A menopauza a nő életének természetes élettani eseménye, amely a petefészek hormontermelésének fokozatos csökkenését követően az utolsó spontán menstruációt jelenti. A menopauza diagnózisa utólag, 12 egymást követő hónap menstruációmentessége után állítható fel. A köznyelvben a menopauzához kapcsolódó átmeneti életszakaszt gyakran változókornak vagy klimaxnak is nevezik. A klimax a görög klimax (κλῖμαξ) szóból származik, amelynek jelentése „létra” vagy „fordulópont”, és átvitt értelemben az élet egyik fontos átmeneti, kritikus szakaszára utal.
A Nemzetközi Szülészeti Nőgyógyászati Társaság (Fédération Internationale de Gynécologie et Obstétrique, rövidítve: FIGO) definíciója szerint a változókor - más szóval: a klimaktérium - időszaka 45 éves kortól 60 éves korig tart. Ezek azok a rövidebb-hosszabb, egyénenként változó időtartamú, de általában évekig tartó átmeneti időszakok, amit a petefészek tüszőhormon termelődésének csökkenése jellemez.
A természetes menopauza leggyakrabban 45 és 55 éves kor között következik be, átlagos életkora Magyarországon körülbelül 51 év. A menopauzát megelőző menopauzális átmenet (perimenopauza) általában több éven át tart, időtartama és a jelentkező tünetek azonban egyénenként jelentősen eltérhetnek.
A menopauzális átmenet során a petefészek működése fokozatosan csökken, ennek következtében mérséklődik az ösztrogéntermelés, majd bekövetkezik a menopauza, vagyis az utolsó spontán menstruáció. A petefészkek öregedése és a petesejtkészlet fokozatos kimerülése természetes biológiai folyamat. A petefészek öregedése már a harmincas életévek közepén megkezdődik, a hormonális változások és a menopauzával összefüggő tünetek azonban rendszerint csak évekkel később jelentkeznek.
A menopauzális átmenet során bekövetkező hormonális változások számos testi és lelki tünetet okozhatnak. A nők mintegy 70–80%-a tapasztal legalább egy menopauzával összefüggő tünetet, míg 20–30%-uknál a tünetek enyhék vagy egyáltalán nem jelentkeznek. A vazomotoros tünetek – elsősorban a hőhullámok és az éjszakai izzadás – a nők akár 80%-át is érinthetik. A tünetek típusa, súlyossága és időtartama egyénenként jelentősen eltérhet: egyes nőknél alig okoznak panaszt, másoknál viszont jelentősen ronthatják az életminőséget. A tünetek nem feltétlenül jelentkeznek egyszerre, gyakran hullámzó lefolyásúak, néhány hónapig fennállhatnak, majd átmenetileg megszűnhetnek, később pedig ismét jelentkezhetnek.
A biopszichoszociális modell szerint kialakulásukat és intenzitásukat biológiai, pszichológiai és szociális tényezők egyaránt befolyásolják. Ezek közé tartoznak többek között a genetikai adottságok, az általános egészségi állapot, az életmód, a korábbi betegségek, a stressz, a pszichés állapot, valamint a családi és társas támogatás mértéke.
A menopauzális átmenet tünetei
A menopauzával összefüggő testi és lelki tünetek egyes nőknél jelentősen befolyásolhatják az életminőséget, a párkapcsolatot, a családi életet, a társas kapcsolatokat és a munkateljesítményt. A tünetek – különösen az alvászavarok, a hőhullámok, a hangulati változások, a fáradtság és a koncentrációs nehézségek – átmenetileg ronthatják a mindennapi működést és a pszichés jóllétet.
A menopauza körüli időszakban a nők egy része szembesülhet a társadalmi előítéletekkel, így például az életkori megkülönböztetéssel vagy vagy a nemmel kapcsolatos sztereotípiákkal (ageizmus, szexizmus), amelyek tovább növelhetik a pszichés terheket. A megfelelő családi, munkahelyi és egészségügyi támogatás bizonyítottan hozzájárulhat a tünetekkel való sikeres megküzdéshez és az életminőség javításához.
