provided by a baby-clinic in a large manufacturing town (Cambridge, 1922)
Francis Galton, 1822-1922, a centenary appreciation (London, 1922)
Charles Darwin, 1809-1882, an appreciation(London, 1923)
On the relationship of health to the psychial and physical characters in school children (Cambridge, 1923)
Home conditions and eyesight: some recent misinterpretations of the problem of nurture and nature'
On the skull and portraits of George Buchanan (Oliver & Boyd, Edinburgh, London, 1926)
The right of the unborn child (Cambridge University Press, London, 1927)
The skull and portraits of Henry Stewart, Lord Darnley, and their bearing on the tragedy of Mary, Queen of Scots (1928)
Tables of the incomplete beta-function (The Proprietors of Biometrika, London, 1934; editor)
1911 – Tiszteletbeli diplomát kapott a St. Andrew Egyetemtől.
1911 – doktori címet kapott a Londoni Egyetemtől
1920 – A Brit Birodalom Érdemrendjének tisztjévé jelölték (elutasította)
1932 – A berlini Antropológiai Társaság Rudolf Virchow-éremmel jutalmazta
1935 – lovagi címet ajándékoztak neki (elutasította)
Ezeken kívül megválasztották a cambridge-i King’s College, az edinburgh-i Royal Society és a londoni University College tiszteletbeli tagjává.
Pearson kutatásai nemcsak a matematikában és a statisztikában volt kiemelkedőek, hanem közvetve hatással volt a biológiára, az epidemológiára, az antropometriára, a gyógyszerészetre és a társadalomtörténetre is. 1901-ben Weldonnal és Galtonnal együtt elindították a Biometrika című lapot, melynek fő témája és egyben célja a statisztikai elméletek kibővítése volt; az újságot egészen haláláig szerkesztette. Ezen kívül Pearson 1925-ben megalapította az Eugenetikai Évkönyvet (ma Humángenetikai Évkönyv). 1936. április 27-én halt meg.
↑^ Porter, Theodore M. (2004): Karl Pearson: The Scientific Life in a Statistical Age, Princeton University Press. pg.78
↑^ Walkowitz, Judith R., History Workshop Journal 1986 21(1):37-59, p 37
↑Pearson, Carl (or Karl) in Venn, J. & J. A., Alumni Cantabrigienses, Cambridge University Press, 10 vols, 1922–1958.
↑Race, Intelligence and Bias in Academe by Roger Pearson Scott-Townsend Publishers, 1991, 304 pp.
↑Stigler, S. M. (1989). "Francis Galton's Account of the Invention of Correlation". Statistical Science 4: 73–79.
↑Pearson, K. (1900). "On the Criterion that a given System of Deviations from the Probable in the Case of a Correlated System of Variables is such that it can be reasonably supposed to have arised from Random Sampling". Philosophical Magazine Series 5 50: 157–175.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Karl Pearson című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
