A kitaj nyelv az egykor a kitajok által beszélt holt nyelv. Az agglutináló nyelvek közé tartozik, H. Franke szerint mandzsu–tunguz, Ligeti Lajos és Činggeltei szerint mongol, Kara György szerint a mongollal rokon nyelv.
A Liao történetében (遼史) szereplő kínai átírásos kitaj szavak nagy segítséget nyújtottak a kitaj írás és nyelv kutatásában is. A szavak egy része a dahúrral mutat rokonságot:
| 曷朮 | qašū | vas | (dahúr qasō) |
| 爪 | jau | száz | (dahúr jao, mongol jaγun, halha zuu / zuun) |
| 尀 | po | idő | (középmongol hon, mongol on, dzsürcsi és mandzsu fon) |
| 賽咿児 | sair | hold | (mongol saran, dahúr sarōl, halha sar/saran) |
| 稍瓦 | šawā | ragadozó madár | (dahúr šogoo „sólyom”, halha šuwuu/šuwun “madár”) |
| 炒伍侕 | čawur | harc | (MTT čaudquri, középmongol ča’ur, halha cereg cuur “hadsereg”, dzsürcsi čaurxa > mandzsu čooxa > dahúr čwag) |
| 匋裏 | taul | nyúl | (mongol taulai, dahúr taul’ vagy taulē, halha tuulai) |
Az eddig megfejtett kitaj jelek kiejtésének vagy jelentésének birtokában eddig csak főleg kínai méltóságneveket, személyneveket tudtak elolvasni, teljes mondat megfejtése még várat magára. A nyelvemlékek között találni sírfeliratokat, bronztükrök, edények és festmények feliratait, pecséteket, paidzékat és téglák feliratait. A Liao dinasztiában könyveket is nyomtattak kitaj nyelven. 1974-ben egy Shanxi tartománybeli buddhista templomban találták meg a Dazangjing (大蔵経) című mű kis kitaj írásos változatát; a „nagy kitaj írásos” változatot az utóbbi néhány évben találták meg Hebei tartományban.