A menopauza természetes élettani folyamat. A kezelés célja a tünetek enyhítése, az életminőség javítása, valamint – megfelelő indikáció esetén – a hosszú távú egészségügyi következmények, például a csontritkulás megelőzése.
Testi tünetek
- hőhullámok
- éjszakai izzadás
- fokozott verejtékezés
- arcpirulás
- alvászavar
- szívdobogásérzés (palpitáció)
- fejfájás
- szédülés
- koncentrációs nehézségek és memóriazavarok
- rendszertelenné váló menstruáció
- hüvelyszárazság
- fájdalmas közösülés
- húgyúti panaszok (gyakoribb vizelési inger, sürgősségi vizelés, vizeletinkontinencia)
- csökkent libidó (egyes nőknél)
- bőr- és nyálkahártya-szárazság
- szemszárazság
- hajritkulás vagy hajhullás
- fülzúgás
- testösszetétel-változás, különösen a hasi zsírszövet felszaporodása
- kedvezőtlen vérzsírprofil-változás (LDL-koleszterin emelkedése, HDL csökkenése)
- csontvesztés és a csontritkulás fokozott kockázata
Lelki és kognitív tünetek
- agyi köd
- hangulatingadozás
- ingerlékenység
- szorongás
- depresszív tünetek
- fáradtság
- alvászavar
- koncentrációs nehézségek
- memóriazavarok
A menopauza kezelése
A menopauza ellátásának fontos részét képezik az életmódbeli beavatkozások. A rendszeres testmozgás, a kiegyensúlyozott táplálkozás, a megfelelő alvás, a dohányzás kerülése, az alkoholfogyasztás mérséklése, valamint a megfelelő kalcium- és D-vitamin-bevitel hozzájárulhat a tünetek enyhítéséhez, a csont- és szív- és érrendszeri egészség megőrzéséhez, valamint az életminőség javításához. Pszichés panaszok esetén a pszichológiai támogatás és a kognitív viselkedésterápia is hatékony segítséget nyújthat.
Amennyiben az életmódbeli változtatások önmagukban nem biztosítanak megfelelő tüneti enyhülést, gyógyszeres kezelés is szóba jöhet. A menopauzális hormonterápia (MHT) a leghatékonyabb kezelés a vazomotoros tünetek (hőhullámok, éjszakai izzadás) enyhítésére, valamint a genitourináris menopauza szindróma (GSM) kezelésére. Emellett javíthatja az alvásminőséget, mérsékelheti az ízületi fájdalmakat, kedvezően befolyásolhatja az életminőséget és a szexuális működést, valamint csökkenti a menopauzával összefüggő csontvesztést és a csontritkulásból eredő törések kockázatát. A kezelés megválasztása a tünetek jellege, az életkor, az egyéni egészségi állapot, valamint a várható előnyök és kockázatok mérlegelése alapján történik.
Vitaminok és ásványi anyagok menopauza idején
A kiegyensúlyozott táplálkozás általában biztosítja a szükséges vitaminok és ásványi anyagok bevitelét, azonban a menopauza után egyes tápanyagok megfelelő mennyiségére fokozott figyelmet kell fordítani. Kiemelt jelentőségű a megfelelő kalcium- és D-vitamin-bevitel, amelyek hozzájárulnak a csontok egészségének megőrzéséhez és a csontritkulás megelőzéséhez. Az elegendő fehérjebevitel segíti az izomtömeg fenntartását, míg a megfelelő magnézium-, kálium- és rostbevitel hozzájárulhat az általános egészségi állapot megőrzéséhez. Vitamin- vagy ásványianyag-készítmények alkalmazása elsősorban igazolt hiányállapot vagy fokozott szükséglet esetén javasolt, az aktuális szakmai ajánlásoknak és orvosi javaslatnak megfelelően.
