| Kányabangita | ||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Termései és levelei | ||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||
| Viburnum opulus L. | ||||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||||
3 változatának az elterjedése | ||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Kányabangita témájú rendszertani információt.
A Wikimédia Commons tartalmaz Kányabangita témájú médiaállományokat és Kányabangita témájú kategóriát.
|
A kányabangita (Viburnum opulus) a mácsonyavirágúak (Dipsacales) rendjébe, ezen belül a pézsmaboglárfélék (Adoxaceae) családjába tartozó faj. Kertekben termesztett változata a labdarózsa (Viburnum opulus var. roseum).
A kányabangita egyéb elnevezései: gána, kálenka, kalina, kalinafa, kalinka, kánya, kányafa, veres kánya.
A kányabangita csaknem egész Európában megtalálható. Ázsia mérsékelt övi részein, a Kaukázustól Japánig fordul elő. Kanadában és az Amerikai Egyesült Államokban is őshonos.
Felálló szárú, gyors növekedésű, 2-5 méter magasra megnövő cserje vagy kis fa. Sekélyen gyökerezik, számos gyökérsarjat növeszt. Kérge sárgásszürke, hosszanti irányban repedezett.
Átellenesen álló, hosszú nyelű levelei a juharéhoz hasonló széles tojásdadok, 3 (ritkábban 5) karéjjal. A levelek válla lekerekített vagy gyengén szíves, széle egyenlőtlenül fogazott. Felül simák, kopaszak, világoszöldek, a fonákjuk szürkészöld, pelyhesen szőrös.
Az 5 pártacimpájú virágok laza, gazdagon ágas, végálló lapos bogernyőben nyílnak. A sárgás árnyalatú, apró, termős virágokat nagy (2,5 centiméteres) mutatós, hófehér meddő virágok veszik körül. A termős virágok sajátos illata vonzza a legyeket.
Termése borsónyi, gömb alakú, üvegesen fénylő piros, húsos, csonthéjas.
A kányabangita nyirkos, meszes, humuszos talajon nő, árnyékos helyen, cserjésekben, ártéri és ligeterdőkben, olykor tölgyesekben. A síkságoktól az Alpokig, 1400 méter magasságig megtalálható.
Május–június között virágzik; legyek porozzák be. Termése a beporzás után gyorsan kifejlődik; gyakran egy időben láthatók ágain virágok és érett termések. A termés nyersen élvezhetetlen ízű, olyannyira, hogy amíg találnak mást, még a madarak is elkerülik — télen azonban, amikor nagy a hó és a hideg, a csonttollúak és a fenyőrigók mindet lecsipegetik.