
A kripta (más néven sírbolt) a temetkezőhelyek egyes fajtáinak összefoglaló neve.
A kripta (sírbolt) legalább két koporsó elhelyezését biztosító, al- és felépítményből álló temetőhely, amelynek méretét e koporsók száma határozza meg. A temető tulajdonosának hozzájárulásával, építési engedéllyel építhető. A kripta helyét a temetőben annak tulajdonosa (üzemeltetője) jelöli ki. Ha az építtető a sírbolt helyét megváltotta, a tulajdonosnak a hozzájárulást meg kell adnia.
A kripta görög eredetű szó (κρύπτω = befed, elrejt).
Kezdetben föld alatti temetkezőhelyet jelentett. A középkorban legjellemzőbb típusa a templomok keleti felén, a szentély alatt épült altemplom volt, ahová nemcsak egyházi és világi méltóságokat temettek, de ott őrizték a fontosabb ereklyéket is.
Később így kezdték nevezni a temetőkben főleg családok, illetve világi személyek számára épített sírboltokat is.